A városnéző séták sorozata február 11-én várostörténeti előadással és beszélgetéssel folytatódott a Békeházban, bár a szép napsütéses idő igazi sétát is lehetővé tett volna. Mivel azonban ezt még az időjárásjósok sem tudták megmondani előre, dr. Zágorhidi Czigány Balázs múzeumigazgató egy képzeletbeli sétára hívta az érdeklődőket a több száz évvel ezelőtti Vasváron: a város legrégebbi, az 1740-es évekből származó látképszerű térképét nézhettük meg együtt.
Bevezetésként a múzeumigazgató arról beszélt, hogy mit is jelent a „legkorábbi” ábrázolás. A történelemkönyvek illusztrációinál megszokhattunk, hogy történelmi városainkról mindig elő lehet venni egy-egy metszetet vagy rajzot, amely ugyan nem nagyon hasonlít a mai városképre, de többnyire igen látványos és romantikus. Sajnos ilyen régi metszet Vasvárról nem maradt fenn? Arra az időszakra, amikor ezeknek a metszetek divatja elterjedt – a XVI. század közepe, második fele – városunk már elvesztette jelentőségét, környéke pedig a török háborúk során hadszíntérré vált. Maradnak ezután a térképek, amelyeken ugyancsak gyakran tűnnek fel látképszerű ábrázolások, de, hogy ezek mennyire tekinthetők valósághű ábrázolásnak vagy térképjelnek, azt már nehéz eldönteni.
Természetesen Vasvár, mint megyeszékhely szerepel már Magyarország legelső, 1528 körül készült nyomtatott térképén, az ún. Lázár deák-féle térképen is. Városunkat Egervár és Kapornak szomszédságában jelöli a térkép, a Vasvár (Vaʃuar) felirat mellett egy falakkal és toronnyal megerődített várost láthatunk, melynek közepében egy hatalmas vártorony áll. Mivel ilyen épületről Vasváron nincs tudomásunk, valószínű, hogy inkább térképjellel (piktogram) van dolgunk, amely a falakkal és tornyokkal csupán település jelentőségére utal. Ez a helyzet a többi XVI-XVII. századi térképpel, amelyeken gyakran feltűnik városunk magyar, latin (Castrum Ferreum) vagy német (Eisenburg) neve, hasonló térképjelek kíséretében. Az egyetlen kivétel mind ez ideig egy 1594-ben készült kéziratos haditérkép a Dunántúl erődített helyeiről, amelyen a Vasvár (Waschwar) felirat felett mintha a domonkos kolostor – bizonyára megerődített – épületét lehetne kivenni. A török korból rengeteg ismert, de számos még fel nem dolgozott térkép, felmérés, tervrajz és vázlat maradt fenn a háborús területen dolgozó hadmérnököktől, elképzelhető, hogy ezek között kerül még elő Vasvár-?ábrázolás, annál is inkább mivel a XVII. század közepén itt is folyt egy jelentős építkezés: a kolostor megerődítése és a Sárkány-torony felépítése.
Ilyen előzmények után valóban nagy jelentőséggel bír az a 18. századi látképszerű térkép, amely nagy részletességgel mutatja be a város belterületét a korabeli épületekkel és az elpusztult középkori építmények maradványaival. A térkép nem ismeretlen a vasváriak számára, hiszen a 2000. évi millenniumi ünnepségek kapcsán színes nyomat készült róla, amely ma számos közintézmény és bizonyára sok magánlakás falán is ott függ. Ebből a térképből nem is egy, hanem két korabeli példány és egy 20. századi másolat is fennmaradt. Az eredetiek közül az egyik példányt az Országos Levéltár (erről készült a színes nyomat), a másikat a szombathelyi Egyházmegyei Levéltár őrzi; a másolat pedig valamikor az 1940-es években készülhetett, és ma a múzeumban található.
A térképről már az is sokat elárul, hogy két példány van belőle, ami arra utal, hogy birtokjogi perhez készülhetett mellékletként. A látkép mellett olvasható feliratok – részben jelmagyarázatok, részben pedig vitatott határvonalakra és bírósági dokumentumokra utaló szövegek – alapján azonosítani is lehetett azt a pert, amely 1742-1744 közötti években a vasvári káptalan és a Festetics család között folyt a káptalani (Szentmihályfalva és Zsidófölde) és az egykori Gersei Pethő (Vasvár) városrész közötti határok kijelölése kapcsán.
Mi is látható a térképen? Lényegében az a kép tárul elénk, amit a mai kilátó környékéről jó 250 évvel ezelőtt láthatott a térkép rajzolója. A látkép meghatározó elemei jól azonosíthatók: a város közepén a kolostor, felette a dombtetőn a temetői templom, a hosszan elnyúló utcák (a Zsidóföldi utcán ma is jól megfigyelhető telek- és házsorokkal), a város aljában a felduzzasztott Szentkúti patak, melynek töltéseit a mai Bartók Béla és a Járdányi-Paulovics utcák képezik (ez utóbbi tövében egy malom is látható). De több, ma már nyomaiban sem látható építmény is feltűnik: mindenekelőtt a kép jobb szélén a káptalani templom monumentális romjai, vagy a kolostor közelében az egykori Szent Erzsébet-kápolna helye.
A térképet – amely az interneten nagy felbontásban is elérhető – érdemes alaposan tanulmányozni, mert számos további érdekességet is rejteget. A tájékozódást segítheti Zágorhidi Czigány Balázs 2000-ben készült tanulmánya, amely ugyancsak könnyen hozzáférhető a világhálón.
A térkép Országos Levéltárban őrzött példánya megtekinthető a Hungaricana Közgyűjteményi Portál Térképtárában:
https://maps.hungaricana.hu/hu/MOLTerkeptar/11018/?list=eyJxdWVyeSI6ICJ2YXN2XHUwMGUxciJ9
Zágorhidi Czigány Balázs tanulmánya (Vasi Honismerti és Helytörténeti Közlemények 2000/2. 33-39.o.) ugyanott olvasható a könyvtárban:
https://library.hungaricana.hu/hu/view/VASM_Vhk_2000/?pg=137&layout=s
