Németh Sándorral egy jeges, síkos decemberi pénteken beszélgetünk arról, amiként is kezdõdött a véradó pályafutás. Mert Sanyi bácsi esetében nyugodtan beszélhetünk pályafutásról, elhivatottságról, segítõ szolidaritásról. Mikor és hogyan kezdõdött? 1965-ben, amikor 18 éves lettem – eleveníti fel a történteket Németh Sándor. Az édesapám sokat betegeskedett, így hát Farkas Imre doktor úr jól ismert. Õ szólt, hogy ha gondolom, elmehetek vért adni. S itt Vasváron 1965 augusztusában adtam elõször vért. Azóta pedig 113-szor. Mire az újság megjelenik, remélem túl leszek december 20-án a 114. véradáson is.
Közben Sanyi bácsival felelevenítjük élete állomásait is. Akirõl kiderül, hűséges, amolyan kiveszõben lévõ típus. A MÁV-nál kezdett, és onnan is ment nyugdíjba, 39 év és 53 nap szolgálatot követõen, 2002-ben. Mindig Vasváron adott vért, s ezt igen fontosnak tartja. Mert ez is a kötõdés egyik módja. A katonaságnál is adott vért, Gyõrben és Kisbéren, ahol szolgált.
Amikor a hatvanas évek véradásáról beszélgetünk, megtudom, hogy akkoriban alkalmanként 100-150-en 180-an adtak vért, szinte versengtek az emberek. Ez ma már nincsen így.
Mindenki rohan, rengeteg gonddal terhelt. Ma jó, ha negyvenen vagyunk egy-egy véradáson.
Évente háromszor adok vért, mert így érzem jól magam. Szinte már várom az újabb véradási lehetõséget. A szervezetemnek ez nagyon jó – avat be a véradás rejtelmeibe, majd így folytatja: – Ilyenkor 4 és fél decilitert adok, a vizsgálatra szánt mennyiséggel együtt ez 5-6 ampullányi vérmennyiség.
Amikor a soron következõ, december 20-i véradásról faggatom, Sanyi bácsi egy praktikus kéréssel is elõáll: Jó lenne, ha nem délután 5-ig, hanem 6-ig lehetne vért adni. Sokan ugyanis azért nem tudnak elmenni a véradásra, mert délután 5-re (eddig tart a véradás) még nem érnek haza a munkából.
Miért ad vért? – kérdezem a beszélgetés végén. Mire õ igen egyszerűen így válaszol. Azért adok vért, hogy segítsek embertársaimon. Hisz bármikor szükségünk lehet a vérre. A szolidaritás, a segítségadás nagyon fontos. S hogy segíthetek másokon, ez jó érzéssel tölt el. Sanyi bácsitól azt is megtudom, hogy ha tehetik, a fiai is adnak vért. Így hát némileg folytatódik a hagyomány. Nyugdíjasként pedig 65 éves koráig szeretne vért adni. Mert orvosilag addig adhat egy férfi – avat be Sanyi bácsi a véradás újabb rejtelmébe.
Majd megmutatja a sok-sok véradó elismerést, kitüntetést. Közülük a legbüszkébb arra, amit legutóbb kapott. Németh Sándor több évtizedes véradó tevékenységéért november 26-án Budapesten dr. Rácz Jenõ egészségügyi minisztertõl dicsérõ oklevelet vehetett át.
Gratulálunk!
