A hegyi népek kultúrája: zenei anyag mellett műtárgyakat gyűjt a Los Andinos
Csaknem három évtizede már, hogy egy távoli civilizáció misztikus hangzásvilágát megelevenítve viszi különleges kulturális vándorútra hallgatóságát a Los Andinos együttes. Az elmúlt évtizedekben tett dél-amerikai kutatóútjaik valódi kulturális antropológusokká tették a tagokat. A gazdag és változatos népzenei hangzásvilág mellett a múlt kincsei is hazatértek velük, hogy a Kárpát-medencében idézzék egy térben és talán időben is távoli kultúra képviselőinek dolgos mindennapjait.
Az együttes a nyolcvanas évek vége óta visszatérő vendég a dél-amerikai tájakon. Az elsődleges céljuk a népzenei dallamvilág tanulmányozása volt, majd később már hangszerekkel, viseletekkel gazdagodva tértek haza a tagok, velük tartó művészek, szakemberek. Fellépőruháik között például ötpárnyi eredeti öltözék is fellelhető, melyek Ecuadorból, Peruból, illetve Bolíviából származnak. Az évek során aztán a szellemi, zenéhez kapcsolódó kincsek gyűjteménye Peru, Bolívia és Ecuador hegyi népeinek kultúrájáról, szokásiról, múltjáról árulkodó műtárgyakkal is kiegészült. A nem kis értéket képviselő tárgyakból, másolatokból, fotókból álló népművészeti és régészeti gyűjteményt Pécsett már láthatta a nagyközönség. Az andoki szőttesek, kerámiák és dallamok legutóbb pedig a Nagy Gáspár Kulturális Központ Castrum Galériáját töltötték meg. Az itt bemutatott lenyűgöző relikviák nagyrészt annak az 1996-97-ben tett csaknem hét hónapos gyűjtőútnak a kincsei, melyre a Los Andinos együttest Franta Dezső restaurátorművész is elkísérte. A művész elmondta: gyermekkori álma vált valóra azzal, hogy az együttessel tarhatott erre a gyűjtőútjára, ebben őt az is segítette, hogy szabadúszó restaurátorként vállalhatta a félévnyi távollétet. Mint mondta: ezt követően többször is visszatért a dél-amerikai vidékre.
S miközben a tárlat látogatója távolról csodálta a több ezer esztendős kincseket, tökéletes másolatokat, fotókat, kiderül: az utazó kis szerencsével a dél-amerikai piacokon is rálelhet a ritkaságnak számító tárgyi emlékekre.
– E térség egyik érdekessége, hogy az itt fellelhető régészeti lelőhelyek többsége feltáratlan, vagy csak részben kutatott – mondja Franta Dezső. Így a hatóságok hiába küzdenek minden eszközzel ellene, gyakori a fosztogatás, a sírrablás e vidéken. Ezek a tárgyak aztán az andoki piacokra kerülnek, vagy műgyűjtőkhöz vándorolnak az Egyesült Államokba. Hiszen míg nálunk Európában a műkincsek iránti szenvedély ritkaság számba megy, addig az USA-ban ennek nagy hagyománya van. A kisebb műkincseket akkoriban a piacokon 100-200 dollár körüli összegért beszerezhettük, s minden gond nélkül, gyakorlatilag szuvenírként a repülőre is feljuttathattuk – hangsúlyozza.
– Arra is volt példa, hogy szabadon járhattunk, körülnézhettünk egy ásatási területen, mert azt nem őrizte, felügyelte senki – veszi át a szót Kiss Lajos, az együttes tagja. A Dél-Amerikában töltött idő azonban a tapasztalatszerzésnek, szellemi fejlődésnek is fontos állomása volt. Eljuthattak olyan helyekre is, amelyeket turista sohasem láthat.
– Egy-egy elzárt közösség mindennapjaiba bepillantva időnként úgy éreztük magunkat, mintha egy 1500 éves időutazás részesei lennénk: a szokások, tradíciók mellett az élet apró mozzanatai is megelevenedtek előttünk- idézi fel emlékeit Kiss Lajos, majd hozzáteszi, szívesen vállalkoznának egy újabb közös útra, ám ennek jelenleg leginkább anyagi akadályai vannak.
– Akkoriban havi százezer forintnak megfelelő összegből megoldható volt a kinn tartózkodás, ma már az árak nagyon elszaladtak, s az itteni szemlélet is sokat változott – mondja Franta Dezső.
– Emellett e térséget is elérte a globalizáció. Az itt élők egyre jobban levetkőzik a hagyományaikat, előtérbe kerül a turistáknak való megfelelés, hiszen ma már az ő jelenlétük a megélhetés legfőbb forrása a helyiek számára – teszi hozzá Kiss Lajos. Ez pedig, mint mondta: lelket nyomorító módon, s kiábrándítólag hat az ősi kultúrát kutatókra. Mindennek ellenére az együttes nem mond le az újabb utazásról, s míg a kutató túra várat magára addig dallamaik idézik spanyol, ajmara avagy kecsua nyelven az Andoki kultúrák zenei világát, s egy-egy koncertjük helyszínén talán rendkívüli gyűjteményük is megfelelő kiállítótérre, értő közönségre lel.
-vv-
