Javában tart a színházbérleti szezon Vasváron. Két előadásnak már tapsolhatott a közönség. Legközelebb december 9-én indulhatnak színházba a színjátékot kedvelők. A bérletsorozat teltházzal fut idén. A Nagy Gáspár Kulturális Központ nagytermét szinte teljesen megtöltik a bérletesek, alig jut hely az alkalmi jeggyel érkezőknek. Az idei siker a több éves, módszeres szervezőmunka mellett a vasvári, hegyháti színjátszó hagyományoknak köszönhető.
A bérletet vásárlók száma folyamatosan növekszik. Idén 120 bérletbirtokos van. A közönség többgenerációs. Az időstől a fiatalig széles a korskála. Gyakori, hogy édesanya lányával, nagyszülők középiskolás unokával érkeznek. A Nagy Gáspár Kulturális Központ előnye építészetileg egyébként is a színházfunkciót erősíti. A környezet inspiráló nem csak a játszóknak, hanem a nézőknek is, akik igazi kőszínházban érezhetik magukat annak minden elemével, a bársonyszékkel, a színházi miliővel együtt. Nem utolsó szempont a repertoár. Idén a tartalmas, igényes, de könnyű darabok kaptak hangsúlyt. Az alternatív előadásokra egy szűkebb közönségréteg kíváncsi. Az ő igényeiket alkalmi előadások illetve a színjátszó találkozó négy napja szolgálja ki. A nagy klasszikusokra és komédiákra azonban sokan jönnek, hogy tapsoljanak, kikapcsolódjanak. Így volt ez a Soltis Lajos Színház Szentivánéji Álom előadásával vagy a Kalocsai Színház Anconai szerelmesek című darabja esetében. Érdekes volt megint szembesülni, megérezni a vasvári közönség érett, intelligens jelenlétét a színházi előadásban. Igen, nem tévedés: Az előadásban. Véleményem szerint nélkülük nem úgy sikeredett volna a darab Vasváron, mint ahogy velük összeállt és a végén már jogosan kapott vastapsot. Lehet, hogy nem jól következtetek, de a Kalocsai Színház előadásának beharangozójában egy korábbi Vasvári Újság lapszámban felsorolt szereplők listája, sőt a dupla szereposztást leíró előzeteshez képest is alig voltak jelen a jelzett nevek a stábban. „Böbéről”, azaz Cseke Katinkáról tudjuk persze, hogy most elfoglalt, időközben „felszállt” az Ázsia Expresszre, ezért nem lehetett jelen Agnese szerepében Vasváron és valószínű, több színésznek is más elfoglaltsága volt az alapszereposztásból, ezért nem ők szerepeltek a darabban. Akik végül jöttek, biztos szövegismerettel, a többség hihetetlen énekelni tudással érkezett, a férfiak főleg, de volt egy-két női szereplő is a stábban jó énekhanggal. Ez egész biztos alapvetés. Viszont minden más többesélyes volt, hogy sikerül-e vagy sem: Az összjáték, a poénok „ültetése” a közönség bevonzása a darabba. Lehetséges, hogy a színészeknek is össze kellett szokniuk az alkalmi beugrás miatt, egyszóval a színpadi összhang megteremtésére mehetett volna el az alkotói energiájuk. De nem ez történt. A játékért, a poénokért, az alakításokért a vasváriak már az előadás első tíz perce után nevetéssel, nyíltszíni tapssal „fizettek”, mely felért egy biztatással és egyre jobb lett az előadás, szinte percről percre. A humort is értékelte a közönség. Nem a vaskost csak vagy elsősorban nem azt, hanem a finomabb, akár a szavak mögött vagy grimaszokból, gesztusokból olvasható vicces pillanatokat vette, értékelte, tapsolta, nevette. Az első felvonás felétől ezért valódi élettel telt az előadás, élvezhető volt. Valahogy a végén, a tapsrendnél, mintha ezt láttam volna csillogni a színészek szemében is: Köszönjük vasvári közönség! Jó volt része, részes lenni így is a színházi varázslatnak. Érdekes kérdés, rébusz maradt, hogy vajon az új, ismeretlen szereposztásban Szabó Zsófi volt-e, a kis „ungarése”, aki várandósan érkezett az Anconai mediterrán tájra, városba is, hogy megtalálja az olaszt, gyermeke apját, akivel Debrecenben ismerkedett meg. Most már nem tudjuk meg, de mintha?
Egyszóval teltház és vastaps az eddigi két előadás mérlege. Nem kisebb siker modellezhető a decemberi Főnix Színház Lorca adaptációja esetében sem, ami majd egy kicsit komolyabb vizekre evez és Molnár Ferenc Ibolya című darabjánál, ahol a sárvári Ma’mint’Ti hozza el az 1900-as évek kávéházi világát Vasvárra. Most színházba járni Vasváron nem csak a darabokról, színészekről, színházi élményről szól. Tendencia, hogy a látogatók jóval korábban érkeznek. A helyük bérleteseként megvan, ezért nem a jobb helyek elfoglalása az indok, hanem társadalmi eseménnyé nőtte ki magát a bérletsorozat. Az előadás előtt, annak szüneteiben egyfajta közösségi klub hangulat jellemző a közönségre. Egyre több húszas, harmincas éveiben járó fiatalt vagy fiatal felnőttet lát a vendégek közt, ez pedig jó hír a színház látogatók utánpótlása szempontjából. Azaz van jövője a színháznak Vasváron. A szervezők a show, a játék elemeivel is igyekeznek hozzájárulni a színház látogatói élményhez. Korábban beszélgetéseket szerveztek előadás után a fellépő színészekkel. Erről sem mondanak le, de most a legnépszerűbb a tombolasorsolás, melyet az előadások szüneteiben tartanak. Legutóbb például a Mágnás Miska december 28-ra tervezett, bérleten kívüli előadására nyerhetett két jegyet valaki.
