Falikárpitokból, horgolt terítőkből készült a tárlat az Idősek Otthonában
Gobelinek és rececsodák címmel nyílt kiállítás a lakók és dolgozók munkáiból az Idősek Otthonában. A tárlat január végéig látogatható.
Fekete Árpád, a Vas megyei Szakosított Szociális Intézet igazgatója, a vasvári idősotthon vezetője ajánlotta a kiállítást az érdeklődők figyelmébe. Azt mondta: megérte a gyönyörű alkotásokat kiállítani. Szebbnél szebbek. Az intézmény lakói közül sokan fogják megnézni minden bizonnyal és mivel az otthon nyitott, a remények szerint Vasvárról és máshonnan is jönnek majd a kiállítás csodájára.
A vezető alaposan felkészült a megnyitóra. Míg a gobelin technika széles körben ismert kézimunkafajta, sokak lakását díszítik ilyen hímzések, addig a „rece” technikát kevesebben tudják értelmezni. Pedig ebből a horgolt díszből is bőven van lakásokban, terítőként, párnaszegélyként, bútorokon, kanapékon. Fekete Árpád, hogy ezekről is avatottan beszéljen, még egy régi „Kötés és horgolás” szakkönyvet is felkutatott a könyvtárban és tanulmányozta a kiadványt. Szakmai segítséget a vasvári idősotthonban dolgozó kollégáitól is kapott. Az igazgató ezek alapján elemezte az aprólékosságot, precizitást kívánó technika lényegét.
A rece-technikáról a megnyitó résztvevői megtudhatták, hogy ez cérnából kötött vagy horgolt háló, melyet a halászhálóéhoz hasonló, speciális tű segítségével készítenek. A megkötött és rámára feszített hálót tömő- és huroköltésekkel töltik ki. Így készül a rececsipke főkötők, párna- és lepedővégek díszeként. Az alapháló rendesen fehér, a mintázás is nagy általánosságban fehér, krémszínű gyapjúfonálból való. Speciális mintakincs nincs. Régi stílusú hímzések, szőttesek motívumait vitték át a recére is.
A gobelinhímzésről elhangzott: Ez egy szövést utánzó technika. A gobelin faliszőnyeg, falkárpit, a fal takarására és díszítésére szolgáló textil, ami általában gyapjúfonalból készült. A gobelinhímzésnél sűrűn egymás mellé, az alapanyagot befedve kell ölteni. Ennek a hímzéstechnikának sincs önálló motívumkincse, formavilága. Régebbi, de ma is követhető technika, hogy szálszámolással és a képet leíró rajzzal dolgozik a hímző. Ebben az esetben az aprókockás papírra előrajzolt képen a különböző színeket más-más számokkal jelölik. A vasvári tárlaton ezekből is bőven láthatóak munkák. És ha még lehet fokozni a precizitást, az úgynevezett tükörgobelinek képviselik a gyűjteményben a legidőigényesebb kézimunkafajtákat.
Fekete Árpád azzal zárta megnyitóbeszédét: Minden tárlatnak van célja. Vagy áttekintése egy alkotói pályának, vagy csoportos kiállítás, amit valamiféle kohéziós erő tart össze. A vasvári tárlat más kategória. Nem egyéni és nem egy csoportos. Az intézményben élők mindennapjai adják összetartó erejét. Ez adja a szépségét.
pm
