A helyi Kalinkó ebben az évben az összes hegyháti óvodát, iskolát felkeresi
A vasvári Kalinkó Együttes múlt év végén ünnepelte két évtizedes fennállását. Úgy döntöttek: Ezúttal nem jubileumi műsorral emlékeznek vissza a művészeti csoport húsz évének eredményeire, hanem 2017-ben minden hegyháti óvodát és iskolát felkeresnek. A cél, hogy a magyar népdalkincs megismertetésével a gyermekek számára még vonzóbbá tegyék a népdaléneklés közösségi formáját.
Az együttes története 1996 őszén kezdődött, mikor a Művelődési Ház igazgatójával, Gergye Rezsővel beszélgettek arról többen: Milyen jó lenne egy népdalénekes csoport a városban. Az intézményvezető komolyan vette a kérést. Tanai Erzsébetet kérte fel a csoport vezetésére és próbahelyet biztosított. Az együttes néhány héten belül öt fővel megalakult. Erről mesélt Bozzai Nóra, a művészeti csoport jelenlegi vezetője.
Azt is elárulta: mára az alapcsapatból ketten maradtak. A fiatal felnőttekből álló tagság létszáma a húsz év alatt dinamikusan változott. Volt, hogy tíznél is többen énekeltek, de a létszám öt alá soha nem csökkent. A névválasztáshoz az együttes történetében a harmadik vezetőnek van köze. Tanai Erzsébet a lehető legjobb népdal énekesi alapokkal vértezte fel a csapatot, majd őt Szalayné Rácz Kata váltotta, végül Pintér Anikó vette át a vezetői stafétát a Kalinkó, akkor még Vasvári Népdalkör névre hallgató együttesénél. Anikó a Rutafa és több büki gyermekcsoport vezetője volt. A vasváriak vezetését is vállalta. Vele kezdtek megfelelő néven gondolkodni. Ő vetette fel a Kalinkó nevet, mely egy vasi lakodalmas süteményre utal. A házasságkötésre menet osztogatták az ünneplők az út mentén állóknak. A fonott, különleges kalácsra utal a vasvári csoportnév. Pintér Anikó végül sok elfoglaltsága miatt nem tudott tovább a vasvári csoporthoz járni Bükről. 2008 táján így Bozzai Nóra vette át a szakmai vezetést, legjobb tudása szerint igyekszik összetartani az énekes csapatot. A művészeti csoport műsoraiban a teljes Kárpát medence gazdag népdalkincséből merít. Az egész magyar nyelvterületről vannak dalaik, Vasból, a Dunántúlról, az Alföldről, Erdélyből és a moldvai vidékről is. A Kalinkó többször is megmérette magát szakmai zsűri előtt a húsz év alatt. Rendszeresen részt vettek a Nagy Gáspár Kulturális Központ népdaléneklési versenyein, ahol rendszerint arany minősítéssel tértek haza. Aztán indultak nagyobb versenyeken is. Az ország legnagyobb szakmai megmérettetésén, a Vas Lajos Népzenei Versenyen is többször tértek haza kiemelt arany minősítéssel és a legnagyobb eredményük itt a 2006-ban megkapott nívó díj volt. Arra a kérdésre, hogy mi a titka annak, hogy ennyi éven át fenn tudott maradni művészeti közösségük, a népdal szeretete mellett annak tulajdonítja, hogy a csoportba mindig egyforma korosztály jelentkezett, énekelt, közös értékrenddel, közös problémákkal, hasonló kihívásokkal. Édesanyák, dolgozó nők fontos kikapcsolódása volt a napi rutinból a közös népdaltanulás, a szereplések. Jelenleg heten tartoznak a csoportba, de mindig nyitottak az új érdeklődőkre is. A két évtized alatt tartós barátságokat kötöttek más társ együttesekkel a Fülemüle népdalkörrel, a Kármentővel, a Kenderke Néptánccsoporttal, Őszirózsa népdalkörrel sokat léptek fel. A Rutafa népdalcsoporttal, Pintér Anikó körével máig szoros a kapcsolata a Kalinkó vezetőjének, aki énekel abban és egymás ünnepeire meghívásaira szívesen igent mondanak. A Kalinkó összetartó csapat. Egymás otthonában tartják a próbákat, nem intézményesen. A város is támogatja őket, tagdíjat is szednek. Így tudnak évről évre elmenni szakmai táborokba, ahol fejlődhetnek, tanulhatnak, a közösség itt még erősebbé érhet. A húsz éves jubileumra azt találták ki: a hegyháti iskolákat és óvodákat felkeresik és a magyar népzene öt nagy dialektusát bemutatják rendhagyó óra keretében az iskolákban, az óvodákban pedig foglalkozást tartva, ha igénylik. Kedvencéről kérdezve a vasvári csoportvezetőt, ő nem népdalcímet említett, hanem egy találkozást, ahol a máig számára meghatározó mondatokat hallotta: Egyszer egy erdélyi népdalos tábor és út során egy idős székely bácsi azt mondta, az az ember aki énekel, az szellőzteti a lelkét. Annyi kosz, szenny ragadhat manapság az emberre konkrét és jelképes értelemben a mindennapokban, hogy attól meg kell szabadulni, hogy ne legyen ránk káros hatással. Legyen valakinek jó vagy rossz hangja, mindegy. Csak énekeljen minden élethelyzetben. Ha öröm, ha bánat éri. Énekeljen. Ez a Kalinkó csoport és vezetőjének, Bozzai Nórának hitvallása.
