Vasvár Város Önkormányzata Képviselő-testülete minden évben, az október 23-ai ünnepségen kitüntetéseket adományoz azoknak a személyeknek, közösségeknek, akik a város fejlesztésében, gazdasági, tudományos, művészeti, kulturális életében, vagy egyéb területen a közösség javára kifejtett eredményes tevékenységükkel a várost tiszteletre méltóan szolgálják, vagy szolgálták. Az elismeréssel járó oklevelet, emlékplakettet, ajándéktárgyat idén is Tóth Balázs, Vasvár város polgármestere adta át a kitüntetetteknek. A polgármester nem feledkezett meg a megyei kitüntetettekről sem, így őket is a színpadra szólította.
A Vas Megyei Közgyűlés október 23-a alkalmából „JURISICS MIKLÓS Díj”-at adott Dr. Házi Béla rendőr ezredesnek, a Vasvári Rendőrkapitányság vezetőjének. Megyei elismerésben, „FAZAKAS PÉTER DÍJ”-ban részesült Dr. Zágorhidi Czigány Balázs, a Vasvári Helytörténeti Múzeum igazgatója. Tóth Balázs polgármester szívből gratulált nekik a városi ünnepségen.
Vasvár Város Önkormányzata a város fejlesztésében, gazdasági, tudományos, művészeti, kulturális életében vagy egyéb területen a közösség javára kifejtett eredményes tevékenység elismeréseként „Vasvár Városért” érdemérmet adományoz.
Ez év szeptemberi ülésén a képviselő-testület úgy határozott, hogy Takács Géza vállalkozót „Vasvár Városért” érdeméremmel tünteti ki.
Takács Géza évtizedek óta végez vállalkozói tevékenységet Vasváron. Középfokú tanulmányait a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár emelt szintű szakiskolájában végezte, s az érettségi után a cég győri gyáregységében helyezkedett el. Szakmai ismereteit 1984-ben ipari szigeteléstechnikai képzésben egészítette ki. 1988-ban Budapesten az új szakterületből vizsgát is tett, s ez évtől 1995-ig ausztriai munkahelyen szerzett tapasztalatokat. Vasvári vállalkozását is ennek a fellendülő iparágnak a területén indította meg. Azóta jelentős cégek alvállalkozójaként akár tengerentúli beruházásokban is részt vesznek munkatársaival. Például Afrikában vagy a Fülöp-szigeteken, megküzdve a helyi természeti adottságokkal és társadalmi viszonyokkal. Szaktudásuk folytán egy jelentős hazai szabadalom részfeladataiban is közreműködtek. Gazdasági sikereit mindig összekötötte sportszeretetével, ennek is köszönhetően lendült fel a vasvári női kézilabda sport, melyhez a szponzorszervezéseken túl saját anyagi támogatással is jelentősen hozzájárult. Mindannyian emlékezünk az NB I/B-s Vasvár felejthetetlen mérkőzéseire. A most újraindult megyei női kézilabda csapat támogatói közt is ott találjuk. Emellett elkötelezett segítője minden társadalmi megmozdulásnak, iskolai fejlesztésnek, s akár ipari felszereléseit is szívesen bocsájtja a köz szolgálatára.
A testület döntése alapján „A Városfejlesztésért” elnevezésű gazdaságfejlesztési díjat a Polgár Lakatos és Gumiipari Kft. kapta.
A vállalkozás 1981 óta működik, 100 %-ban családi tulajdonban. Az autóipar részére állít elő gumi és fém alkatrészeket. Gyártanak személy- és tehergépjárművekhez tömítő készletet, gumiharangot, gumibakot, gázipari berendezések részére gumi elemeket, membránokat, fém-gumi kötésű alkatrészeket. Termékeik között szerepelnek épületszerkezeti és autóipari elemek szállítását segítő szállító kalodák, mint például AUDI motorszállító paletta.
A vállalkozás legfontosabb tevékenysége a vezetőülések gyártása. Több mint 25 éves tapasztalat, tudás halmozódott fel ezen a területen, melynek köszönhetően saját fejlesztésű, saját név alatt előállított vezetőüléseket gyártanak a vasúti közlekedés részére. Innovációs tevékenységüknek köszönhetően 6 éve kizárólagos beszállítói a MÁV Zrt-nek és a GYSEV Zrt-nek. A több évtizedes precíz, megbízható munka és a folyamatos saját fejlesztések eredményeként a cég bátran vállalja a világpiaci megmérettetést, ezért leányvállalatot alapítottak már Amerikában is. A Polgár Lakatos és Gumiipari Kft. azon kevés cég közé tartozik vasváron, amely Vasvári székhellyel, vasvári tulajdonosi körrel, saját termékkel tud a multinacionális cégek között eredményes lenni.
