Az ünnepeltek adtak ajándékot Vasvárnak
A Nagy Gáspár Művelődési Központ volt a színhelye a Magyar Ápolók Napja vasi rendezvényének február 19-én. A Magyar Ápolási Egyesület Vas Megyei Szervezete rendezte az Ápolók napi rendezvényt. Ennek keretében a vasvári önkormányzat, a Vasi Hegyhát Önkormányzati Társulás és vasvári vállalkozók adományából a város egy defibrillátort kapott.
A Magyar Ápolók Napját 2014-ben fogadta el közjogilag is az Országgyűlés. A jeles napot minden évben február 19-én, Kossuth Zsuzsanna születésének évfordulóján tartják. Kossuth Lajos legkisebb húga 1849-től, az Országos Főápolói Hivatal megalakításától állt a tábori kórházak élén. A szakma ezért választotta őt történelmi példaképül. A programban megnyitók sora, tudományos szekcióülések, kulturális műsor és jótékonysági bál sorjázott. Tanulságos volt minden, a konferenciát és az emléknapot köszöntő hozzászólás. Az ápolói szakma méltóságára, szükségességére és nélkülözhetetlenségére hívták fel a figyelmet. Az elhangzó mondatok mögött, a szavak között pedig mindenki érezhette: az egészségügy stabil támaszainak számító ápolói, segítői szakma nélkül a rendszer nem létezhetne. Az, hogy a szakemberek a helyükön vannak még, hogy képesek egyre több feladatot ellátni, miközben csökken a munkatársi létszám, csakis a hivatástudatuknak, a szakma és az emberek iránti szeretetnek, elkötelezettségnek köszönhető. A bérek és munkakörülmények rendezése közben várat még magára.
A rendezvényt köszöntők sorát Wágner Vilmosné kezdte. A Magyar Ápolási Egyesület Vas megyei szervezetének elnöke beszédében a Teréz anyai jelmondatra utalt, miszerint az ápolók a mai világ nehézségeiben egyet tehetnek és tesznek: a kis dolgokat nagy szeretettel oldják meg. Az elnök röviden beszélt arról, hogy Vasban az ápolók már 1989-ben létrehozták az érdekeiket képviselő önkéntes egyesületüket. Később csatlakoztak az országos szervezethez. Az elnök úgy fogalmazott, hogy az ápolói hivatás nemes szolgálat. Egy másik emberről való gondoskodás, az ő helyzetének átélése. Ez adja a hivatás örömét és nem ritkán bánatát is. Ezt a munkát nem lehet munkaidő közé szorítani. Ez valahol egy 24 órás hivatás. Wágner Vilmosné arról is beszélt: a helyzetüket nehezíti, hogy a társadalmi változások a szakmájukat is érintik. Az egészségügyi, a szociális szükséglet állandóan változik, bővül, amihez felkészültnek kell lenniük és alkalmazkodniuk kell. A vasi vezető a problémák között sorolta, hogy kevesebb az egészségügyi dolgozó, ugyanakkor sok, egyre növekvő a gondozási, ápolási feladat. A költségvetési keret pedig szűkös. Wágner Vilmosné végül köszönetet mondott az egyesület vasi szervezetét támogató civileknek, vállalkozóknak, kórháznak. Bejelentette, hogy a kapott adományokból egy defibrillátort ajándékoznak Vasvárnak abban a reményben, hogy a lakóknak ritkán lesz erre szüksége. Ám ha kell, életet menthet a városban. Ezt követően Marselinus Ghie vasvári plébános emlékezett meg az elhunyt ápolókról, ápolónőkről, munkatársakról, orvosokról. V. Németh Zsolt államtitkár, országgyűlési képviselő folytatta a köszöntők sorát. A politikus a 199 évvel ezelőtt született Kossuth Zsuzsannára emlékezett és elemezte életútját. Azzal folytatta: egyre nagyobb szükség van ma az ápolókra. A társadalom idősödik. Növekszik azok száma, akiknek szüksége lesz az ellátásra. Ezt tetézi a környezetszennyezés és a globális felmelegedés okozta megbetegedések számának növekedése.
-Tiszteletet érdemel az ápolói szakma. Nem csak a gyógyítás szerves részei ők. A boldogsághoz van szükség rájuk. Főként, ha egy német filozófus megállapítását komolyan vesszük, aki szerint a boldogság kilenctized része az egészségen nyugszik. -idézte az államtitkár. Azt is hangsúlyozta, hogy a társadalomnak élnie kell az ápolók elkötelezettségével. De nem élhet vele vissza, sem betegként, sem döntéshozóként. Államtitkárként, országgyűlési képviselőként megígérte, hogy azon lesz: az ápolói szakma bérének és munkakörülményeinek javításáért tegyen.
Az Ápolók Napján Tóth Balázs, Vasvár polgármestere is köszöntötte a jelen lévő szakembereket. Arról beszélt: hihetetlen technikai fejlődés jellemzi az egészségügyet. Az önkormányzat is rendszeresen vásárol gyógyítást szolgáló modern gépeket, eszközöket. A városvezető azonban úgy véli: az egészségügy minősége mégsem a gépek, eszközök meglétén múlik, hanem a szakemberen, ápolókon, orvosokon. Ha elesetté, beteggé válunk, akkor tűnik fel, értékelődik fel leginkább az ápolók lelkiismereten, szereteten, szakszerűségen alapuló, nélkülözhetetlen munkája, amit az önkormányzat nevében is megköszönt. Dr.Wächter Walter járási tiszti főorvost szintén felkérték a szervezők egy rövid beszéd megtartására. A gyógyító orvos szakmai életútja minden állomásán megtapasztalta az ápolói szakma helyi értékét. Műtős segédként meglátta, hogy csak az egészségügyi dolgozók összehangolt, áldozatos munkája vezethet sikerhez. Később az orvosi egyetem hallgatójaként a nyári gyakorlatokon tanulta meg, hogy a kórház jó hírét minden műszerezettségnél jobban befolyásolja az: kik dolgoznak ott, hogyan bánnak a betegekkel, mennyire kedvesek, segítőkészek. Ebben meghatározó szerep jut az ápolóknak. A tiszti főorvos a szakdolgozók, ápolók nélkülözhetetlenségét a háziorvosi praxisok működtetésében is kiemelte. Beszédét drámai mondattal zárta:-Köszönöm, nagyon köszönöm az áldozatvállalásukat és kérem, nagyon kérem, hogy maradjanak támaszai továbbra is a magyar egészségügyi rendszernek és a betegeknek!”
Mások mellett Boros Károlyné, a Magyar Ápolási Egyesület régiófelelős is szólt az ünneplőkhöz. Arra kérte a jelenlévőket: segítsenek abban, hogy a szakma presztízse méltó helyre kerüljön. Beszédét végül az egyesület jelmondatával zárta, mely a vasvári konferencia résztvevőire, szónokaira, a nap céljára egyaránt jellemző volt: „Közös ügyünk az ápolás”.
pm
