A helyi zenekar az idei Vasvári Rétes Fesztiválon is koncertezik
A zenei palettán, s a nyári fesztiválokon egyre meghatározóbb szerepet tölt be a vasvári Karak zenekar, amely az angolszász beat-rock zenét ötvözi a magyar népzenei elemekkel. Egyre többen figyelnek fel az indie-folk zenét játszó alternatív együttesre a különböző fesztiválokon, rendezvényeken, vagy éppen youtube videóikra kattintva a világhálón. Első albumuk zenei anyagát hamarosan hanghordozón is kézbe vehetik a rajongók. A zenekar tagjai: Németh Bence (gitár, hegedű, ének), Németh Balázs (dobok), Papp Gábor „Kis Z” (basszusgitár), Schüttönhelm Tibor Péter (trombita, tangóharmonika), Kapiller Mátyás (népi brácsa). A Karak együttes karakteresen karakán frontemberével, a vasvári Németh Bencével beszélgettünk.
A zenekar nevét rengeteg elvetett ötlet után Németh Balázs, az együttes jó humorérzékkel megáldott dobosa találta ki. Egyben biztosak voltak: állatos nevet akarnak. Egy idő után Balázs viccből odavetette, hogy Karak, mint Karak a Vukból.
-A népzenei kötődésed nagyon koraira tehető – indítjuk a beszélgetést a 25 éves Németh Bencével.
-Hét évesen léptem fel először édesapámékkal, ekkor még citeráztam. Sámlira kellett állnom, hogy felérjem az asztalra helyezett hangszert. Ezt követően kezdtem el a vasvári zeneiskolában hegedűn tanulni. Négy-öt év után kizárólag a népzenei vonal maradt meg. A Boglya Népzenei Együttes vezetőjétől, Földesi Jánosné, Rózsától tanultam. (Itt találkoztam Kapiller Matyival, aki később együttesünk tagja is lett.)
-A kezdetek kezdetén mi volt a zenekar alapkoncepciója?
-Az első szárnypróbálgatás egy punk-rock zenekar volt jelenlegi dobosunkkal, Németh Balázzsal. Mindez a Nagy Lajos Gimnáziumban eltöltött középiskolás időszak korai éveire tehető. Majd elkerültem főiskolára, így szétváltak útjaink egy időre. Fősulin lett egy nehéz időszak az életemben, s ekkor találtam meg magamnak a magyar alternatív zenekarokat. Első körben ez természetesen a Kispál és a Borz, a Quimby, a Hiperkarma és a 30Y vonalát jelentette. Főiskolán jött az ötlet, hogy meg kellene próbálni magyar számokat írnom. Magamban borozgatva egy szoba-konyhás albérletben írtam meg az első számokat. Ebből az időszakból van olyan dal, amit – így utólag visszatekintve – csapnivalónak tartok, de íródtak olyan számok is, amiket öt év elteltével is elővettünk és szívesen szólaltatunk meg.
-Miként érkeztek a zenészek a Karakba?
-Meghirdettek egy szombathelyi tehetségkutatót START címmel. A megmérettetésen ki akartuk próbálni magunkat. Ekkor már felfejlődtünk trióra, csatlakozott hozzánk Kis Z. Két lehetőség volt: hívunk még egy gitárost, s akkor kész a klasszikus rockzenei felállás, vagy „megdobjuk” a népzenei vonalat. Ez utóbbi mellett döntöttünk. Ekkor jött az ötlet, hogy próbáljunk ki egy népi brácsást. A népzenében egyébként a gitár szerepét a brácsa tölti be, mivel ugyanúgy akkordokat játszanak rajta. A fent említett ismeretség miatt is Kapiller Matyira esett a választás, aki kellően érdekesnek találta próbálkozásunkat. A tehetségkutatón az előkelő második helyet szereztük meg. Előttünk egyébként a ma már jól futó Elefánt zenekar elődjének tekinthető Nora’s Garden győzött. Két évig négyen koncerteztünk. Hallgattunk a kritikára, a vájt fülűek számára a dallamokban voltak üres járatok, s beláttuk: kell még egy hangszer. Jó ideje emlegette Balázs Sütit, Schüttönhelm Tibort, aki egyszer eljött a próbánkra jobb kezében egy trombitával, balban pedig egy tangóharmonikával. Mindkettővel kipróbáltuk a számokat, aztán Sütit immár nem engedtük el. Ő a legmultiinstrumentálisabb zenész a zenekarban. Tulajdonképpen az ő érkezésétől, 2013 nyarától tekintjük a Karak zenekar megalakulását. Ezt követően figyelt fel ránk a KO Records, s a szerződés gyümölcse a videóklipünk is.
-Öt ember idejét hogyan lehet összeegyeztetni?
-Matyi Budapesten tanul az állatorvosin, Kiss Z pálinkafőzdében dolgozik, Bazsi mérnök, Süti a becenevéhez hűen cukrász, én pedig egy hulladékfeldolgozóban vagyok RDF (másodlagos tüzelőanyagokért felelős) menedzser. Balázs, Kiss Zé és én heti rendszerességgel tudunk találkozni. Időtől függően próbál velünk Süt is, míg Matyi viszonylag ritkábban jut el Vasvárra.