Tóth Balázs polgármestertől „A Városfejlesztésért” díjjal járó oklevelet és a vasrózsa emléktárgyat Polgár Gábor ügyvezető igazgató veszi át.
A város évről-évre a „Közszolgálatért Alapított Barabás István Díjat” adományoz azoknak a személyeknek, közösségeknek és csoportoknak, akik a város közoktatásáért vagy közművelődéséért, sportéletéért, egészségügyéért, szociális munkájáért, közigazgatásáért, vagyonvédelméért kiemelkedő munkát végeztek, vagy más tevékenységükkel közmegbecsülést szereztek, segítve ezzel a város egyes területeinek fejlődését, szakmai munkájukkal kiérdemesültek az elismerésre, továbbá magatartásuk és életvitelük példamutató.
Ezt a díjat Szakács Jenőné nyugalmazott pedagógus, Kovács Ildikó Katalin irodai asszisztens, Borbás Imre Mihály nyugalmazott kőműves, Hideg István nyugalmazott bádogos mester, Kovács László István nyugalmazott műkőkészítő mester, Somogyi Imre nyugalmazott bádogos mester vehette át.
Szakács Jenőné Rózsi néni szemenyei háromgyermekes földműves családban született 1927-ben. Édesapja a gazdálkodás mellett a falu utolsó bírójaként is dolgozott. Alapiskoláját szülőfalujában, a polgári iskolát Jánosházán magántanulóként végezte. Szlávik János tanítója bíztatására iratkozott a Soproni Tanítóképzőbe. Az intézményben a képzés elején még az „irgalmas nővérek” is tanították. Diplomáját 1949-ben kapta meg. Budapesten tanítóként kezdte a pedagógusi pályát, emellett 1953-ban az Apáczai Csere János Főiskolán megszerezte a matematika-fizika szaktanári oklevelet. Vasvárra költöztek, s 1954 őszétől lett a Vasvári Általános Iskola tantestületének tanára, így több évtizedig tanította a matematika és fizika tantárgyakat, s bizony nem egy család több generációjának is. A jelen lévő ünneplők között is felleli az egykori tanítványi arcokat, akik közül bizonyára sokan szívesen emlékeznek vissza az általános iskolai évekre és benne egykori tanárukra, Rózsi nénire. Ezek a tantárgyak a mai napig kevés diáknak tartoznak a kedvencei közé. Lelkes segítőkész tanárként ő arra törekedett, hogy megszeretesse a matematikát és a fizikát. Szakmai munkáját dicsérte tanítványai helytállása úgy az ipari iskolákban, mint a gimnáziumokban.
Rózsi néni szívesen foglalkozott pedagógus jelöltekkel, akik a vasvári iskolában töltötték szakmai gyakorlatukat. Hálásak neki, hogy mentori munkájával kiegészítette, gazdagította módszertani kultúrájukat. Nagy érdeme, hogy a szaktárgyak módszertana mellett bevezette őket az oly szerteágazó, felelősséggel járó osztályfőnöki munkába is. Szaktanárként, osztályfőnökként mindig a tanítvány volt az első helyen. Kiemelt figyelemmel követte és segítette a hátrányos helyzetű tanulók előmenetelét. Irányt mutatott, tanácsaival segítette a gyermekek pályaválasztását, véleményét tisztelték, meghallgatták a szülők. 1985-ben vonult nyugdíjba. Nyugdíjas éveiben is a pedagógusi hivatásnak szentelte életét, korrepetálásokkal, vizsgákra való felkészítésekkel segítette a felnövekvő generációkat.
Házasságából két gyermek született, fia erdőmérnök, leánya tanítónő, 5 unokája, egy dédunokája van. Mindannyian, de a kis dédunoka különösképpen bearanyozzák kertészkedéssel, pihenéssel zajló hétköznapjait.
Rózsi néni élvezi a volt tanítványok, a szülők, az egykori kollégák szeretetét.
