Takács Gábor ismét nagy feladatra vállalkozik
Egy évvel ezelőtt írtunk Takács Gáborról, annak kapcsán, hogy a vasvári bringás szép sikereket éret el a hazai Down Hill bajnokságon (speciális körülmények között, meredek pályán, hegyről lerobogni). A mostani cikk apropója, hogy Gábor nemrég ért haza Magyarországot körbetekerő túrájáról. A 41 napos kaland során 2385 kilométert tett meg, ez a pihenő napokat nem számítva napi átlag 80-120 km-t jelentett.
-Mikor érlelődött a mostani túra gondolata, és mi volt a motiváció?
-Úgy éreztem, hogy valamit csinálni szeretnék, tele vagyok lendülettel, energiával és motivációval. Már az új évnek úgy indultam neki, hogy szeretném, ha sok mindent hozna. Tudom, hogy ehhez tenni kell, ezért január 2-án már egy ausztriai Schneeberg túrával kezdtünk, ami elég kalandosra sikeredett. Ebben a szellemben született a Magyarország bringatúra gondolata is. Baráti, ismerősi körben eleinte keresetem társakat, de sajnos nem találtam olyat, aki bevállalta volna ezt a kalandot. Azonban ez nem zavart, elhatároztam, hogy megyek, egyedül is nekivágok.
-Mennyi időt vett igénybe a tervezés, az út szervezése?
-Az útvonal tervezése és a szállások leszervezése szinte egy nap alatt megvolt. Arra törekedtem, hogy minél költséghatékonyabb legyen az út, és mivel bőven volt keret a SZÉP-kártyámon, úgy gondoltam, hogy a szállásaim olyan helyeken lesznek, ahol ezt elfogadják. Egy-két kivételtől eltekintve flottul ment minden, pár helyen sajnos jártam úgy, hogy az előzetes foglalás ellenére nem tudtak az érkezésemről, és ezeket a helyzeteket ott gyorsan meg kellett oldani. Ilyenkor nagy segítségemre volt segítőm, Végh Noémi.
-Mennyit készültél a túrára fizikálisan?
-Különösebben nem. Napi szinten kerékpározok, ez elég alapot jelentett a sikeres teljesítéshez.
-Mekkorák voltak a napi távok? Körül is néztél az országban, vagy „csak” a túrázás számított?
-Napi szinten 80-120 kilométert tekertem, attól függően, hogy volt-e valami látnivaló, ami érdekelt. Ha olyan helyre érkeztem, ahol több mindent szerettem volna megnézni, pihenőnapokat iktattam be, azonban ezeken sem lazsáltam, például egyik délután Budapesten 30 kilométert gyalogoltam, vagy volt, hogy barlangokat néztem meg.
-Milyen útvonalon haladtál?
-Vasvárról indultam, majd Zalakaros, Barcs, Baja, Szeged, Békéscsaba, Hajdúszoboszló, Nyírbátor (ez volt a legtávolabbi pont is a túra során), Sárospatak, Miskolc Eger, Mátraháza, Balassagyarmat, Visegrád, Budapest, Tata, Mosonmagyaróvár, Sopron és ismét Vasvár következett.
-Mik tetszettek a legjobban?
-Amint már említettem, több barlangot is felkerestem, de nagyon tetszettek nagy folyóink, a Duna és a Tisza, vártam az Alföld sík tájait, de megfogtak a hegyek szépségei is, és amikor útba esett, szívesen mentem fel kilátókba körülnézni.Legjobban talán a Bükk-hegység és Visegrád környéke nyerte el a tetszésemet. Szerettem volna fürödni is egyet a nagy folyóinkban, de sajnos azok éppen áradtak, úgyhogy ez az élmény most kimaradt. Viszont a bringautak nagy általánosságban nagyon jók voltak.
De láttam szegénységet Baranyában, Nógrádban és fényűzést Budapesten, ez is a túrához tartozott. Az élményekről, hogy majd utólag is könnyebben fel tudjam eleveníteni őket, naplót vezettem, de ha elkezdek róluk beszélni, szinte maguktól jönnek a sztorik, ahogy az a Nagy Gáspár Kulturális Központban tartott élménybeszámolómon is sikerült. De a természeti szépségeken túl nagyon tetszett a túrában a szabadság érzése, az önállóság, hogy nem kell senkihez igazodnom. Általában kora reggel indultam – ilyenkor a telefonomon rádiót szoktam hallgatni -, és jó volt látni, hogy ahogy az emberek szomorúan munkába mennek, én viszont vidáman tekerhetek tovább.
-Ide vágó a kérdés: úgy hallottam, hogy a túra és a jövőbeni tervek miatt a munkahelyeden is felmondtál!
-Így van. Mivel ennyi szabadidőt máshogy nem tudtam volna összehozni magamnak, megtettem ezt a lépést. Most szeretném megvalósítani azokat a terveket, amelyeket kigondoltam, és ehhez sok szabadidő kell!
-Volt esetleg valami negatívum?
-Nem nagyon, hacsak az nem, hogy figyelmetlenségem miatt megbüntettek ötezer forintra a járdán történő kerékpározásom miatt! Akkor úgy gondoltam, hogy ezt elvi okokból inkább majd itthon ledolgozom, de sajnos a jogszabályok miatt kifutottam volna az időből, mire hazaérek, úgyhogy muszáj volt kifizetnem.
-Egy 41 napos túra egyedül – a fizikai felkészülésen túl – szellemi ráhangolódást is igényel. Ezzel hogy bírkóztál meg?
