Egy társadalomkritikus vígjáték, derűs hangulat, könnyed kikapcsolódás – ezt ígérte a színházkedvelő közönségnek a 2010/2011-es évad legutóbbi előadása. Szegezdi Róbert, a Hevesi Sándor Színház művészének rendezésében, a Körmendi Kastélyszínház Társulat (KASZT) Tauno Yliruusi Börtönkarrier című művét vitte színpadra a Nagy Gáspár Kulturális Központ Színháztermében.
Az 1995-ben alakul Körmendi Kastélyszínház Társulat amatőr művészei (Tahin Zsolt, Mihály Zsolt, Szentiványi Balázs, Szép Dániel, Vörös Attila, Varga Diána, Jóna Andrea, Takáts Adrienn, Rajner Ágota, Kékesi István, Rajner Tibor, Mesterházy Dorina, Balázs László, Rosta Tamás) ezúttal egy börtönbe visszavágyó rab vesszőfutását formálták meg a színpadon. A főhős története a szökéssel kezdődik, majd sajátos módon „önműködni” kezdenek az akadályok és a börtönszökevény élete máris a félreértések irányította úton folyik tovább. Elsőként lebuktat egy zsebtolvajt, egy rablópárost, majd egy sikkasztó cégigazgatót, s a börtönügyek miniszterét is. S miközben helyükbe lép, megörökli státuszukat és asszonyaikat egyetlen vágy hajtja: visszakerülni a börtönbe. A puritán díszlet, a fények és a sötét színpad beszédes kontrasztjával kiegészülve, a magukat akcióhőssé avanzsáló tehetetlen börtönőrök, s a végül önmagát felfedő Szimat felügyelő alakja csak tovább fokozták a derűs feszültséget. Végül a darab egészét átható kérdésre (Miért is akar valaki mindenáron visszakerülni a rácsok mögé?) is választ kapunk: „Rádöbbentem, milyen hiábavaló, esztelen az egész életszínvonal-verseny. Ez a kétségbeesett versenyfutás a pénzért, rangért. Az autók, a drága lakások, a divatos ruhák mind elveszítették a jelentőségüket. Senkire se kellett többé irigykednem. Az úgynevezett szabadság csak ideget őrlő feszültséget, rossz lelkiismeretet, krónikus álmatlanságot adott nekem. A börtönben minden éjszaka olyan mélyen aludtam, mint egy ártatlan csecsemő.” Adja meg – nem kis társadalomkritikával fűszerezve – a központi kérdésre a főhős a választ. S miközben kibontakozik a derűs, ámde abszurd végkifejlet néző rádöbben az 1987-ben íródott finn vígjáték szinte nonszensz keretek között, ám ma is aktuális kérdéseket feszeget. A vidámsággal fűszerezett est résztvevői egyvalamiben minden bizonnyal egyetértettek: az előadás méltán került be a színházi bérletbe annak ellenére, hogy nem hivatásos társulat állt színpadra ezen az esten, s a darab jó választásnak bizonyult a szervezők részéről.
-vv-
