Már két szurkolótábort is magáénak tudhat a Vasvár NB I/B-s női kézilabda csapata. Egy fiatalokból álló, ütős hangszerekkel buzdító gárdát, és egy középkorúakat tömörítő, a B-közép szektorban szurkoló lelkes baráti társaságot. A két tábor egymást erősítve buzdítja kedvenceit. Amúgy az egész csarnok egy lelkes szurkológárda. Ami érthető is, hisz ebben a kisvárosban a magyar kézilabdázás második vonalában vitézkedni nagy fegyvertény. Csak összehasonlításként említeném meg, hogy a kitűnő merítési lehetőséggel rendelkező szombathelyi főiskola gárdája amúgy ott lenn, a sereghajtók között „vitézkedik”. De ez az ő gondjuk, fájjon érte az ő fejük! A csapatépítés, különösen a kiegyensúlyozott teljesítmény nyújtása, hosszú távon nem könnyű feladat ebben az osztályban sem. Hisz a játékosok többsége munkaidőn túl kell, hogy eddzen, hogy formába hozza magát, biztosítsa a legjob szellemi és fizikai állóképességet, azt az időzítést, amivel hét végén mentálisan is ellenfele fölé tud kerekedni. Aki valaha is sportolt, tudja, ez a legnehezebb feladat. S csak ezt követően jöhet(nek) a hétvégi találkozók, a bajnoki fordulók. De ez már egy másik történet, hogy ki miként tudja magát formában tartani, kit mi motivál. Évtizedekkel ezelőtt már az is nagy boldogságot okozott, ha egy játékost egy közösség, egy település arra érdemesnek ítélt, hogy a csapatba kerüljön. Azóta a boldogságkeresésnek egészen más formái és területei alakultak ki Magyarországon. Tiszta nyugat lettünk, az összes hátrányával együtt. Fiataljaink inkább a munka nélküli stressz-oldást és kötést, lásd hétvégi szórakozást, részesítik inkább előnyben. Így azután nem ritka diszkós futballistát látni, meg drogtól sárga szemhéjú szurkolót sem.
Szerencsére ez Vasváron, a kézilabda csapat háza táján ismeretlen fogalom. Mind az ifiknél, mind a felnőtt csapatnál. S amíg ez a szakosztályvezetés tartja a sportág ütőerén a kezét, addig ez vélhetően így is marad, hála a sportolók szüleinek, baráti körének is.
A szurkolók pedig tisztességgel szurkolnak, bíztatják kedvenceiket, nem anyáznak, s egy-egy győztes meccs végén nem is marad el a pacsizás a nézők és a csapat között. Ilyenkor a keleti országrészből érkező szurkoló azt hihetné, itt fenékig tejfel az élet. Egy alkalommal Hódmezővásárhelyről érkező barátaim is elkísértek Vasvárra. Miután egy jót korzóztak a parányi városka hangulatos főterén, majd kitűnő süteményt fogyasztottak a Süti Cukrászdában, megnézték a mérkőzést is, s csak ennyit mondtak utána. Jó nektek! Itt minden sínen van, szép a város, tiszták az utcák, kitűnő a levegő és a csarnokban is érződött, hogy a sikerhez nagyon együtt van minden, kitűnő a városban élők hangulata is (telt ház előtt játszott a csapat, s lehengerlő győzelmet aratott sokkal jobb játékerőt képviselő ellenfele ellen). Otthon, az esti vacsoránál azután elmeséltem, honnan lett felépítve a városka, s honnan a női kézilabda csapat is, az elmúlt évtizedben. Megnyugtattam őket, itt is van épp elég tennivaló, gond is akad bőven, s itt sincsen kolbászból a kerítés, csak azért, mert az ország nyugati szegletében élünk. Nyugat-magyarországinak lenni ez ma már legalább akkora teher, mint áldás.
S miért írom mindezt le? Mert a sport közösségformáló ereje, az abban tevékenykedők felelőssége óriási. Ezzel a kollektív bizalommal lehet élni, jól sáfárkodni, miként a tehetséggel, és vissza is lehet mindezzel élni ugyanúgy, ahogyan az élet bármely területén láthatunk erre példát.
