Lobonc, különc, harconc. Kamasz, kamaszka, MASZKa. Mikor először, akkor szakadt farmer oldalán lánccal, oroszlánsörény és kaján vigyor. Érdeklődő, nagy szemek, kíváncsiság, játékosság. Mikor először…, mikor másodszor: humorérzék szójátékokban, viccekben. Villámgyors asszociációk, pontos szövegértelmezés, precíz karakterformálás, nagy munkabírás. Mikor harmadszor: a csapat apukája, empátia és tolerancia, közösségi mágnesesség.
A „narkós törpe” a „Jófehér és a hét törpében”, ja 15 perc fekvés a függöny előtt mert késik a zsűri, a „Kis hablegény” Pilinszky ölelésében, a „Muzsi-kuss-sokk” csigája, aki hason fekve tapsol a csípőjével és a lajhárral pantomim-lassítású gyorsulási versenyt rendez a deszkákon. A „Vasvári legenda” kígyója városkulccsal a szájában. Az „Autótolvajok” és mindannyiunk Lacikája. Két felvonás küzdelme, sodródás a kirekesztések, megbélyegzések, szegénység nihiljében pillanatnyi boldogság-villanásokkal, az élet értelmének görcsös keresése. Függöny, vastaps, színészi különdíj. S most úgy érezzük, mintha előre játszotta volna a saját életét, csak nem tudtuk, mi lesz a befejezés. A befejezés? Számára nem volt befejezés. Nem hitt benne. Szabad volt, most is az. Csak nekünk hiányzik. Dühösek vagyunk, szomorúak és keressük az egyik végtagunk. Mert stabil lábunk, kreatív kezünk, folyamatosan gondolkodó agytekervényünk és gondoskodó, érzékeny lélekszálunk, ami sohasem szakad…
A „Rend-szer”-ben a mindent visszájára fordító, igazat mondó őrült, a „Pilonon” rádióbemondója: „-ez itt a szomorú vasárnap”… Mrožek felejthetetlen nagypapája a „Ház a határon”-ban. Határtalan Móriczi tengericsősz, Karinthy-figura.
Aki nagyon szerette az édesanyját, Margit nénit és testvéreit, Krisztit és Ritát. És édesapját is, Sanyi bácsit. Akit hiányoltak Bohémiából, ha nem ment le meginni a sörét, fröccsét. Aki biztos, hogy minden táborban segített megküzdeni az elemekkel. Aki a természetben és a társadalomban átélt élményeit másodpercek alatt adaptálta egy improvizációs játékba. Sohasem panaszkodott társaságban, sohasem nyafogott. Csak közeli barátai tudták, nincs mindig minden rendben. Hogy neki is vannak fájdalmai, problémái, belső küzdelmei. Jó emberismerő volt, talán ezért is volt jó csapatjátékos, az emberi gyengeségek, hisztik, civódások vidámságba való átfordításához elég volt számára pár másodperc.
Azt hittük túl van a nehezén, megnősült, gyermeke született, otthonra talált, dolgozott. És egyszer csak… nem tudom leírni, hogy mikor negyedszer…, mert a folytatás számunkra nem ismert. Miért?
„Egy egész örökkévalóság
őrzi mindannyiuknak sorsát;
rendíthetetlen, mint a kőzet,
már nem is én ölelem őket.”
(Pilinszky János: Sírvers)
Megyes Sándor „Lacika”
1983-2019
Az „Üss a hasadra!” Színpad
örökké veled marad és köszönünk mindent!
Mamma