-Első hallásra sokan „kispálosnak” tartják a stílusotokat.
-Egyrészt nagy megtiszteltetés, mert Lovasi András az egyik legjobb dalíró-dalszövegíró. Az elején nagyon örültem a „kispálos skatulyának”, de most már egyre kevésbé. A saját hangunk hallható a számokban.
-Áldás, vagy átok, hogy te írod a dalszövegeket és a dallamok is a te ötleteid alapján születnek?
-Én így érzem magam kényelmesen. Nem szeretném, ha például egy team a számba adna olyan szöveget, ami nem a sajátom, ami például egy szövegíró fejéből pattant ki. Számomra ez így hiteles.
-Beck Zoli, a 30Y frontembere azt mondta, hogyha egy versben egy mondat rossz, akkor az már nem jó költemény, de ha egy dalszövegben egy mondat jó, akkor arra rá lehet fűzni az összes gondolatot. Te ezt hogy látod?
–
-Valóban meg kell lennie annak az egy mondatnak. Dalírás előtt kiülök a teraszra két fehér A/4-es lappal, megiszom fél üveg bort, majd nekikezdek a dalírásnak. Nagyon kritikus vagyok magammal szemben. „Puding próbája a másnap”, azaz ha van egy mondat, ami nem tetszik, akkor sok esetben kukába kerül az esti szerzemény. Átlagosan két és fél havonta születik egy dal. Van, hogy a mondat megvan, de a hangulatát még nem tudom köréfűzni.
-A zenésztársaid mennyire azonosulnak szövegeiddel, dalaiddal? Azonnal elfogadják a számokat?
-Sztornózás még nem volt. Próbára már egy kész dalt viszek, amit együtt hangszerelünk. Szerencsére jó zenészekből áll a csapat, mindenki szabadon teszi hozzá a maga részét. Megnézzük, hova kellene „kiállás”, tempóban hogy álljon, s nagyjából összeáll a szám.
-Egyre több helyre hívnak bennetek. Hallhatóak voltatok a Petőfi Rádióban, koncerteztetek például az AlteRábán, a Büki Gyógy-Bor Napokon, idén is fellépői lesztek a Vasvári Rétes Fesztiválnak. Van olyan fesztivál, amit megcéloztatok?
-Minél többet zenél az ember, annál több helyre hívják. Egymást generálják a fellépések. Egyetemista, főiskolai kontaktokkal is felvettük a kapcsolatot, s a szerződésünk révén a menedzsmenttől is érkezett felkérés. Mindennek van egy logikus fokmérője. Az albumunk kész, valószínűleg saját magunk adjuk ki. Megjelenése és reklámozása után három-négy év múlva már a nagy fesztiválok rendszeres fellépői között szeretnénk tudni magunkat, kis szerencsével. Persze óvatosan fogalmazunk. Állandóan nézni kell, hogy jó-e, amit csinálunk. A kész számokat „remegő” kézzel nyújtjuk át azoknak az embereknek, akikben megbízunk. Ilyen például Ferenczi György, a Rackajam EMeRTon-díjas szájharmonika-művésze, énekese, hegedűse, gitárosa. Vele többször összefutunk zenei hasonlóságunk miatt is, s valóban jónak tart bennünket. Kezdetben is csomó mindent javasolt, amiből keveset fogadtunk meg. A tavalyi Savaria Történelmi Karneválon előttük volt a nagyszínpados fellépésünk. Ekkor mondta: jó, hogy nem fogadtuk meg a legtöbb tanácsát, mert a számok, a koncertek minket igazolnak. A lényeg, hogy át kell szűrni a tanácsokat, a kritikai észrevételeket és csak azt kell felhasználni, amit jónak tartunk. Az AlterRábán a fellépésünk igen jól sikerült. Volt, aki már direkt a koncertünkre jött, más otthagyta értünk az Anna and The Barbies-t.
-Mi a tapasztalatotok: a közönségnek is az tetszik, ami nektek?
-Mindenkinek más. Általában jó érzéssel fogom meg, miből lesz sláger. Nekem a Fázik a kedvencem. Én ezt tartom a nagy rátalálós, ránk találós számnak. Az Égig érőt szereti nagyon a közönség, akik közül csak kevesen tudják, hogy ennek a számnak a dallama egy Szatmár megyei népdal. Többen megjegyezték: sok a váltás a dalokban. Mondjuk, az Arctic Monkeys is attól lett jó, hogy durván stílusidegen váltások vannak a számokban. Persze nem szabad ezt sem „túltolni”. Szabó Attila a Csík zenekarból azt mondta: szerinte a zenekar nagyon meg akarja mutatni, mennyi mindent tud és csinál. Mostanában tudatosan figyelek arra, hogy könnyedebb, emészthető legyen egy-egy szám. Egy dal legyen jó értelemben véve egyszerű, tiszta képekből, dallamokból álló, miközben mégsem sallangos és közhelyes.
-Egyre elismertebbek vagytok. A szíved mélyén el tudnád képzelni magad „főállású” rock zenésznek?
-Persze. Nagyon nagy érzés, amikor egy koncerten sokan éneklik a Karak-dalokat.
A Karak a Vasvári Rétes Fesztiválon, augusztus 15-én,18 órakor lép fel.
