Avatás, találkozó, csendes öröm
Vasváron a Kossuth úti óvodát a nyáron rekordidő alatt, helyi vállalkozók közreműködésével, újította meg a fenntartó önkormányzat. A beruházást pályázati forrás tette lehetővé. A több mint 21,5 millió forintos beruházásnak köszönhetően megújultak az épület belső terei, a konyha, a vizes blokkok, új járólapot, hidegburkolatot kaptak a folyosók, a termek, s korszerű, hőszigetelt műanyag ablakokra és ajtókra cserélték a nyílászárókat. Olyan ez a sikeres pályázat, mint egy mese. Ám ebben a mesében több fordulat is volt, amely erőfeszítésre kellett hogy késztesse Vasvár Város Önkormányzatát. Ugyanis kiderült, hogy a támogatás nem ebben az évben, hanem csak jövőre érkezik. Az önkormányzat igen bölcsen úgy határozott, hogy jó tündérként megelőlegezi ezt az összeget.
A korszerűsítési munkálaton túl 3,5 millió forint értékben az EU-normáknak megfelelő három csodálatos udvari játékot is kaptak a gyermekek.
Szeptember 2-án szombaton délután szűk körben, nagyobb parádé és felhajtás nélkül került sor a megújult óvoda „avatási ünnepségére”.
KOVÁCS LÁSZLÓNÉ ÓVODAVEZETŐ KÖSZÖNTŐJE
A vendégeket Kovács Lászlóné Vali, az óvoda vezetője köszöntötte. Rövid beköszöntőjében rámutatott: 70 évvel ezelőtt eleink úgy gondolták, szüksége van Vasvárnak is a kisdedóvó intézménye, s megépítették ezt az óvodát, amelyben akkor egy csoport működött, szolgálati lakással. Időközben egyre több csoportot kellett elhelyezni, így a hajdani óvoda átalakult. Most pedig a fogyó gyermeklétszám mellett is bizakodók vagyunk, hisz ebben az évben, ha lehet hinni a statisztikai előrejelzéseknek, akkor ismét több gyermek születik, mint az előző években. A megújulás kapcsán tartott kis ünnepség keretében, hát duplán is örülünk, s örülnek az apróságok is. Olyan ez, akár egy mese. Több fordulattal, amelyben a jó tündér szerep az önkormányzatnak jutott, hisz akkor, amikor kiderült, hogy nyertünk, de a pénzt csak jövőre folyósítják, akkor a város a szükséges pénzt előteremtette és megelőlegezte erre a beruházásra. Köszönet ezért mindenkinek!
Az ünnepségre egykori és mai óvónők érkeztek, elfogadva az invitáló meghívást. Jóleső érzéssel néztek körül megújult, hajdani munkahelyükön, a „Vasári Városi Óvodában”. Az elődök és a mecénás mai önkormányzatnak hálából a mai óvónők kórust alakítottak, és énekeltek. „Isten áldja meg a magyart”. Amit üzenetnek is szántak, messze hangzó üzenetnek.
NÉMETH ZSOLT KÖSZÖNTŐJE
Németh Zsolt polgármester beszédében elmondta, hogy van a megnyitóknak egy kötelező eleme, a pénz. 21,5 millióba került e beruházás. Hozzávetőleg 6,5 milliót kellett az önkormányzatnak biztosítani, s 15 milliót adott az Európai Unió, illetve a magyar állam. Mégis mennyire nem ez a legjellemzőbbje ennek a beruházásnak, azon gondolkoztam az elmúlt órában, hiszen kicsit elkényeztetett bennünket a sors. Félmilliárdos beruházást adtunk át nemrégiben, a jövő héten egy 80 milliós beruházásnak, az ifjúsági és zarándokszállást adunk át, s hogy külön, a harmadik elemének, ami a kolostorhoz kapcsolódik, lesz-e átadása, ezen nem is gondolkoztam. Mégis, itt másról van szó. Amiről az óvoda vezetője is beszélt, hiszen kötelességeink vannak a településsel szemben, és még ezzel az épülettel kapcsolatban is. Ha valaki végignézett a városon – akár még egy évtizede is – akkor egy rakás lerobbant középületet talált. Adtunk is ki mindjárt egy kiadványt erről, amiben azután ezeket az épületeket végi fel lehetett sorolni. Az egyiket el akartuk adni, a másikat bérbe adni, és így tovább. Ahogy jöttek az érdeklődők, mindig vettem ki a lapokat. Mára ezek a lapok elfogytak. Elfogytak ezek a roncsépületek is. Egyet, a Tretter-házat kivéve. Ugyanis nincs olyan épülete a városnak, amihez valami módon hozzá ne nyúltunk volna az elmúlt években. Azután sorra kellett, hogy vegyük azokat az épületeket is, amelyek külsőre még elviselhetőek voltak, azonban lehetett látni, hogy a mai kor igényeinek már nem feleltek meg.
