Egy októberi csütörtök délutánon a fanatikus szervező erő és a közösségi akarat ismét győzött az anyagiak felett: a lila szalagot viselő fesztiválozók újra megjelentek a város utcáin. A kulturális központ körüli téren baráti ölelések, míg a ház Castrum Galériáján a jubiláló Vasvári Játékszín múltját őrző kiállítás nyitott utat negyedszázad emlékezetének.
Délután négy órakor aztán Gergye Rezső, a központ igazgatója, a Vasvári Játékszín mozgatórugója Pápai László rendezővel lépett színpadra. Talán épp úgy, ahogy tették ezt 25 évvel korábban. Mint azt az igazgató elmondta, a jubileumra készülődve bukkantak arra az 1987-es fotóra, mely az első fesztivál zsűriét ábrázolja. A pillanatfelvétel a bizonyíték, hogy Pápai László tagja volt az akkori tanácsadó testületnek, s most negyedszázad múltán ismét az ő gondolatai jelentik a nyitányt. Pápai László aztán az életét minden évben újrakezdő, természettel élő földműveseket idézte. Hisz’, ahogy ők nem számolták életük éveit, úgy a fesztivál esetében sem az a kérdés, hogy hányadik: a vetés sem kel ki minden esztendőben. Előfordulnak hát olyan évek is, hogy a színház szunnyad, ám ahogy az égitestek, úgy a színpad világa is újraéled. Fény nincsen árnyék nélkül, e kettőnek az egymásba fonódása kell ahhoz, hogy lássunk. S hogy a színház honnan szedi a fényt? Az emberi személyiségben benne a csillagtevékenység, vagyis fényt termel, ám olyan bolygók is vannak, akik csak élvezik, hasznosítják azt. A „csillagemberek” mellett tehát ott élnek az „Orion-emberek”: egyik a színpadon, a másik meg a nézőtéren. Az a színész sikeres, aki ezt a bizonyos lelki fényességet sugározni tudja. A ti dolgotok az, nemcsak ebben a négy napban, hogy ragyogjatok…. – indította útjára a fesztivált, s annak színjátszóit a rendező. Majd Rajner Ágota perdült elő, s a színjátszó-szervező lelkesedésével hozta mozgásba a produkciók sorát, színpadra szólítva a zsirai Alternatív Képszínház darabját. Felgördült a függöny, s az első előadás hang- és fényeffektjeivel szárnyra kapott a fesztivál: négy napos utazás kezdődött… Miközben a színpadon komédiák, zenés-táncos vígjátékok világát tragédiák váltották, a szakmai zsűri – Szőcs Katalin Ágnes színikritikus, Tóth Zsóka előadóművész, Katona Imre rendező, Kiss László előadóművész, Pataki András rendező, Pápai László rendező, Regős János színész-rendező – figyelt és értékelt. Méghozzá minden mozzanatot. Jó szándékú kritikával, derűvel, elismeréssel. A bajánsenyei Kerkabarka Színjátszó Csoport vezetője szerint éppen ez az, ami idehozza az amatőr színjátszókat. – Falusi színjátszó csoportként szerettük volna megmérettetni magunkat, s erre a vasvári fesztivál kiváló alkalmat adott. Fontos volt számunkra, hogy a találkozó egyben szakmai fórum is, mely nemcsak a bemutatkozásra teremti meg a lehetőséget, hanem hiteles visszajelzést is kapunk a szakmai zsűritől. Emellett számunkra Vasvár viszonylagos közelsége is szempont volt a jelentkezésénél. Mindent összevetve nagyon jól éreztük magunkat, sok élménnyel, tapasztalattal gazdagodtunk – tolmácsolja a csoport gondolatait Keserű Anett. A krasznai Tinikomédiások második alkalommal tették meg a Vasvárra vezető több száz kilométeres utat. Három évvel ezelőtt az adácsi fesztiválon a színjátszó társaktól hallottak először a vasvári rendezvényről, majd neveztek a tavalyi fesztiválra. – Vasváron már akkor valami olyat tapasztaltunk, ami az anyaországi fesztiválok körében is egyedülálló. Azt éreztünk, hogy itt van egy olyan mágnes, egy összetartó erő, ami összefűzi a különböző korú, s legkülönbözőbb helyekről érkezett színjátszókat. Ezt a hangulatot nagyon nagyon szerettük. Ezért jöttünk most újonnan el. Itt úgy érzi az ember, hogy egy erődbe jött be. A kultúra erődjébe, s azt itt kapottakat magával viheti a hétköznapokba, a nehézségekbe. Emellett itt megerősítik bennünk, hogy amit csinálunk, az jó, arra szükség van – foglalja össze a vasvári fesztivál mibenlétét Ozsváth Ilona, a 2000-ben alakult csapat vezetője. Majd hozzáteszi: számukra a fesztivál továbbképző is, ahol sok új dolgot, érdekes megoldást láthatnak, s ez tovább segíti őket a céljuk felé, mely nem más, mint, hogy színházszerető és -értő közönséget neveljenek.