Az élet alaposságát és következetességét visszaigazolta, követendő példát adott önzetlen emberségből, másokra való odafigyelésből, őszinteségből és becsületességből.
A mai napig is városunk köztiszteletnek örvendő polgára.
Kovács Ildikó Katalin vasvári kétgyermekes családban született. Az általános és középiskolát is városunkban végezte. Hosszú évek, évtizedek óta példaértékű lelkesedéssel és odaadással, önzetlenül dolgozik nagyon sok olyan rendezvényen, melyet civil szervezetek hívtak életre, de a város intézményei és önkormányzata kulturális programjainak lebonyolításában is jelentős szerepet vállal. Segíti önkéntes munkájával a Rétes Fesztivált, közönségszervezésével, plakátolásával, jegyek értékesítésével a ComMedias Egyesület és az Önkéntes Tűzoltó és Polgárőr Egyesület rendezvényeit. Egyik megálmodója és főszervezője a városi bababörzének is.
A város önkormányzata és a civil szerezetek összefogásával megvalósuló adventi vasárnapok szeretetvendégségeinek aktív segítője. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat vasvári csoportjának önkéntese, de a városi civil szervezetek vezetőivel, tagjaival kialakított kiváló emberi kapcsolatai révén a közélet minden területén számíthatnak önzetlen segítségére.
Az idei évben megszervezte Szakács Jenőné Rózsi néni 90. születésnapját is. Munkája mindig is Vasvárhoz kötötte, sok évig közalkalmazottként, majd a vállalkozói világban, most a szociális ágazatban irodai asszisztensként dolgozik. Segíti a rászorulókat hivatalos ügyeik intézésében, közreműködik adományok gyűjtésében, s azok legrászorultabbakhoz történő eljuttatásában.
Elkötelezett támogatója, segítője, több ízben elindítója minden közösséget szolgáló kezdeményezésnek, szóljon az bármely korosztálynak. Önzetlen segítőkészsége példaként szolgálhat a felnövekvő fiatal nemzedéknek.
Borbás Imre Mihály 1937-ben született Vasváron, hétgyermekes kisbirtokos családban. Legkisebb gyermekként alapiskolái elvégzése után a gazdaságban maradt szülei fő segítőjeként. A Rákosi-rendszer túlkapásai – bár Vasváron a helyi tanácsvezetés mérséklő szerepének köszönhetően kevésbé érvényesültek -, mély ellenszenvet váltottak ki benne. Az 1956-os vasvári események fősodrába került: részt vett a személyi kultusz helyi jelképeinek megsemmisítésében, a pénzügyőrök lefegyverzésében. A vasvári események köztudottan vértelenek maradtak, így az épp hogy húsz éves Imrét 1957-ben egy év börtönre ítélték. A családi gazdaságba való visszatérte után 1960-ban aztán bekövetkezett a szocialista termelőszövetkezetbe való bekényszerítés. Ekkor került Szabó István kőműves mester mellé tanulónak. Vele sok házat építettek fel a környékbeli falvakban. 1965-ben szabadult fel, ezután a vasvári sajtüzem keretei közt a tejipari régió építési feladataiban vett részt. Később, az elvégzett fűtőtanfolyam adta szakmában szombathelyi cégeknél dolgozott, de több ízben is visszatért eredeti szakmájához, mint önálló kisiparos. Házasságából két gyermek született, fia édesapja szakmáját folytatta, vele 1992-től 5 évig közös németországi munkában vettek részt. 1997-es nyugdíjazása óta is folyamatosan dolgozik. Vasváron – sok más munkája mellett – több műemlék-jellegű épület minőségi felújítását is elvégezte. Legutóbbi mestermunkája a nagymákfaiak közösségi kemencéjének megépítése volt.