-Az indulás előtt voltak kételyeim, hogy mi hogyan lesz, mire számítsak pontosan, hogy viszonyulnak hozzám az emberek, de aztán csupa pozitív tapasztalatom volt! Kedvesek és segítőkészek voltak az emberek, az autósok egyaránt, a többi bringásról nem is beszélve! Meglepődtek, hogy honnan jövök, de örültek, gratuláltak, és sok sikert kívántak a folytatáshoz. Volt, hogy palacsintával, kiflivel kínáltak. Érdekesség, hogy 30 nap tekerés után, Budapesten, beszéltem először személyesen ismerőssel, de az interneten olyan rég nem látott ismerőseim is nyomon követtek, akikkel már nagyon rég nem találkoztam és nem beszéltem, s ők is bíztattak, gratuláltak.
-Technikailag mekkora felkészülést igényelt a túrád?
-Semmi különöset! Egy viszonylag egyszerűbb kerékpárral mentem, minimális felszereléssel: néhány póló, esőkabát, rövidnadrág, hosszúnadrág, pulóver, némi technikai csomag. Ahogy már utaltam rá, a költséghatékonyságra törekedtem, semmi extra, talán csak annyi, hogy előre lefoglalt szállásokon éjszakáztam. Ez a sátrazáshoz képest azért kicsit nagyobb kényelmet jelentett. Ami szerintem a technikai résznél sokkal fontosabb, az a motiváció, a hozzáállás, az elhatározás, és az, hogy tegyünk is érte. Sokan mondják, hogy ők is jönnének hasonló túrákra, de ezek nagyrészt csak elhatározások maradnak, és nem indulnak neki. Nem csak gondolkodni kell róla, hanem el is kell indulni!
-A bringa hogy bírta a kiképzést?
-Nagyobb problémám csak egyszer volt, az is a saját hibámból. Eljött belőlem a Down-Hill-es virtus, és egy meredekebb, kiépítetlenebb szakaszon mentem le, s a váltóm elkapott egy faágat, aminek hatására aztán szépen elhajlott az egész váltószerkezet, mindez elég távol a lakott területektől, de aztán sikerült visszahajtogatnom. Ezen kívül egyszer kellett csupán egy autószerelő műhelyt felkeresnem némi lánc olajozásra. Ami kicsit megnehezítette a teljesítést, hogy meghúztam a könyököm, még a túra előtt, és ez sokszor kellemetlenséget okozott, illetve elkísért végig a túra folyamán.
-Milyen időjárást kaptál?
-Nagyrészt jó időben tudtam haladni, nagyon sokat segített, hogy gyakran szinte tolt a hátszél, ugyan volt, hogy kaptam esőt és kemény vihart is, de nem ez volt a jellemző.
-Az itthoniak mit szóltak a vállalkozásodhoz?
-Eleinte magamban tartottam a terveket, csak indulás előtt 1-2 héttel osztottam meg, hogy mire készülök. Kicsit meglepődtek.
-Úgy hallottam, hogy most nagyobb terveken gondolkodsz.
-Ez így van. A Magyarország túrát kicsit tapasztalatszerzésnek is gondoltam egy nagyobb vállalkozás előkészítéséhez. Szeretnék a közeljövőben egy európai kerékpártúrára menni
-Az elhatározás hogy születet meg?
-Nagyon hasonló volt a motiváció, mint a hazai út kapcsán. Még onnan indult, hogy nagy vágyam volt régről, hogy eljussak az olasz hegyekbe, de ez eddig időhiány miatt még nem jöhetett össze, s itt sem volt, aki társként eljött volna velem. Volt ugyan, aki azt mondta, hogy készüljünk fel jobban a túrára, és menjünk jövőre, de én már nem szerettem volna halogatni ismét a dolgokat. Elhatároztam, hogy akár egyedül is elindulok.
-Merre tervezed az utat?
-Főként a tengerpartokat szeretném végigjárni: Szlovénia, Olaszország, Monaco, Franciaország, Spanyolország. Ennyi az előzetes terv, a helyzet adja majd, hogy pontosan mi is lesz a konkrét irány. Most időm van rá bőven. Illetve még annyi, hogy nagyon szeretném látni a Dolomitokat.
-A Down Hill-es vonalat is viszed tovább? Hiszen tavaly-tavalyelőtt szép sikereket értél el az országos versenyen az amatőr mezőnyben!
-Igazság szerint a hegyi kerékpározás a fő érdeklődési területem, ez meg is maradt, az országúti bringázás inkább csak hobbi. Igaz, idén eddig a mostani Magyarország-túra miatt kicsit háttérbe szorult az extrém irány, de idén is indulok az augusztus 7-i országos bajnokságon, Eplényben, amit semmiképpen sem szeretnék kihagyni. Most a túra után erre a versenyre való felkészülésre szeretnék kicsit fókuszálni, és bekerülni a legjobb 20 versenyző közé. Ez nagyon jó lenne, hiszen már nemzetközi lett a mezőny, és kategóriámban várhatóan ismét 100 fölött lesz a nevezők létszáma. Változás még a tavalyi versenyhez képest, hogy most már egy új kerékpárral mehetek, amivel jobbak az esélyeim, mint a régivel. A bringán már nem múlik az eredményes szereplés. A tavaly tervezett „nagy ugrás”, amiről itt az újságban akkor beszéltem, végül is összejött! Sikerült a 12 méteres magasságból való leugratás, és ez nagy előrelépés volt az addigi legnagyobb 6 méter magashoz képest!
-Végül mikor tervezed az európai rajtot?
-Az augusztus 7-i verseny után, valamikor a hónap közepén.
Sok sikert kívánok hozzá, és természetesen várjuk majd az élménybeszámolót.
Dokey
