UDVARDI ERZSÉBET
Munkácsy- és Kossuth-díjas
Festőművész kiállítása
December 2-án, vasárnap délután 3-kor nyílik
a Vasvári Múzeumban.
Köszöntőt mond és a kiállítótermet átadja: V.Németh Zsolt országgyűlési képviselő, Vasvár város polgármestere
A kiállítást megnyitja: Mádl Dalma asszony
Közreműködők:
Pitti Katalin és
Fried Péter Liszt-díjas operaénekes,
Mohai Gábor előadóművész
Kitüntetések, díjak
1969 Munkácsy-díj
1975 Érdemes Művész
1989 A Német Szent Fortunatus Lovagrend (Mainz) Művészeti Díja
1990 Magyar Művészetért-díj
1995 A Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje
1998 Baja Város Díszpolgára
1999 Kossuth-díj
Ajánlás gyanánt
Udvardi Erzsébet festészetét sokan méltatták az elmúlt közel fél évszázadban. Igen, fél évszázadot kell említeni, hisz attól a pillanattól kezdve, hogy Badacsony-Tomajban letelepedett, s a Balaton – miként korai méltatói írták – panteisztikus festészetének hol egyszerű, az ember és táj ősidők óta összeforrt kapcsolatát boncolgatta, hol a biblikus üzenetek ihletett képi tolmácsolójává vált, egyúttal utat is talált ez a tiszta lélekfestészet a tiszta, romlatlan emberi lelkekhez.
Tájfestészetéről így vallott 1976-ban: Sok tájképet festek: Badacsonyt, Balatont, nádast; s elvontabb természeti tájképet is: nyarat, telet, esőt, szelet, jeget. Vagyis a körülöttem lévő világ mozdulatait, állapotait, változásait. A magam világának formáit és színeit. Ezek a képek – a sikerültebbek -, nem azonosak témájukkal. Szél, víz, jég, nap: mi vagyunk, múló életünk egy-egy pillanata.”
Az utóbbi időben ezen kívül más témák is érdekelnek: elsősorban biblikus tárgyú jelenetek. Ez a csodákban gazdag régmúlt, a festészetnek és mindenfajta művészetnek évezredek óta termékeny ösztönzője, tele van olyan emberi megnyilatkozásokkal, az egyszerűségnek, a szépségnek, a lelki bájnak, a földi szenvedésnek, ínségnek és örömnek olyan kifejezéseivel és mozdulataival, amelyek kimeríthetetlenek. ”
Dr. Korzenszky Richárd OSB azt írja az Udvardi Erzsébet munkásságát bemutató képzőművészeti album előszavában: „Mi vagyunk ennek a földnek lakói, alakítói, felelősei. De hogy alakítani tudjuk, rá kell döbennünk rokonságunkra: enek a világnak vagyunk mindannyian a részesei. Ennek a sokszor furcsa, értelmetlennek tűnő világnak mi vagyunk az értelme: az ember nélkül üres ez a világ!”
Ebben az embertelennek tűnő világban igenis van oltalom s igenis van kikötő, holdsarló és napkorong, csillagpályák ragyogása és vonzása: nem élhetünk sárba ragadottan.”
„S ebben a világban képes fölmutatni – durvaságainkkal újra és újra dacolva -, hogy az emberi élet lehetséges. Sőt: csak úgy lehetséges, ha tudomásul vesszük, hogy részei vagyunk ennek a világnak, – s ha ennek a világnak részei vagyunk, akkor egy teremtett világnak vagyunk mindnyájan részei. Nem elszenvedői, hanem olyan birtokosai, akik számára lehetőség, – felkínált lehetőség a harmónia, a boldogság. Az élet.”
