A hegyháti kisváros gazdag történelmi múltját őrző kanyargós utcákon megelevenedett a történelem. Ha csak egyetlen délutánra is, de a hajdani vármegyeszékhely újra középkori köntöst öltött: az új rendezvénytér középkori piaccá, a múltkedvelő városlakók dolgos polgárokká, a jelenkori nézelődő időutazóvá válhatott. S miközben a téren a lovagok reneszánsz dobszóra masíroztak, vonult a Fekete Sereg, s bort töltöttek kupáikba a szerzetesek, a hegyháti civil szervezetek álma is beteljesedett.
Május utolsó szombatjára záporokat, zivatarokat ígért a meteorológia. A baljós felhők nemcsak gyülekeztek, ontották is az égi áldást egész délelőtt. Az összefogás ereje azonban nem hagyott alább, s a maskarások késve bár, de megkezdhették útjukat. A városon végigvonuló vidám menetből a korhű ruhát öltött polgárok, a középkor hagyományait őrző katonai szervezetek képviselői mellett nem hiányozhattak a szerzetesek, a korabeli mesterségek űzői és a gólyalábas sem. A menet – egy valós történelmi tényeken alapuló, de fantázia szülte keretjátékkal az 1491-es évet idézve – magával hozta Gersei Pető Margit asszonyt, aki kardot és pajzsot adományozott a városnak, s ezzel összefogásra szólított fel a török ellen. A nemesasszony szerepét Kovács Tilda polgármesterasszony vállalta, aki maga is gersei származású. A vásártér megnyitóján aztán a jelképesen ajándékba hozott pajzsot és kardot is átadták, melyet Fukszberger Imre, a társulás elnöke, mint Emericus magister vett át, majd a sokadalom birtokba vehette a vásárteret, ahol a hagyományőrző katonai szervezetek mellett bemutatták az egykori mesterségeket: kovácsolástól a csipkeverésen át egészen a fazekasságig. Találkozhattak a vásározók a rendezvény jelképének választott kardot elkészítő kováccsal, Oppenauer Péterrel és a pajzsot kifaragó Baksics Tiborral is. S miközben a vásártér színpadán múltidéző produkciók váltották egymást, a bátrabbak a vívás és az íjászat rejtelmeibe nyerhettek betekintést, a legkisebbek pedig akár még a sárkánnyal is megküzdhettek. S ha a vásározók mindezek után valami finomságra vágytak, a középkor hangulata mellett annak ízei is rendelkezésre álltak.
A múlt díszletei között pedig a helyi civil szervezetek összefogásának legendás ereje is újra megmutatkozott: a MÉRTÉK Egyesület kezdeményezésére – a két év előkészítő munka után néhány hónapja életre hívott Hegyháti Civil Hálózat égisze alatt – mintegy húsz hegyháti civil szervezet dolgozott a hagyományteremtő célú rendezvény megvalósításán. A közös munkálkodás garantálta a sikert, a programsor célja azonban nem pusztán a szórakoztatás volt.
– Ez a rendezvény jóval sokrétűbb, mint egy civil nap, ami inkább nevezhető seregszemlének, mintsem kreativitáson alapuló együttműködésnek – indokolja Wesselyné Kupi Ildikó, a Hegyháti Civil Hálózat képviselője, hogy miért ennek az elképzelésnek a megvalósítása mellett döntöttek. Mint mondta: nemcsak az volt fontos számukra, hogy a térség szervezetei bemutatkozási lehetőséget kapjanak, hanem annak az üzenetnek az átadása is, hogy Vasvár és térségének középkori történelme számtalan ponton kapcsolódik össze. Ezért szerették volna ezt a fényes időszakot megidézve az itt élők önbizalmát, a magukba vetett hitét erősíteni. Hangsúlyozta: a főbb programokat a térségi civil szervezetei biztosították. A felvonulásban helyi és térségi lovasszervezetek, jelmezbe öltözött civilek vettek részt, a zenés-táncos műsorok gerincét szintén ők adták, és komoly feladat jutott nekik a vásári forgatagban is. A vendégszervezetek pedig a középkori hangulat megteremtéséhez voltak fontosak. Rengeteg ember dolgozott a szervezet debütáló rendezvényének sikeréért, mindenkinek külön köszönet jár érte és büszkén mondhatjuk: a legfontosabb célt, hogy a civilek összefogásából egy új közösség, egy új értékrend szülessen, amiből építkezhetünk, magunkat újraértékelhetjük, sikerült elérnünk, ezt a próbát kiálltuk – ígérjük, hogy lesz folytatás – hangsúlyozta Wesselyné Kupi Ildikó.
-vv-
