Janzsó György, a Vasvári Zeneiskola nyugalmazott hegedű és nagybőgő tanára a Capella Savaria tagjaként korábban Liszt-díjat kapott, míg 2015-ben Pedagógusnapi kitüntetésben részesült. Idén március 15-én munkájáért „Vas megye Önkormányzata Szolgálatáért Oktatási Tagozata” elismerést nyújtottak át neki.
Vasvár város kitüntetési javaslata:
Janzsó György kitűnő minősítéssel végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola gordon tanszakán gordon kamaraművész és középiskolai tanárként, majd a Savaria Szimfonikus Zenekar tagja lett. 1991-ben, a Vasvári Zeneiskola önálló intézménnyé válásakor már a tanári kar alapító tagja, mint hegedű, brácsa, cselló és nagybőgő tanár. Az intézmény működéséért töretlen lelkesedéssel és lelkiismeretesen dolgozott. Szakmai tudása, pedagógiai munkássága kiemelkedő. Országosan is elismert szaktudásával az egyik legkeresettebb gordonművész, a Capella Savaria mellett több más régi zene együttes oszlopos tagja. A Vasvári Vonósok alapítója és vezetője volt. Növendékeihez való őszinte odafordulása, mindig nyugodt, udvarias személyisége, szakmai elkötelezettsége, helytállása, segítőkészsége és kollégáival való jó együttműködése példaértékű gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Ezen érdemei alapján Vasvár Város Képviselő-testülete felterjeszti „Vas megye Önkormányzata Szolgálatáért Oktatási Tagozata” elismerésre.
Janzsó Györgytől az iránt érdeklődtünk: milyen formában szerzett tudomást megyei kitüntetéséről?
-A megyei közgyűléstől kaptam egy szép levelet, amelyben az elismerésről tájékoztattak, valamint invitáltak az átadó ünnepségre – mondta, majd a szombathelyi születésű művészt pályája főbb állomásainak összefoglalására kértük:
-A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola 1981-es elvégzése után a Bartók Béla Zeneiskola egykori igazgatója irányt mutatott számomra az életben, s szólt, hogy Vasváron zeneiskolát kellene alapítani. Korábban itt csupán szakkör jelleggel tanulhattak a diákok zongorázni és hegedülni, de konkrét iskola nem működött. Elvállaltam az állást, s Vasvárra költöztünk, ahol a Bartók Béla Zeneiskola fiókiskolájának élére álltam. Először friss diplomásként meg kellett tanulnom alapfokon tanítani, miközben létrehoztam a hegedű szakot. Mindeközben tanítottam a szombathelyi Zeneművészeti Szakközépiskola nagybőgő tanszakán is, valamint zenekarokban zenéltem. Időközben Vasváron 10-14 növendékkel létrehoztuk a Vasvári Vonósokat és elkezdtünk különböző zeneiskolai találkozókra, versenyekre járni Körmendre, Szombathelyre, Szentendrére, de németországi turnén is részt vettünk, ahol magyar táncokat adtunk elő. Rendkívül fontosnak tartottam, hogy diákjaimmal együtt zenéljek. Egyébként is úgy gondolom, egy pedagógus számára nélkülözhetetlen, hogy ne zenéljen zenekarban, ugyanis a gyakorlatból számos tapasztalatot, tudást tud átadni oktatása során. A 35 éves Capella Savariának, a legrégebbi korhű hangszereken játszó kamarazenekarnak alapítástól kezdve tagja vagyok, míg egy budapesti kamarazenekarban több mint két évtizede játszom. Nagyon nagy öröm számomra, hogyha az általam tanított diákok máig zenélnek, vagy annyira megszerették hangszerüket, hogy hivatásos művészekké váltak.
A zeneiskola volt igazgatóját arról kérdeztük: másként kell-e oktatni a mai, informatika világában felnövő diákokat?
-Úgy érzem, hogy a mai fiataloknak kevesebb a türelmük megtanulni egy, első pár évben nem éppen hálás hangszert. Gondolok itt arra, hogy hegedűn például csak sok gyakorlás után tudnak a növendékek szépen, igazán élvezhetően játszani. A mai világban viszont a fiatalok gyorsan szeretnék a sikert. Ebben látok változást. Ma már ugyan nem tanítok a vasvári zeneiskolában, de az aktív zenélést még sokáig szeretném folytatni – zárta szavait a megyei díjban részesült Janzsó György.
