Gergye Rezsőt újabb öt évre választották a Nagy Gáspár Kulturális Központ élére
Gergye Rezső ismét sikeresen pályázott a Nagy Gáspár Kulturális Központ intézményvezetői posztjára. Az elismert közművelődési szakember évtizedek óta szervezi, formálja Vasvár kulturális életét, építi közösségeit, mindemellett számos nagy rendezvény kötődik az ő és munkatársai nevéhez. A képviselő-testület egyhangúan elfogadta benyújtott pályázatát, amelyben szemléletét, s jövőbeli terveit is felvázolta. A beszélgetésen szó volt az augusztus 9-ei Vasvári Rétes Fesztiválról is.
Gergye Rezső évtizedek óta a vasvári művelődési ház, majd kulturális központ igazgatója. Mostani pályázatába is belefoglalta azokat az értékeket, amelyeket szakmai munkája során a múltban is szem előtt tartott, irányt mutatott számára. Ez pedig a kereszténység, a magyarság, a hazaszeretetet, a hűség, a lokálpatriotizmus, a helyi értékek tisztelete és gondozása. Kollégáit mindig arra ösztönözte, hogy kezdeményezőek legyenek az egyéni és a közösségi vélemények kinyilvánításában. Az igazgató által képviselt szellemiség abból is jól látható, hogy minden egyes vele folytatott hosszabb beszélgetésnél munkatársai jelenlétére folyamatosan számít.
– Minden dolgozót vezetőnek tartok – mondja Gergye Rezső, a Nagy Gáspár Kulturális Központ egyik termében. – Hiszem, hogy a közművelődésben ki kell tágítani a gondolkodást, mert ez nem merev szervezeti struktúra. Példaként: én a takarítónőtől sem csak azt várom el, hogy takarítson, hanem adott helyzetben, például, ha mi nem vagyunk jelen a házban, vagy nem mi vesszük fel a telefont, akkor ő képviselje az intézményt. Hiszem, hogy egy olyan kisebb kulturális központban, mint amilyen a miénk, csak így lehet előre haladni. A pályázatomban egyebek mellett így fogalmaztam meg gondolataimat: „A közművelődés a demokrácia tanulásának folyamatos terepe.”, és „Olyan közösségben kívánok dolgozni, ahol az alkalmi segítőtől kezdve az igazgatóig bezárólag mindenki kreatívan dolgozik,… innovációt folytat.” Mondhatom, elvárom a munkatársaimtól, hogy legyen rálátásuk a nagyobb területekre, a kistérségre, a járásra, az országra. Az elmúlt években 30-40 ember, köztük számos közfoglalkoztatott fordult meg a házban. Ezeket az embereket is rá kellett vezetni arra, hogy képesek kreatívan gondolkodni. Nem hiszem, hogy egy ember csak egy munkavégzésre alkalmas. Úgy gondolom, mindenkiből ki kell hozni a benne rejtőző lehetőségeket. Erre azonban sok energiát kell fordítani.
Mindehhez Gergyéné Szakály Georgina, a művelődési központ munkatársa hozzáteszi: – Egy kulturális példával élve: azok a jó színházak, ahol a színészeket nem lehet beskatulyázni egy szerepkörbe. Bár igaz, a világ afelé halad, hogy mindenki egyetlen egy területen dolgozzon, mert akkor a teljesítménye jobban mérhető – jegyzi meg, majd a Vasvári Rétes Fesztiválra terelődik a szó. – A rendezvény 12 évvel ezelőtt indult útjára. Mi akkor ugyanazokat a fő elemeket jelöltük ki, mint amelyeket a kormány a Hungarikum-programban megfogalmazott. Akik két éve pályáztak, vagy éppen most startolnak a támogatásokra, ők jelenleg minden anyagi és erkölcsi kapaszkodót megkapnak. Mi már a kezdetektől megjelenítettük a helyi termékeket, elhívtuk a környékbeli mesterembereket, az Agrár Marketingcentrum már a második fesztiválon jelen volt. Éppen ezen tényezők miatt is úgy érezzük, hogy nagy megújulási kényszer előtt áll a rendezvény. Mindemellett persze figyelembe kell venni, hogy a programsorozathoz kapcsolódóan olyan élelmiszerbiztonsági előírásoknak szükséges eleget tennünk, amik határokat szabhatnak. Ha más külső helyszínre vinnénk a fesztivált, az jóval többe kerülne.
