Vasvárral és a Hegyháttal több évtizede összeforrt az ősz eleji teljesítménytúra meghirdetése, megszervezése. Onnan is tudom, hogy ez már szinte zsigereiben van azoknak, akik legalább egy évtizede itt élnek. Én is ez a kategória vagyok. Az úgy történt, hogy szeptember 12-én, a szombat reggel nagyon szép, napsütésesen indult. Egyszerűen olyan nap volt, amikor azt mondja az ember emiatt érzett örömében, hogy milyen jó is élni. Egyszóval jó kedvre hangoló reggel volt. Akkor, a semmiből hasított belém: „Nem ma van a Hegyháti Túra?’ Igen, valószínűleg felületesen olvastam információs oldalakat és a népszerű közösségi oldal is nélkülem működik. Így a tudás sztrádán nem ütköztem bele az információba. De egy ideje a híradással hivatásszerűen foglakozóként is, azonnal elkezdtem nyomozni, végül kiderült: igen, aznap volt.
Azért írtam mindezt le hosszabban, bizonyítsam: tényleg szinte feltételes reflexként működik már a Vasvár – Ősz – Teljesítménytúra hármasa. Gondoltam, ott kell lennem, hogy tudósítást írjak róla. Hiszen mindig olyan jól sikerül ez. Mindig nagyon sokan jönnek el rá a megyéből és az országból.
És mi a helyzet velünk? Vasváriakkal? Optimista vagyok. Két részre oszthatóak a vasváriak: A városlakók egy része már menetelt a hegyháti túra valamelyik távján, a másik fele majd legközelebb. Mert érdemes. Ha vannak emberek, akik 2-300 kilométereket utaznak, éjszaka kelnek, hogy ki ne maradjanak a Hegyháti teljesítménytúra élményéből, akkor ezt a kincset nekünk is értékelnünk kell.
Egyszóval szeptember második hete évtizedek óta egyet jelen a Hegyháton az országosan meghirdetett teljesítménytúrával: Tíz, húsz, harminc és ötven kilométeres útvonalakon indulhattak el idén is a jelentkezők. Az ötvenes távnak húszan vágtak neki, a harmincast harmincnyolcan, a húsz kilométereset ötvenegyen, a tíz kilométeres távot tizenhárman tették meg. Többen kerékpárral járták be a túraútvonalat, jellemzően az ötven kilométeres távon. Összesen 122-en neveztek Vas megyéből és az országból a teljesítménytúrára. A programot a Vasvári Természetjáró Szakosztály szervezte, közel harminc segítő közreműködésével. A szintidőkről is változatosak voltak: a „tízes” túrát három óra alatt, a „húszast” hat, a „harmincast” kilenc, az ötven kilométeres távot tizenegy óra alatt kellett megtenniük a résztvevőknek, ennyi állt rendelkezésükre. A túrázókat a hegyháti bélyegző állomásokon alma, édesség, pogácsa és ásványvíz várta. A célállomáson, Vasváron pedig zsíros kenyér, lila hagyma, tea „menüvel” fogadták a gyaloglókat. A merészebbek nutellás kenyeret is ehettek. A célban emléklapot, mézeskalácslovat, kitűzőt, kiadványokat kaptak a teljesítménytúrázók. A programot szponzorok is támogatták. Többen a vendégek ellátásához ajánlottak fel élelmiszer és gyümölcs adományokat. A túranapot végül egy fürdőzés zárta. A nevezőknek Vasvár ingyen biztosított strandolási lehetőséget a vasvári termál medencében.
Pogács Mónika
