A nagymákfai nap koncerttel indult, családi nappal folytatódott és esti örömzenéléssel zárult. „Tarisznyás Nap 25” címmel hirdetett ugyanis jubileumi koncertet a Tarisznyások együttes október közepén. A rendezvényt Tóth Balázs polgármester nyitotta meg, a nap háziasszonya pedig Kovács Tilda, Vasvár korábbi polgármester volt.
De hogy mi köze van a Tarisznyások együttesnek Vasvárhoz?
A zenekar 1990-ben helyi zenészekből alakult a városban. Tarisznyások Duó névvel indult a formáció, majd később, a taglétszám bővülésével felvették a Vasvári Tarisznyások nevet. 1998-tól mindannyian szombathelyiek lettek. Azóta használják a Tarisznyások együttes nevet. Eleinte a Vasi Hegyhát falvaiban koncerteztek gyermekközönség előtt. Később kibővítették műsorukat, mely mára minden korosztálynak szól. Kiss Attilát kérdeztük először a jubileum kapcsán.
–Hogy értékeled a napot?
–Nagyszerű koncerten vagyunk túl. Volt a műsornak egy váza, amire felépítettük a 25 év keresztmetszetét. Ahogy a műsort, úgy a 25 évünket is egyfajta építkezés jellemezte. Az alapoknál kezdtük Pados Zsolttal annak idején és szakmailag is, emberileg is egyre többek lettünk, azt hiszem.
–Egyfajta irodalmi misszió is volt ez, nem? Énekelt versekből műsort adni, a magyar költészetet megismertetni.
–Mi ilyet nem mondunk. Mi csak azt csináljuk, amit szeretünk. Mások mondhatják, ha úgy gondolják. Nekünk az persze öröm, ha más is szereti azt, amit mi kedvelünk. Különben azt szoktuk mondani egymás közt, hogy ha minket a Holdra ledobnának, a holdlakóknak is tudnánk és akarnánk is zenélni.
–Emlékszel arra a pillanatra, mikor elhatároztátok az együttes alapítását?
–Pontos az első emlékképem az alakulásról. Gergye Rezső, a vasvári művelődési központ igazgatója hívott össze kettőnket, hogy zenéljünk együtt. Ebből alakult a zenekar és futotta be ezt a negyed évszázados pályaívet.
–Egy kis statisztika a 25 évről?
– Több mint ezer koncertet adtunk a 25 év alatt gyermek és felnőtt közönségnek. Korábban kazettán, majd több CD lemezen is kiadtuk már legkedvesebb dalainkat. A magyar költők verseire saját zenét írtunk. Van Petőfi Sándortól és Balogh Józseftől külön műsorunk, illetve más magyar költőktől válogatott anyagunk is. Sok, megszámlálhatatlan dalunk van.
–A jubileum a visszatekintés mellett egyben a jövőkép megfogalmazására is jó alkalom!
–Számunkra ez a jövő: Hogy azt csináljuk, csinálhassuk, amit eddig.
–Nem lenne jó csak a zenélésből élni, csak ezt csinálni?
– Csak zenélni? Ezt nem akarjuk. Erre nem törekszünk. Ha akartuk volna, lehetett volna így is. De ez nem cél. Nem erről szól a zene, hogy kenyérkereset legyen ebből. Legyen ez életforma és örömzene. Így marad ez a munka öröm számunkra.
Közben Pados Zsoltot, a másik alapítót is megszólítottam:
–Attila említette, hogy több mint ezer koncertet adtatok? Mi a sikeres színpadi műsor titka?
– Az a jó koncert, mikor megáll számunkra az idő. A gyermekekkel közös játék, éneklés kiszakít az időből és ez maga a csoda. De ez attól van persze, hogy ők is jól érzik magukat velünk. Együtt énekelnek. játszanak, mondókáznak az együttessel.
–Attilától is megkérdeztem, tőled is kérdezem: Te milyen jövőt képzelsz a zenekarnak?
– Csak ugyanilyen folytatást kívánok magunknak. Én nagyra értékelem azt, hogy 25 évig együtt maradtunk és egyre produktívabbak lettünk. Kellett hozzá a jó közönség is, aki értő, érző hallgatója a zenekarnak. Az ugyanis holt anyag, amit nem olvasnak. Amit nem hallgatnak, ami iránt nem érdeklődnek az emberek. A mi zenekarunkat inspirálja a sok meghívás, a jó közönség. Ennél többet nem kívánhatok magunknak. Meg persze egészséget. Mindkettő szükséges ahhoz, hogy folytatni tudjuk, még, amíg csak lehet.
Pogács Mónika
Fotók: Laki László, képgaléria: vasvar.hu
