A Városnéző séták első rendezvénye nagy érdeklődés mellett zajlott május 14-én, vasárnap délelőtt – a vihar előtti időjárás ellenére – több mint ötven érdeklődő gyűlt össze a temetőben, hogy megismerkedjenek a temetői templom múltjával, a műemléki kutatások legújabb eredményeivel és a felújítás várható ütemezésével.
A séta kezdetén Tóth Balázs polgármester elmondta, hogy a templom teljes külső felújítására – állami támogatásból – rendelkezésre állnak a források, a munkálatok a nyári búcsú után indulnak, és remélhetően az ősz folyamán be is fejeződnek. A bemutatott terveken mindenki láthatta, hogy a felújítás után alapvető formáját megőrzi a templom, de homlokzatai látványos középkori részletekkel – mindenekelőtt kibontott ablakokkal – fognak gazdagodni.
A templom történetét ismertetve dr. Zágorhidi Czigány Balázs múzeumigazgató elmondta, hogy bár az írott forrásokkal csak a 13-14. század fordulójáig vezethető vissza az épület múltja, de közvetett adatokból sejthető, hogy a temető az államalapítás-kori ispáni vár helyén terül el, maga a templom pedig – illetve annak előzménye – a várhoz tartozó úgynevezett „esperesi templom” lehetett. A Temető-domb stratégiai fekvéséről az összegyűltek saját szemükkel győződhettek meg, hisz a felhős idő ellenére gyönyörű kilátás nyílt a dombperemről, ahonnan az egykori Vas vármegye jelentős része belátható. Vasvár és Vas megye egyik első temploma feltehetően még Szent István király korában épülhetett fel ezen a helyen, maradványai pedig a mai templom alatt rejtőzhetnek.
Az elmúlt évben végzett műemléki kutatások ebből a korai templomból ugyan nem hoztak napvilágra részleteket, mégis szenzációs eredményekkel szolgáltak: a vakolat alól egy szinte komplett középkori templom részletei kerültek elő. A séta során ezeket a részleteket nézték meg az érdeklődők közelebbről, és próbálták meg közösen értelmezni a templom építéstörténetét. A templom hajójának déli falán lőrésszerű, kora gótikus ablakok láthatók, amelyek közül három szinte sértetlenül került elő, a negyedik viszont csak sejthető az egyik ma is használatos ablak helyén. Erről a szép, lőrésablakokkal tagolt homlokzatról csupán egy dolog hiányzik: egy díszes kapuzat. Helye ugyan jól látható a második és a harmadik ablak között, de díszítményeinek nyoma sem maradt a sokszoros átalakítás után. Pedig ez a kapuzat mondhatna legtöbbet az épületrész koráról, így azt csak megközelítőleg tehetjük a 13. század végére.
A szentély déli falán egy igazi szép gótikus ablakot láthatunk, faragott mérművel, a keleti oldalon pedig egy nagyméretű, félköríves záródású – tehát még késő román – ablak került elő. Míg az előbbi a 14. század közepére datálható, utóbbi a domonkos templom ablakaival mutat rokonságot – tehát jó száz évvel korábbra tehető. Az északi oldalon látható az egykori sekrestye bejárata és a helyiség boltozatának maradványai (a mai sekrestye csak a 19. században épült), amely ugyancsak a 14. századból származhat. A hajó északi falán megfigyelhető egy jelentős falazatelválás, ami talán korábbi épületmaradvány felhasználására utal – ezen kívül azonban egyelőre nem került elő a 13. századnál korábbra utaló részlet.
A középkori templomot ezek alapján egy 13. század végén épült és a 14. század közepén átalakított, torony nélküli épületként kell elképzelni, amelynek déli oldalán díszesebb, a nyugati oldalon pedig egy egyszerűbb bejárata lehetett; a szentélyt a 14. századtól bizonyára gótikus boltozat fedte, a hajónak azonban csak gerendás mennyezete lehetett. Ez a templom a török korban romba dőlt, hosszú ideig csak csupasz falai állhattak. Az 1700-as évek első felében tető és egy kisebb huszártorony került az épületre, a század második felében beboltozták, 1821-22-ben felépült a torony és elkészült a templom mai berendezése is – jórészt Varga János vasvári születésű győri kanonok adományából, akinek sírja a templom bejáratával szemben látható.
Ennél többet is megtudhatunk majd a templom történetéről, amikor ősszel a belső felújítások előkészítése kapcsán elindul a régészeti feltárás a templombelsőben – amelyet majd természetesen ismét megnézünk együtt!
