Tisztelt Vasváriak!
„Minden rosszban van valami jó” – tartja a magyar közmondás
Nézzük először a rosszat. Olyan helyzettel kellett szembesülnünk, amit korábban elképzelni sem tudtunk, hogy velünk is megtörténhet. Filmekben látott képsorok -maszkos emberek az utcán, sorbaállás kenyérért, üres főtér, kihalt utcák- elevenednek meg a szemünk előtt. A fejlett világ sérthetetlenségébe vetett hit pillanatok alatt összeomlott (pedig van internet és telefonkapcsolat). Most nyernek értelmet azok a történetek, amelyeket a szüleink, nagyszüleink meséltek a háborús viszonyokról, amelyeket borzongva hallgattuk, de nem tudtuk átélni, átérezni. Most már sajnos át tudjuk érezni. Szívesen kihagytuk volna, de a sors másképp gondolta. A közvetlen egészségügyi veszélyt már érezzük, de a gazdasági következményeket még csak ezután fogjuk igazán. Meddig lehet „hibernálni” egy ország (vagy inkább a világ) gazdaságát, hogy még újraindítható legyen? Senki nem tudja.
Hogy mi miért történt, vagy történik, ki mit gondol az okokról, az egyéni meggyőződés, hit kérdése. Az biztos, hogy a túlhajszolt emberi szervezet is jelzéseket ad. Először kisebbeket, majd ha azokat nem vesszük észre, nem vesszük figyelembe és nem változtatunk korábbi életünkön, akkor egyre erősebb és erősebb figyelmeztetéseket kapunk. A bolygónk is csak hasonlóan működik. Tudósok már régóta figyelmeztetnek bennünket, hogy nem vezet jóra az a gazdasági rendszer, amelyik a folyamatosan bővülő fogyasztásra épül és kizsákmányolja a természeti erőforrásokat. Most az egész világ kapott egy nagyon erős jelzést.
Van, aki a Teremtő intő figyelmeztetését látja benne, van, aki a kizsákmányolt természet védekező reakciójának tudja be a járványt.
És mi a jó?
Mindenki szenvedett a mai kor túlpörgött élettempójától, de magunktól nem tudtunk lassítani, kellett hozzá egy világjárvány. Ezt okosan kellene kihasználni. Nagyon sokan kényszerülnek a négy fal közé, de ez a kényszer egyben lehetőség is. Lehetőség, hogy a családtagoknak több idejük legyen egymásra. Szülőnek a gyerekre, gyereknek a testvérre, szülőre. Most nem kell letudni egy „Mi volt ma az iskolában?” – „Á semmi különösebb” párbeszéddel. Értelmes és érzelemteli családi együttlétekre van lehetőség.
A másik előny, hogy a veszély mindig erősiti az összetartozást és a segíteni akarást. Az egyén túlélési esélye a közösségen belül mindig nagyobb, mint közösségen kívül, tehát védeni és erősíteni kell a közösséget. Lelke mélyén mindenkiben benne van a segíteni akarás, csak nem mindig jön felszínre. Megfelelő hívószó kell hozzá.
Jó látni és megtapasztalni, hogy városunkban is erős a segíteni akarás. A szájmaszk varrásra folyamatosan jelentkeztek, jelentkeznek az önkéntesek. Mire ezek a sorok megjelennek, már remélhetőleg a város felébe eljutnak a segítők által készített maszkok. Mások az idősek -szomszéd, rokon, ismerős- ellátásába segítenek be. Felértékelődnek az emberi kapcsolatok.
Harmadsorban talán helyére kerül, vagy legalábbis átgondolásra kerül, hogy mi a fontos és mi kevésbé az. A helyben, közelben elérhető értékek – akár élelmiszer, akár természeti látnivaló, akár emberi kapcsolat -fontossága. A messze, távoli tájak, „bakancslistás” élmények helyett a közeli értékelése.
Tisztelt Vasváriak!
A koronavírus elleni harcban hosszú ideig tartó védekezésre kell berendezkednünk. Önfegyelemre, türelemre, fegyelmezettségre lesz szükségünk. Azt kérem mindenkitől, hogy továbbra is tartsa be a felhívásokban szereplő figyelmeztetéseket, és akkor meg tudjuk védeni városunkat!
Vigyázzanak magukra és másokra!
Tóth Balázs polgármester