Majd az intézményigazgató veszi át a szót: – Van a pályázatomban egy olyan rész, amelyben megfogalmazom: „törekedni kell arra, hogy ne a projektek diktálják a szervezési folyamatokat.” Azaz, ne attól szerveződjön rendezvény, mert van egy jó kiírás. Úgy gondolom, hogy ezeknek a pályázatoknak a meglévő nagyrendezvényeket kell erősíteniük. A pénz nem viheti el a programokat vakvágányra. Azaz, kell egy koncepció. Nem járható út, hogyha van támogatás, ingyenessé tesszük a rétes fesztivált, ha nincs, akkor pedig többet kérünk a belépőjegyekért. Idén szociális alapon meghatározott értékű: 500 forint lesz a jegy. A többi rendezvényhez viszonyítva ez egy nagyon olcsó ár, ráadásul 12 év alatt nem is kell fizetni a belépésért. Nem jó, ha ingyenességre szoktatjuk a közösségünket, amely szívesen hoz áldozatot is. Nem szabad a fesztiváloknak „kenyeret és cirkuszt” irányba elmenniük. A mi rendezvényünk nem hangos, nem tömegesedett el, családias, kedves program, amelyre a csoportok már hetekkel, hónapokkal előtte készülnek. Megjegyzem: saját sorozataink végén a többi nagy, személytelen fesztiváltól eltérően nem kell helyre állítani a rendet. Hiszem, hogy a rendnek meg kell maradnia. Már az első eldobott csikknél be kell avatkozni. Ez is közösségfejlesztő erő.
Ezt követően arra terelődik a szó: jó, vagy sem, hogy nincs egy napon a fesztivál a vasvári búcsúval. Ezzel kapcsolatosan Halmosi Tamás, a kulturális központ munkatársa megjegyzi: – A vasvári búcsú és a fesztivál közösségi, szervezeti háttértámogatással akár tudná is egymást erősíteni. Majd Gergye Rezső a pályázatáról beszél:
-Az infrastrukturális fejlesztést fő konkrétumként jelöltem meg. Szeretnénk a padlásteret közösségi, oktatói térré alakítani. Ez egy 200 négyzetméter területű hely, amely a vasváriak szórakozását, kulturálódását, művelődését szolgálhatná. Minden egyes falat, technikai szerkezetet úgy alakíttatunk ki, hogy mobil legyen, s azokat az adott helyhez, programhoz felhasználhassuk. Vad elképzelések is vannak: az előtérbe akár mászófalat, gyerekhintát is gondoltunk. De mindezt úgy, hogyha a helyzet kívánja, az előtér azonnal átalakítható legyen. Célunk: még inkább család-, ifjúság- és gyerekbaráttá válni. Haladni kell a kor követelményeivel, így kerültek idővel babzsákok az előtérbe, amiket nagyon szeretnek a gyerekek. Mindemellett a már meglévő nagy rendezvényeink fenntartása, jövőbeli megszervezése is a célunk. Közvetlenül, vagy közvetve hozzánk tartozik A költő hazatér című rendezvény, a nagymákfai Golghelóghi, a Nemzetközi Színjátszó Találkozó, a Vasvári Rétes Fesztivál, a Hegyháti Toborzó, a Hegyháti Napok, az adventi esték programsorozata. Ez a látványos váz, de azt a nagyközönség nem tudja: hány telefonhívás után jön létre például egy kiállítás. Meg kell beszélni a legapróbb részletet is: ki nyitja meg a tárlatot, ki fotózik, ki hozza a bort…stb. Rendkívül izgalmas dolog a szervezés időszaka, amely nem a látványos elemek közé tartozik. Nagyon örültünk annak, amikor Meskó Krisztián, táplánszentkereszti közösségszervező, egyebek mellett a Vas-Film főszervezője megjegyezte: „A Nagy Gáspár Kulturális Központ országos viszonylatban kiemelkedő munkát végez.” Mi erről nem beszélünk. Úgy gondolom, hogy mindezt nem nekem, hanem éppen neki kellett kimondania. Mindemellett a pályázatomban nagyon erősen megjelenik a vidék, a Vasi-Hegyhát és a Közkincs Kerekasztal szerepe. Az agyamban kulturálisan a térség és Vasvár egy. Szeretnék rávilágítani arra, hogy a művelődés, a szórakozás területén történő kulturális összefonódás gazdaságilag is kifizetődő az érintett felek számára.
Orbán Ildikó, a kulturális központ munkatársa hozzáfűzi: csak Vasvárból semmi nem élne meg, mindehhez kell a vidék is.
S a Nagy Gáspár Kulturális Központ terveire, szellemiségére valóban igaz Gergye Rezső zárógondolata: „Mindig csapatban gondolkodom.”
Simon-Németh Adél
