Pálfy Margit színművész előadása a NGKK színpadán
Kétszázadik alkalommal állt közönség elé Pálfy Margit a Szinbád hazamegy című Márai-estjével Vasváron. A törékeny színművésznek csak csodálni lehet erejét, lázadását, megalkuvást nem tűrő szenvedélyét, impulzivitását, s azt is, hogy minden egyes előadás után egy kicsit belehal a lelki vívódásokkal teli versfüzérekbe, prózai szövegekbe. Így volt ez május 17-én is, a Nagy Gáspár Kulturális Központ színpadán.
Márai több szempontból is hasonlít Krúdy Gyula karakterére, Szinbádra. Ő is „utazó” volt, aki bár sok helyen járt, igazi otthonra mégsem lelt. Pálfy Margit előadásán felültette közönségét egy érzelmi hullámvasútra, melyről nem engedett leszállni minket, s állandóan fogta a kezünket.
Tavaly március 15-én színművészként és előadóművészként nyújtott
kimagasló színvonalú teljesítményének elismeréseként
a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést
adományozták számára. Márai-estjét 1994-től játssza, de igazán csak a 180. előadás után vallja magáénak. Előtte feketében állt közönség elé, s szó szerint elmondta a szövegeket, amelyek a költő-író érzelmeit, személyiségét és életét is jól tükrözik. Majd a 180. előadás után, egy vonatozás alkalmával döntött arról: megújítja Márai-estjét. Ekkor vette fel piros zakóját, s immár játékkal is tolmácsolja Márai gondolatait. Egyszemélyes játékával a súlyos szavak mögöttes jelentésére világít rá.
Bartók progresszív darabjának, a Mikrokozmosznak a dallamai csendültek fel az előadás kezdetekor. A rendezvényt a Nagy Gáspár Kulturális Központ munkatársai jó érzékkel a színpadra szervezték, mivel az a függönyök sötétjében kamaradarabként kapott még nagyobb jelentőséget. A megannyi gesztust, testbeszédet, kifejező mozdulatot tartalmazó, négy tételből álló előadáson elhangzottak a költő ismertebb versei, úgy mint a Mennyből az angyal, a Halotti beszéd, illetve a Térkép című vers is. Pálfy Margit különleges atmoszférát teremtett, emelt maga köré dinamikus, impulzív, érzelemdús előadásán. Olyan mondatok váltak hangsúlyossá, mint: „Egyedül vagyok, mint Isten a Teremtés idején.” , „Semmiben nem hiszek.”, vagy „Vagyok-e még? Van-e még hazám?” Az alkotások Márai művészetének jelentős tematikái köré csoportosultak, így elhangzottak a hazaszeretet, a szerelem, a halál és a számvetés költeményei.
Az előadóművész régóta járja az országot gondosan szerkesztett verses estjeivel, melyek alapjául olyan alkotásokat választott, amelyek egytől-egyig kifejezik személyes gondolatvilágát, mondanivalóját a ma embere, közönsége számára. Minden zsigeréből érződik, hogy a nagy felelősségtudatú Pálfy Margitot Márai világa a mai napig fogva tartja. Az előadóművész érzelmei széles skálájával, megrendítő empatikus képességgel közvetíti Márai Sándor gondolatait. A legfontosabb számára a közönsége, akit alázattal szolgál, kiszolgál, miközben kiemeli hallgatóságát a hétköznapok rideg kenyérharcából.
Mint minden Pálfy Margit-esten most is lehetett kérdezni az előadás végén, amikor is a színművésznő összesítette gondolatait. Betekintést engedett felfokozott érzelemvilágába. Elárulta: mennyire bántja, ha a technika ördöge megtréfálja, s nem indul el a cédé lejátszó, s nem csendülnek fel Bartók dallamai.