Nem tudom, elgondolkoztak-e azon – folytatta eszmefuttatását a polgármester úr – hogy gyermekkorunkban a legjobb épület az mindig a közösségé volt. Az jobb volt, mint az otthoni. Ahogyan az otthonok változtak, azon vettük észre magunkat, hogy a középületeinkben rosszabb minőség volt az otthoninál. Ezért azután nagy jelentőségű volt az is, amikor ezt az épületet külsejében megújítottuk, de jóval nagyobb jelentőségű a mostani, belső megújítás. Nem csupán egy felújításról, egy kötelező jellegű karbantartásról van szó, hanem minőségében is más lett ez az épület.
Hadd osszak meg egy osztrák filozófusi idézetet Önökkel: „Gyakran kapom magam rajta, hogyha sikerül egy képet szépen bekereteznem, vagy megfelelő helyre fölakasztanom, olyan büszkeség fog el, mintha a kép egy piciny részletét én festettem volna. Mintha a gyepszőnyeg egy kivételesen ügyes elrendezője, végül azt gondolná, hogy egy icipici fűszálat mégis csak ő maga állított elő. Miközben azért tökéletesen tisztában kell lennie, hogy még a legparányibb, a legsilányabb fűszál keletkezésének a mikéntje is tökéletesen idegen, és ismeretlen az ő számára.” Mi is így vagyunk ezzel. Magunkénak érezzük ezt a z épületet, ha nem is a mi kezünkkel tettünk mindezt. Függetlenül attól, hogy az adónkból is került erre az épületre, azon túl is áldoztak, mégis úgy érezzük, közünk van ehhez az épülethez. Kinek is kell megköszönnünk ezt? Anélkül, hogy összebeszéltünk volna, az óvoda vezetője is szólt már erről. Köszönetet kell mondanunk az elődöknek, akik felépítették ezt az épületet, azután azoknak, akik végig dolgoztak benne, s azoknak a szülőknek, akik gyerekek vállalnak, hogy egyáltalán értelme legyen itt Vasváron felújítani ezt az épületet. Köszönjük azoknak, akik a pályázatot készítették: Kovács Lászlóné óvodavezetőnek, Kovács Tilda alpolgármesternek, s a hivatal műszaki és pénzügyi stábjának. A versenyen több pályázó is részt vett, azt a Szabó és társa vállalkozás nyerte el. A szépen kialakított termek, a burkolat, a konyha, a vizesblokk, a hőszigetelt ablakok, nyílászárók, egyáltalán a most megújult épület, az ő munkájukat dicséri.
De hát mit hoztál, szokták kérdezni a gyerekek? Nos, három játékot is hoztunk: Egy kombináltat, amely leginkább tán egy játszóvárra emlékeztet, egy forgó-morgót, s egy rugós valamit. Majd zárásként Czakó Gábor Barbi című írásából idézett Németh Zsolt polgármester „A játszótárs hajdan csupán ihlető volt. Mára már fordult a kocka. A tévé, az elektronikus játékok, a dolgok szórakozatására valók. Szó sincs társakról, közös képzeletvilágról. A játékfolyamatban az ember töredék, eszköz a technika kezében, csupán nyomogatja a gombot „- majd így folytatta: Tényleg ilyen világban élünk. Ennél fontosabb az, hogy ezek a játékok tényleg megmozgatják a gyermeki képzeletet. Nagyon fontos, hogy itt, ezen a helyen, ahol szakavatott nevelők vannak, ott kizökkentsük őket ezekből a hatásokból, csökkentsük ezen hatásokat, amelyben mi felnőttek, nagyon sokszor bűnösök vagyunk. Ezért oly fontosak e beruházásnak a 3,5 félmillió forintos elemei, a játékok.
Köszönet mindenkinek, akik e beruházásban közreműködtek, akár kivitelezőként, akár szülőként, önzetlen segítőként!
Arra kérem Önöket, hogy a jövőben is elmondhassuk, szükség van erre az épületre – zárta beszédét Németh Zsolt országgyűlési képviselő, Vasvár város polgármestere.
A vendégek ezt követően megtekintették a 21,5 milliós összegből megújult Kossuth úti óvodát, majd az egykori és a mai óvónők, óvodavezetők együtt beszélgettek múltról, jelenről, s együtt tervezték a jövőt. Tették ezt bizakodva olyan időben, amikor nem a család, a gyermekáldás van a gondolkodás középpontjában.