Hideg István 1940-ben született Vasváron, két elvesztett gyermek után. Édesapja kútásó, később főzde vezető volt, de a család földműveléssel is foglalkozott. Az általános iskola elvégzése után az erdőn dolgozott. 1955-ben került Barbalics János bádogos mellé tanulónak. Harmadik évét már Szombathelyen fejezte be. Ezután egy budapesti bádogos cégnél, majd Szombathelyen és Zalaegerszegen dolgozott. Két év katonaság után 1967-ben Szombathelyen helyezkedett el a TANÉP vállalatnál. Átszervezések után a GELKA állományába került, az ott újdonságként induló neonreklám üzembe. Az egész Dunántúlon, illetve az alföldi nagyvárosokban végezték ezen minőségi termékek készítését, felszerelését és karbantartását. 1975-ben kötött házasságából két gyermek született. 1984-ben mestervizsgázott, ezután 5 évig ipari tanulók oktatását is végezte. A rendszerváltáskor kedvezőtlen feltételekkel előnyugdíjba kényszerült. A közben magánkézbe került neonreklám-gyártásban, mint bedolgozó vett részt. A vasvári Horgász Egyesületnek több mint 60 éve tagja, ennek kapcsán sok önkéntes feladatot vállalt, akár a Szajki-tavaknál, akár a vasvári csónakázótónál. Az egyesületi vezetőségnek 30 éve tagja, a hozzájuk kötődő városi rendezvényeken állandóan szerepet vállal. Bejáró dolgozóként és nyugdíjasként is sok társadalmi munkában kamatoztatta szaktudását Vasváron.
Kovács László István 1940-ben született Vasváron, kisbirtokos családban. Alapiskolái elvégzése után az otthoni segítést alkalmi és napszámos munkákkal egészítette ki. A Vasvári Építő Szövetkezet 1960-ban alakuló sírkő részlegénél, Szili Károly kőfaragó mester keze alatt tanulta ki a szakmát, 1973-tól már ő lett a részlegvezető. Emberi rátermettségét elismerve 1974-ben – párton kívüliként is – a szövetkezet elnökhelyettesévé választották. A munkaszervezés és a fizikai munka összeforrt életében. Valamennyi jelentős műköves munkát ők végezték Vasváron, például Zárdaépület, lakótömbök, városháza épülete, de felújították a szombathelyi Zsidótemető sírköveit is.
1978-ban szakmai továbbképzésen vett részt, ezzel lehetővé vált a gránitfeldolgozás bevezetése is a szövetkezetnél.
Mindeközben a Vasvári Egyházközségi Képviselő-testület gondnoki tisztjét is betöltötte. Szaktudását itt is kamatoztatta, hisz minden építési munkát az ő irányításával végeztek, erre sokszor már csak éjszaka jutott idő. Ez irányú tevékenységét 1984-ben a megyéspüspök levélben köszönte meg. 1987-ben a templomfelújítás köves szakmunkáit végezte, irányította.
A rendszerváltáskor az időközben már költségvetési üzemmé alakult munkahelyét felszámolták, így magánvállalkozóként folytatta szakmáját, dolgozott a Rendőrkapitányság kialakításán, ő készítette a II. világháborús emlékkövet. Továbbra is a lakosság megelégedésére végezte munkáját, 2000-ben vonult nyugdíjba, de szaktudására még ma is számíthatunk.
Somogyi Imre 1938-ban született Vasváron háromgyermekes iparos családban. Tanulmányai elvégzése után 1958-ban szabadult fel, mint bádogos szakmunkás. Szakmaszerzése mellett a családi hagyományokat folytatva rajzkészségét is fejlesztette Szatmári Géza művésztanárnál folytatott stúdiumaiban. 1956 novemberének végén a nyugati rokonság bíztatására távozott volna az országból, de az újjáéledő besúgórendszer a határsávban ezt már megakadályozta.
Az 1958-60 közötti katonaévek után a Szombathelyi Bádogos és Szerelő KTSZ.-nél dolgozott. Közben 4 éves esti képzésen önerőből végezte a gépipari technikumot.
1968-tól magániparosként működött. 1974-ben már a szakma kiváló mestere címet szerezte meg.
1977-től 1983-ig a Bábolnai Állami Gazdaság vasvári üzemének művezetője lett. Ez idő alatt kiváló dolgozó elismerést kapott.
1983-tól újra magán kisiparosként tevékenykedett egészen 1998-as nyugdíjazásáig. Minőségi munkái révén az Ipar Ezüstkoszorús Mestere lett 1993-ban.
Házasságából két gyermek született. A család művészeti hagyományainak folytatódását azonban a sors felülírta, ennek egy vörösréz kézműves remeke állít emléket.
Szaktudását, formaképző készségét más különleges vasvári munkálatoknál is kamatoztatta, mint például a Piros kereszt vagy a Szent Flórián Szobor. Sokszor végzett szakmunkát társadalmi felajánlásból, de önzetlenségére a Horgászegyesületben is számíthattak, ahol több mint 60 éve tag.
