Az idén a dr. Bendefy László Városi Könyvtár látta vendégül a megemlékezés résztvevõit. Gyöngyösi Zsuzsanna könyvtárigazgató bevezetõ szavai után Kovács Tilda alpolgármester asszonyt kérte fel ünnepi beszédének elmondására. Az elõadó beszédébõl a nemzetünk jövõjéért aggódás, a kultúra különbözõ területein tapasztalható műveltségi deficit okozta érezhetõ és még beláthatatlan súlyos következményeire utalás, figyelmeztetés emelhetõ ki. Mondanivalóját kissé átszõtte a politika, de ez a jelenlegi gazdasági helyzetben, a megszorítások, a leépítések, a rossz közhangulat, egyfajta kilátástalanság idõszakában érthetõ. Talán jobb lesz, ha idézzük szavait:
„1823. január 22-én fejezte be Kölcsey Ferenc nemzeti imánkat, a Himnuszt.
1989-ben Fasang Árpád a Kölcsey Társaság elnöke javaslatot tett, hogy e nap legyen a Magyar Kultúra Napja. Akkor azt hitték, hogy a szovjet befolyás csökkenésével meg lehet teremteni a magyar kultúrát, és remélni sem merték, hogy a globalizációval legalább akkora veszély leselkedik nemzeti művelődésünkre. 1989 óta csak nagyobb lett a műveltségi deficit hazánkban.
Kultúrát tágabban kell értelmezni mint közművelődés, irodalom, költészet, stb. A kulturáltság az életvitel-életmód mindennapjaink minden percének teljes meghatározója. Néhány területen különösen nagy hiány alakult ki nemzetünkben. Ha megnézzük a közösségi együttélés kultúráját, december 5-e óta nem mondhatjuk, hogy befogadó, szolidáris közösségi nép vagyunk. Ez a nemzet Szent István óta intelmeinek megfelelõen mindig nyitott volt az idegenek felé. Ma közösségi kultúránkat oda süllyesztették, hogy megfélemlítések, ijesztgetések hatására saját fajtánkat tagadtuk meg. Másik kulturális terület az oktatás. Egy közeli kis faluban 1777-ben három gyereknek, 1848-ban pedig 10-nek tartottak fenn iskolát. Ma a kormányzat pénzügyi akaratával a 120 fõ alatti kistelepülési iskolákat megszűnésre kényszeríti. Arról nem is beszélve, hogy a működõ iskolák tartalmi munkájába is olyan liberális elemeket épít be, amelyek mindent lehetõvé tesznek, csak a nemzeti identitás, kultúra elsajátítását nem. Lehetne folytatni az ünnepeink megtartásánál érezhetõ műveltségi deficittel. A bevásárlási hajszák közepette üveges tekintetűvé vált emberek nem is tudni mire készültek a nemrég múlt karácsonykor. Az embernek Dutka Ákos gondolata jut eszébe:
„Ha e beteg, bolond világra Uram, még egyszer megszületnél, Bár milliónyi templomod van, Kezdhetnéd megint Betlehemnél.” Pedig úgy teremtõdtünk, hogy csak úgy lesz mentális egészségünk, ha az életet ritmusba éljük, hétköznapok és ünnepek ritmusába, s bizony ez a belsõ lelki befelé fordulás, amit az ünnepeknek kellene elõsegíteni, egy külsõ fogyasztói hiperaktivitássá alacsonyodik le. Sportkultúránk az ügyeskedések, csalások szintjére süllyedt, de folytathatnánk a sort a politikában
nyomulók műveletlenségével is. Akár városunkban, akár a megyeszékhely, vagy sok esetben az ország új törekvõinek üzeneteit figyeljük, már-már a minõsíthetetlen kategóriába estek le. Ezt a stílust, ezt a „politikai üzenetet” Weöres Sándor remek kétsorosával lehet minõsíteni: „Karesz hüje! Gyöngyi hüje! Csak én vagyok okos, mert énnekem a segemben is felyem van.” Ha kulturált politizálást akarunk közéletünkben, ideológiától függetlenül minden magyar embernek felelõssége van, hogy ez kiszoruljon politikai közéletünkbõl. Folytathatnánk ugyan a sort, de inkább Jungot, az ismert pszichológus gondolatát szeretném megosztani Önökkel. Azt írja: az emberi psziché legfõbb vágya az Isten utáni vágy, a transzcendens elérése. Ami segíthet még a nem
hívõ embereknek is e vágy kiteljesedésében, ez a költészet. Arany János úgy fogalmazta meg, a költészet a valóság égi mása, Márai Sándor az irodalmat égi üzenetnek tartja, de Latinovits Zoltánt is idézhetem, aki azt vallotta, mindig figyeljünk a költõkre, nehéz idõkben tõlük kapunk segítséget, hogy elérjük a katarzist, az egészséges élethez szükséges megtisztulást. Jó hogy ennyi fiatalt látunk itt, akik ráadásul még végzik is ezt a „kármentést”, felvállalják az irodalom közvetítését. Ezúttal is kérem õket, tegyék ezt továbbra is. A
Vasvári Újság is minden számában egy-egy verssel küldjön egy jobbító üzenetet. Ez az év József Attila születésének 100. évfordulója, a ma is aktuális költõre való emlékezés legyen kiemelt kulturális feladatunk.”
Ezt követõen a Művelődési Ház Ifjúsági Klubja tartott verses, gitárral kísért dalokkal átszõtt elõadást. A fiatalok fegyelmezetten, mélyen átérezve adták elõ az általuk választott kedvenc magyar művet. Rajner Ágota jó érzékkel állította össze a műsort. A fiatalok ismét igazolták, hogy lehet rájuk számítani, és jó közösség van kialakulóban.
Dinnyés József dal tulajdonos ezúttal is szívhez és értelemhez szóló műsorral lépett fel. Hazafisága, magyarsága, identitása, töretlen hite, hagyományaink tisztelete és azokra támaszkodás, a mindennapi harcaink tisztességes megvívására, a kitartásra való biztatás sütött minden elhangzott megzenésített versbõl, prózai kiegészítésébõl. Köszönjük.
Tudjuk, hogy nem piros betűs ünnep ez a nap. Talán nem is kell, hogy az legyen, hiszen az lenne az igazi, ha nekünk, magyaroknak minden nap a magyar kultúra ápolása, művelése, védelme és fejlesztése elsõle-gességet élvezne minden mással szemben. De szép is lenne…
UJ
