Édesanyám elbeszéléseiből gyakran hallottam a régi vasvári búcsúkról, ahová már napokkal előbb gyalogosan és szekereken érkeztek az emberek, a szabadban éjszakáztak, és sok áldozatot hoztak azért, hogy a Szűzanyához eljöjjenek. Bár az utazás körülményei változtak, mégis úgy éreztem az idei Mária neve napi búcsún, hogy egy ilyen réges?-régi ünnep áhítata éledt újra.
Szombaton este a templom előtt gyülekezett a sokaság: érkeztek zarándokbuszokkal, vonattal, de valódi keresztalják is gyalogosan.
Fél hétkor gyertyás körmenet indult plébániánk papjai és vendég atyák vezetésével a templomtól a Szentkútra. A Mária-szobor előtt egy imára, köszöntésre megállt a menet, mielőtt a szentmise helyszínére, a színpadhoz érkezett. A kellemes idő, a szépséges tölgyerdő, a feldíszített színpad, Perger Gyula atya emelkedett hangvételű, ünnepi prédikációja, a környékbeli és a verbita atyák jelenléte mind hozzájárultak ahhoz, hogy a zarándokok sokasága áhítatos csendben vett részt a szentmisén. Sokan érezhették az ünnepnek, az együttlétnek, a Szűzanya közelségének az erejét, ami felemeli a lelket, néhány órára kiszakítja a hétköznapi gondokból, új erővel és frissességgel tölti el.
Semmi nem zavarta az este békéjét, még a szúnyogok is távol tartották magukat, ami azért is lényeges volt, hogy a búcsú meglepetésvendége, Seba atya is ki merjen jönni a Szentkútra.
A szentmise után gyertyák és lámpák fényénél, énekelve tértek vissza a zarándokok a templomba, ahol imádsággal és énekkel zárult a körmenet, és elkezdődött a virrasztás. 11 órakor Szentségimádást, majd éjfélkor keresztutat vezettek az atyák. A zarándokok 8-10 fős csoportja az egész éjszakát virrasztva a templomban töltötte.
Vasárnap reggel 7 és fél 9 órakor voltak szentmisék. Az ünnepi, 10 órai misét Kürnyek Róbert zalaegerszegi plébános atya celebrálta. Szentbeszédében Mária példáján keresztül a női hivatásról beszélt, hiánypótló és nagyon praktikus gondolatokat osztott meg, magával ragadó stílusban.
Az ünnepi szentmise után a városban vitte a búcsúi körmenet a Szűzanya szobrát.
A búcsú utolsó lelki programja délután fél háromkor a litánia és a zarándokok búcsúztatása volt.
Szívet melengető volt látni a templomi sokaságban a búcsúra hazalátogató, elszármazott vasváriak arcát, sok kisgyereket és családot, hallani, hogy idegen nyelven is imádkoznak.
Bár rengeteg ember érkezett, mégis minden gördülékenyen zajlott. Ahhoz, hogy ez a sokaság valóban ünnepi lélekkel tudjon a búcsún jelen lenni, rengeteg szervező- és háttérmunkára volt szükség. A hangosítás, a világítás, a helyszínek berendezése, az idősek kijutásának megszervezése, az énekes szolgálatok mind sok ember közös munkájának, szolgálatának eredménye. Köszönet illeti elsősorban az atyákat, akik körültekintéssel és minden részletre odafigyelve készítették elő az ünnepet, a plébánia munkatársait és az önkéntes segítőket. Szívből remélem, hogy odaadó szolgálatuk nyomán máskor is ilyen sokan és ilyen odaadó szívvel zarándokolnak a vasvári Szűzanyához.
(Iván Henrietta)
Az imaapostolság szándékai október hónapra
Egyetemes: Hogy az újságírókat munkájuk végzése során az igazság iránti tisztelet és erős etikai érzék vezesse.
Evangelizációs : Hogy a missziók világnapra megerősítse minden keresztény közösségben az evangélium hirdetésének örömet és felelőségét.
