Labdarúgótorna és irodalmi délután: Nagy Gáspárra emlékeztek
Április utolsó napján az ötödik alkalommal életre hívott Nagy Gáspár Emléktornának adott otthont Vasvár. A sportpályán folytatott küzdelmet irodalmi emlékdélután követte a Nagy Gáspár Kulturális Központban. A szülőföld tisztelgett: Nagy Gáspár május 4-én ünnepelte volna 63. születésnapját.
Öt esztendővel ezelőtt Nagy Gáspár barátainak kezdeményezésére indult útjára az a mára hagyományos emléktorna, melynek csak az időpontja kötött: Kossuth-díjas költőnk születésnapjához legközelebb eső hétvégén lépnek pályára tisztelői. Budakeszi, majd Nagytilaj után idén Vasvár vállalta a költő emlékére életre hívott kispályás labdarúgótorna megrendezését, melyen szikrázó napsütés köszöntötte az idesereglett csapatokat. Három pályán nyolc gárda küzdött egymással: a hazaiak mellett a költő életét keretbe foglaló települések, Bérbaltavár és Nagytilaj Gazsifalva néven, Szombathely, Pannonhalma, a Magyar Katolikus Rádió, a Hitel szerkesztősége és Budakeszi két csapata lépett pályára. A jó hangulatú nap körmérkőzései között Orosz István grafikusművész, a torna egyik kezdeményezője Nagy Gáspár és a foci kapcsolatáról is mesélt.
– Budakeszin hosszú éveken keresztül futballoztunk egy csapatban Gazsival. Később megtudtuk, hogy korábban más gárdákkal is pályára lépett: a pannonhalmaiakkal, ahova gimnáziumba járt, a szombathelyiekkel a főiskolás évek alatt, illetve a katolikus rádió csapatával, ahová munkája kötötte. Ezt a futballbarátságot megörökítendő hívtuk életre a tornát, melyre a költő egykori gárdáit hívtuk. A csapatokban mára már az egykori sporttársak gyerekei lépnek pályára, éppúgy, ahogy Budakeszi csapatát is erősíti Nagy Áron, a költő fia, aki egyúttal a rendezvény védnöke is – mondja Orosz István. Majd miközben körvonalazódik a végeredmény, az is kiderül: a jövő évi „Gazsi-kupa” megrendezését többen is vállalnák: Pannonhalma és Vasvár mellett Gazsifalva is szívesen lenne helyszíne a jövő évi tornának. E helyszín mellett szól az is, hogy a tikkasztó meleg körmérkőzései ezúttal a szülőföldnek kedveztek: az emlékkupa Gazsifalvára vándorolt. A dobogó második fokára Budakeszi első csapata állhatott, míg Vasvár csapata a harmadik helyet szerezte meg. A szervezők különdíjakkal is készültek: oklevelet kapott Draskóczy András, a torna legidősebb játékosa, Üveges Krisztián, aki kilenc találatával bizonyult a legjobb góllövőnek és Czégé Dávid, aki a torna legjobb kapusa címmel térhetett haza. A legjobb játékosnak a VVSE elnöke, Németh Attila bizonyult, aki ezúttal nemcsak a pályán állt helyt, hanem a torna szervezéséből is szívvel-lélekkel kivette a részét. A díjak átadását megelőzően Kovács Tilda polgármesterasszony köszöntötte a torna résztvevőit, köztük Szabó Mártát, a költő özvegyét, akinek ez alkalomból és az évforduló tiszteletére a „Nagy Gáspár Vasvár 63”-as számú és feliratú mezt készíttette el és adta át a Vasvár Városi Sportegyesület. A vendéglátást követően az emlékezés a Nagy Gáspár Kulturális Központban folytatódott. Míg a torna szervezésében a Vasvár Városi Sportegyesület volt az önkormányzat segítségére, s a nagyszerű rendezést Lakosi Teréznek köszönhette a találkozó közönsége, addig az irodalmi emlékdélután életre hívását a Nagy Gáspár Kulturális Központ csapata vállalta fel. Délután négy órára barátokkal, tisztelőkkel telt meg a hegyháti költő nevét viselő központ aulája, s az emlékezés derűs hangulata töltötte be a teret és a szíveket, miközben Gergye Rezső igazgató köszöntötte a résztvevőket. Kéretlen szemtanúk – hirdette az első előadás címe, melyben dr. Petrik Béla jogász, ügyvéd, a Nagy Gáspár Alapítvány titkára azokról az ügynökökről, tisztekről szólt, akik végigkövették Nagy Gáspár útját, feljegyezték életének minden mozzanatát. Elhangzott: a költőt csaknem húsz évig tartották megfigyelés alatt, ma már tudjuk: legalább 30 aktában, 23 ügynök jelentéseiben szerepel a neve. E jelentések közül az egyik legmeghatározóbb, amit Bocskai Imre fedőnevet viselő ügynök jegyzett fel a 22 éves Nagy Gáspárról. A sorok közül kitűnik a költő keresztény elvek iránt elkötelezett, a magyarság értékeit tisztelő, az erdélyi magyarságért felelősséget érző alakja, aki a kádári diktatúra ifjúsági szervezetének kötelező tagságát is vállalhatatlannak tartotta. A BRFK III/3-as osztálya adatai szerint: „alaposan gyanúsítható ellenséges írói tevékenység kifejtésével, antimarxista nézetek terjesztésével, ellenséges célzatú, illegális csoportok létrehozásával. Tevékenysége népköztársaságunk államrendje ellen irányul, elsősorban ideológiai és kulturális területen nyilvánul meg.”Dr. Petrik Béla kiemelte: Nagy Gáspár a kilencvenes évek közepétől törekedett e jelentések megismerésére, mondván, nehogy azt higgyék, nem érdekes már a múlt. A megismerés szándéka mellett ugyanakkor szíve megbocsátással volt tele – tette hozzá az előadó. Majd a személyes emlékek, a pannonhalmi diákévek kerültek középpontba. Szikora József, a Magyar Katolikus Rádió főszerkesztője „Aki elért Betlehembe” címmel ezúttal azokról a kitüntetésekről, érdemrendekről, megtiszteltetésekről, ajándékokról szólt, melyekkel Nagy Gáspár halmozta el azokat, akik képesek és hajlandók az elfogadásra. Aztán Dr. N. Pál József egyetemi adjunktus szavai nyomán Nagy Gáspár alakja életre kelt a teremben. Elhangzott: a költő hitt abban, hogy ez a világ melyben élünk, átlátható, értelmezhető és továbbörökíthető. Szerelem, szülőföld, haza, hit, Jóisten és foci – Nagy Gáspárnak olyan tehetség adatott meg, hogy mindezeket a számára fontos dolgokat a költészettel egy csokorba tudta fogni. „Nem hiszem, hogy nála tisztább ember élt volna a földön” – zárta szavait az előadó.
–vv– Fotó: Laki László
