Kardos László 1918-ban született. A budapesti tudományegyetem bölcsészkarán magyar-olasz szakon végzett, majd 1943-ban etnográfiából, antropológiából és szociológiából doktorált. Diákként részt vett a Paraszfőiskolások Közössége és a Bolyai-kollégium megalapításában. 1941-ben csatlakozott az illegális kommunista párthoz. 1943-ban büntető századba hívták be. 1942-1948 között a Győrffy István Kollégium igazgatója. 1946-1948 között a NÉKOSZ nevelésügyi osztályának vezetője, majd főtitkára, a népi kollégiumi nevelés szisztémájának kidolgozója. A népi kollégiumok megszervezéséért és pedagógiai munkásságáért 1948-ban Kossuth-díjat kapott. 1947-1948-ban az MKP országgyűlési képviselője. 1948-ban Tolna és Baranya megye kormánybiztosaként részt vett a földosztásban. A NÉKOSZ feloszlatása után, 1948-1950 között a Vallás- és Közoktatási Minisztérium Tudományos Osztályának vezetője. 1950-1957 között a Néprajzi Múzeum osztályvezetője, majd főigazgatója. Fő tudományos kutatási területe a falusi lakosság kultúrája, életmódja, a magyar népi táplálkozás, valamint a falusi lakosság vallásos életének alakulása volt. Az 1956-os forradalom idején a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága tevékenységében vett részt. A forradalom leverése után közreműködött Nagy Imre 1955-1956-os vitairatainak külföldre juttatásában. 1957-ben letartóztatták, 1958-ban életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1963-as szabadulása után haláláig a Néprajzi Múzeum tudományos főmunkatársaként szociológiai, néprajzi kutatásokat végzett, és a népi kollégiumi mozgalom történetével foglalkozott. 1980-ban halt meg.
