Egy este Vasváron Badár Sándorral
Az ismert humoristával, Badár Sándorral tölthettek együtt egy remek hangulatú szombat estét azok, akik eljöttek április 18-án a Nagy Gáspár Kulturális Központba, hogy a szerzővel együtt megtekintsék a Budapest-Bamako rally-ról készült filmjét.
No, nem csak úgy a közepébe csapva! Sándor „messziről” indította a történetet, a stand-up humor műfaját segítségül hívva, összeszedetten, nagy lendülettel és jókedvvel, szinte lubickolva az előadásban. Történetekért nem kellett a szomszédba mennie, a majd másfél órás „felvezetés” alatt a gyerekkortól a vasúton töltött időkön át, a hétköznapok színes történéseit elénk tárva, az országot járó fellépéseken – és az oda vezető utakon – történtekig, sőt, még egy kicsit a humorista barát Bödőcs Tibor lakodalmára is bepillantva szinte mindenhol meglátva a pillanatban rejlő humort. Szállította a poénokat, felvezetve egészen addig, hogy hogyan is jutott el arra, hogy társával a rally versenyző Kőváry Barnával – s a film operatőrével,, Pataki Ádámmal – bevállalja a Budapest-Bamako túrát.
Ami egyébként egyáltalán nem egy sétagalopp. 15 nap alatt, majd 10 ezer kilométeres távot kell teljesíteni a mezőnynek, hogy a kijelölt pontokat érintve, nagyrészt Afrika sivatagos vidékén, egy idegen tájon és kultúrában, szinte csak magukra és versenyzőtársaikra utalva eljussanak Bakamóig, a célig. Ha nem találják meg a kijelölt koordinátákat, azért büntetés, vagy akár kizárás is járhat. A 2011-es versenyen – ahogy azt megtudtuk – 35 ország indított 160 csapatot, s a nehézséget mutatja, hogy ebből 100 autó érkezett be, melyből 20-nak volt értékelhető az eredménye – a 17 motoros közül pedig csupán egynek sikerült teljesíteni a távot. A Badár-Kőváry csapat a 20-ik lett. A kijelölt időkorlát miatt, hogy a kitűzött szintidőket teljesíteni lehessen, nyomni kellett a pedált: 100 km/óra átlagot kellett autózni – és ebbe beletartoztak a forgatási szünetek, a pihenők, a megállások is, amelyek által kiesett időt mind be kellett hozni, mivel a másnap reggeli 7-es érkezés elmulasztása szintén büntetést jelentett. A legrövidebb szakasz hossza is több mint 200 kilométer volt, s a leghosszabb pedig 2000 kilométer felett. Nem volt ritka a napi maximum fél órás alvás, és külön megoldandó feladatokat jelentett a kommunikációs szakadékok áthidalása, amit gyakran kézzel-lábbal mutogatva kellett megoldani. Ezen a rallyn nem is az eredmény az érdekes, hanem hogy az indulók teljesíteni tudják a távot, s ahogy a fentiekből is kitűnik, nagy a lemorzsolódás. S hogy milyen feszített volt a tempó, az abból is látszik, hogy a bamakoi célba a beérkezést úgy sikerült időre hozni, hogy a sorban araszoló autóból Kőváry Barna kipattanva, futva vitte be a papírokat az érkezési pontra – amit a szabályok egyébként megengednek!
A Budapest-Bamako rallynak a versenyzésen túl karitatív célja is van, mivel a résztvevők különböző adományokat visznek magukkal, támogatva ezzel a szegény sorsú embereket.
Persze, akinek lételeme a humor, annak ez az egész túráját is átitatja. Az út során felvett több mint 40 órás anyagból készült film – Sándor elmondása alapján, de külső szemlélőként nézve is – teljesen visszaadja a túra feellingjét. A készítők szemén át láthattuk Afrika és a túra szépségét, valamint komoly arcát is. A kamera közel hozta azt a már bensőséges hangulatot, amely során az egymásnak addig ismeretlen szereplők – mint ahogy az kiderült – jó barátságba kerültek. Hiszen másra nem számíthattak, mint egymásra, és a humorra. Ami az egész filmet átitatja – hogy is lenne ez másként! De láttunk drámai helyzeteket is: az óceánba derékig süllyedt autókat, akiknek „élő egyenes adásban” kellett segíteni, hogy folytatni tudják az utat. Vagy a küzdelmet, amely során a homokba önmagát elásott terepjárókat megfeszített munkával, már sötétben sikerült kilapátolni. Nem is beszélve az aknamezőn való átkelésről, ahol az utat felrobbant roncsok szegélyezték, jelezve, hogy nem is olyan rég valakiknek nem sikerült az átjutás. És volt – ami a filmből érthető okokból kimaradt –, hogy felfegyverzett katona rájuk fogta a kibiztosított géppisztolyt, mivel különböző okoknál fogva kevesellte a „jattot”, és nem akarta beengedni őket a lezárt természetvédelmi területre.
De a túrát sikeresen teljesítették. Azonban, Sándor külön elmondta, hogy ettől egyáltalán nem tekintik magukat hősnek. Ahogy fogalmazott: a Bamako mindenki saját Bamakója. És a barátságról szól. A vetítés után – komolyabbra fordítva a szót – beszélt a tapasztaltakról, az emberekről, akik a körülményeik dacára is mindig jókedvűek, segítőkészek voltak, tele pozitív szemlélettel, akiktől ezt csak tanulni lehet.
Összességében a jó háromórás este alatt, mind a filmet szemlélve, mind a stand-up kapcsán, egy kellemes estét tölthettek el az érdeklődők, az emberközeli Badár Sándorral.
D.B.