A darab végén a Vasvári Újság érdeklődésére elmondta, hogy 36 éve van a pályán. Egymás utáni napokon nem tud vállalni esteket, ugyanis előtte is kell egy nyugalmi nap, amikor fejben minden idegszálával az előadásra készül. Utána pedig pláne szükséges a rehabilitáció. A színpadon mindent kiad magából. Olyan megterhelő lelki folyamatokon megy keresztül, hogy gyakran úgy érzi: egy-egy előadáson másfél kilót is lead. Vallja: a színésznek az a feladata, hogy a színpadon belehaljon a darabba. Márai-estjét a 181. előadás után érzi teljesen magáénak. Immár olyan, mintha a szövegeket ő írta volna. Idő kellett ahhoz, hogy megérjenek a szövegek. A versmondás szeretetével kapcsolatban megjegyezte: már gimnazistaként érezte, hogy közel állnak hozzá a költők lejegyzett gondolatai. Ekkor Elíz, Erzsébet volt még a neve, de később megismerte Szécsi Margitot, élete költőnőjét, s tisztelete jeléül felvette a nevét. Ő volt a legelső költő, akit felfedezett magának. Sopronban, az Óvónőképző Főiskolán hallotta Dinnyés József daltulajdonos-előadóművész megzenésítésében a „kioltott hittel álmodom…” refrénű, Sanzon című Szécsi- verset. Ekkor a könyvtárból kihozta az összes Szécsi-kötetet. Immár hat előadást is összeállítottam tiszteletére. Élete aranymetszéspontja: Szécsi. Az Embert, az asszonyt, a művészt személyesen is, haláláig ismerhette. Anyai barátnője volt. Elárulta: „Saját arcomat látom a verseiben.”
Életrajz:
Pálfy Margit
1954. szeptember 14-én született Devecserben (Veszprém megyében).
1976-77-ben két évadot töltött a veszprémi Petőfi Színházban,
1977-től a budapesti Nemzeti Színház stúdiójában tanulta a színészmesterséget.
1978-ban megkapja az állandó előadóművészi engedélyt.
1979-től szabad szellemi foglalkozású előadóművészként járja az országot és a határon túli magyar területeket. Eljut Felvidékre, – Vágsellyére, ahol NAGY LÁSZLÓ őt kérte föl versei tolmácsolására a híres-hírhedt Vörösmarty klubban.
Gimnáziumokban, klubokban Szilágyi Domokos verseit adta elő Dunaszerdahelyen, Megyeren, Pozsonyban. A Kassán élő magyar közönségnek Márai Sándor költeményeit mondja négy tételben. Szlovéniába Lendvára többször kapott meghívást. Bemutatta Márai,
Erzsébet királyné (Sisi) és Ratkó, Csoóri, Nagy László, Szécsi Margit verseiből álló önálló estjeit.
1983-tól 1987-ig a Békés megyei Jókai Színház tagjaként három főszerep eljátszása után elnyeri az állandó színészi működési engedélyt.
1989-1993 között a debreceni Csokonai Színház vezető művésze,
1993-tól szabad szellemi foglalkozású előadóművész.
1994-ben három hónapos körúton az Amerikai Egyesült Államokban mutatta be Hervay-Szilágyi versekből álló pódiumműsorát.
A kritikák először Amerikában állították róla, hogy versmondása bartóki értéket képvisel.
1999-ben eljut műsoraival: Salzburgba, Ausztráliába, Svédországba, Bécsbe, 2000-ben Szlovákiába, Bécsbe, 2000-ben Szlovákiába, Szlovéniába, Los Angelesbe, Firenzébe, Rómába, Ulmba, Münchenbe, Nürnbergbe.
A Magyar Rádióban több mint kétszáz felvétel őrzi versmondását, rádiójátékok, költői levelek, monológok, monodrámák előadását. A Magyar Televízió versműsoraiban is közreműködött.
Önálló estjei:
Sikolts igazán, s halj meg (Szécsi Margit est)
A Látható Ember (Szécsi Margit est)
Madár-e az denevér? (Szécsi Margit est)
Kényszerleszállás (Hervay Gizella és Szilágyi Domokos versei)
1983. Üzenek lovat I. (Ratkó, Hervay, Csoóri, Szilágyi, Ady, Utassy, Nagy László versei)
Ez a nyár (Hervay Gizella és Szilágyi Domokos emlékest)
Valaki önarcképe (pódiumjáték Kondor Béla műveiből) Rendezte: Seregi Zoltán
1994. Ember-énekű Ember (Szécsi Margit emlékest 2×45 percben)
1994. Szindbád hazamegy (Márai Sándor versei négy tételben)
1997. Különvonatban (Erzsébet királyné, Sisi versei) Rendezte: Bucz Hunor
A macskaprémkalapos hölgy (Kiss Anna verses monodrámája)
Rendezte: Nyilassy Judit
Üzenek lovat II. (pódiumműsor Ratkó József, Csoóri Sándor, Nagy László, Szécsi Margit verseiből)
Simon-Németh Adél