Lassan közeleg a Vasvár női kézilabda csapatának, pontosabban az Exclusive Change Vasvár VSE NB I/B-s együttesének első évi szezonzáró mérkőzése. Azt hiszem, indulás előtt bőven kiegyeztünk volna ezzel a mérleggel. Még akkor is, ha az őszi kezdés több mint huszárosra sikeredett. Sokan úgy gondolták akkor, mi leszünk a bajnokok. Csak a valóság talaján álló vezetés és a sportághoz értők tudták, hogy nem így lesz. (Zárójelben jegyzem meg: kezdés előtt azt számolgattuk, hogy kiket lehetne megverni, s a riválisok otthonában tisztes helytállással egy-egy pontot menteni, s akkor nem esünk ki.) A kezdést látva módosult a szakmai elvárás is, már az első 5-6-ba vártuk a csapatot, sőt voltak olyan pillanatok is, amikor úgy látszott, dobogón is végezhetünk. Ám a sérülések, a hektikus bírói vezetés és sok külső tényező is közrejátszott abban, hogy az Exclusive Change Vasvár VSE NB I/B-s női kézilabda csapata biztos bennmaradó, stabil tagja lett ennek az osztálynak. Az ellenfelek pedig – ezt is látni kell – ellenünk külön becsvággyal, óriási erőket mozgósítva készültek. Valahogy sikk lett a Vasvár ellen jól játszani. Ez minden bizonnyal erősítette ezt az osztályt. Az ellenfelek úgy érezték, egy ilyen kisváros csapatát illik megverni. Nos, ebbéli igyekezetüket a csapat rendre meghiusította, így szerezve örömöt sok-sok Vasváron, a Vasi-Hegyháton, sőt a térségben és a megyében élő kézilabda rajongónak.
S mit hozhat a jövő? Összefogással, akaraterővel sikert. A hírnév szárnyára vette a gárdát. Hogy mennyire komolyan vesznek bennünket, erre elég egy példát említeni. A bajnokaspiráns fővárosi Goldberger honlapján ez olvasható: Reszkess Vasvár! Ami nem fenyegetés, hanem az ellenfél rangon való megszólítása. Hisz a pszichológiai hadviselés ma már ugyanúgy hozzátartozik a taktikai kelléktárhoz, mint a csapatmunka, vagy a menedzselés. A pszichológiai hadviselés is része lett az edzői és szakmai profizmusnak
S mit mondunk mi, Vasváron élők? Csupán ennyit: Jó szerencsét! Sérülésmentes, sportszerű találkozót! Nyerjen a jobbik! A bajnoknak pedig kívánunk a magasabb osztályban tisztes helytállást. Ugyanis Vasvár nem csak, mint ismeretlen újonc hívta fel magára a figyelmet, de szurkolóinak sportszerű magatartásával is. Hajrá Vasvár! Hajrá Exclusive Change Vasvár! Szép volt lányok! Köszönjük, hogy az országban megismertettétek a sport révén ezt a települést, és hitet adtatok azoknak, akik a küzdelmes hétköznapokon büszkén elmondhatják: Nyertünk! Megint nyertünk! Mi VASVÁRIAK! Dávid legyőzte Góliátot. Mert valljuk be férfiasan, hogy a mi csapatunk a Dávid, vagyis a kicsi kategóriába tartozik. Ám a sportsiker révén felülemelkedtünk ezen a hétköznapi kishitűségen, s Dávid felnőtt, felcseperedett, érett korba lépett. S ezt, ebben a sikertelen, mindent maga alá gyűrni akaró világban olyan jó leírni, ízlelgetni a szavakat, a mondatot.
Köszönjük LÁNYOK, és bízunk a jövő évi sikeres folytatásban! Hajrá Exclusive Change Vasvár!
2007. május 21. ugye, nyerő szám a 21?
(Bodorkós)