S talán éppen ezzel a céllal született meg negyed évszázaddal ezelőtt a Vasvári Játékszín, s öltött testet Színjátszó Találkozó formájában az amatőr színjáték öröme, s e céllal dacol az akadályokkal évről évre a szervező, a Nagy Gáspár Kulturális Központ csapata. A fesztivál megszületéséhez idén is nehézségekkel kikövezett út vezetett, ám a fanatikus szervező erő, az anyagi támogatás, a közösség- és értékteremtés szándéka, s a csapatok lelkesedése idén is megadta az alapot a fesztivál megszületéséhez. Sőt – ahogy Gergye Rezső fogalmaz – ennél jóval több történt. – A csoportok fesztivál-igenlő összefogása ismét megmutatkozott, ráadásul a megszokottól eltérő, őszi időpont a vasvári bérletsorozatnak is jót tett. A kínálatból csemegézve ugyanis több előadást is sikerült beemelni a sorozatba, s ez az intézménynek, s a csoportoknak egyaránt előnyére vált. Legalább ilyen pozitív hozadéka a 2012-es fesztiválnak a helyszínek bővítése. S bár nincs új a nap alatt, hiszen a 1987-1994 közötti találkozók a Hegyhát több falvát is felölelték. Ám az újabb kori fesztiválok 2001-es indulása óta az előadásoknak kizárólag Vasvár adott otthont. Mára azonban a települések és a csoportok részéről egyaránt igény mutatkozott a több helyszínen történő megvalósításra, bemutatkozásra. A cél természetesen a jövőben, hogy a kistérség minél több települését bevonjuk a fesztiválhelyszínek közé – hangsúlyozza az igazgató, majd hozzáteszi: a helyszínek bővítése lehetővé teszi majd több csoport fogadását is, ám a mennyiség továbbra sem mehet a minőség rovására. Ezért már a jelentkezésekkor szűrik a csoportokat, így csak a minőségi előadások kerülhetnek a fesztivál színpadjaira. Annál is inkább – emeli ki – mivel a zsűri tapasztalatai szerint egyre több az olyan csoport, amely sokkal többre lenne hivatott, vagyis sokkal több van benne színészileg, mint ami látható. Ami hiányzik, az pedig a munka, mellyel jobb színvonalra tudnák hozni magukat. Erre szeretnék ösztönözi a jövőben a csoportokat. Megakadályozva azt, hogy a mai kor értékválsága elérje az amatőr színjátszást – teszi hozzá, miközben a nagyteremben komédiák, mesék, szerkesztett játékok éltetik a színjátékot. Vasárnap délután aztán a színpad pulzálása alábbhagy: már csak a zsűri dolgozik.
Ahogy mondani szokták: a szakmai tanácsadók nehéz helyzetben voltak, ám ezúttal sem az építő kritikák, vagy éppen a minősítések odaítélése okozta a legnagyobb nehézséget. A négy nap csaknem harminc előadását végignézni, majd a darabot követően kiértékelni, nem kis szellemi és fizikai megterhelés volt számukra. Mindebből azonban a csoportok semmit sem vettek észre: az idő és a figyelem egyformán járt mindenkinek. A vasárnapi díjátadón a négy nap tapasztalatait, érzéseit, gondolatait Regős János öntötte szavakba. Mint mondta: élete során előadóként, rendezőként és vendégként egyaránt rengeteg fesztiválon vett részt, így jól tudja, hogy azok az igazán jó találkozók, melyek során valami megfoghatatlan, élettel teli szellemiség lebeg a fesztivál fölött. Itt Vasváron ez a lélek jelen van. Csodálatos, hogy gyerekek és idősek, városi és falusi színjátszók, határon innen és az elcsatolt részeken élők ilyen összhangban dolgoznak, fesztiváloznak együtt – tette hozzá, átadva a szót az értékelésnek. A díjakat ezúttal Pataki András rendező és Tóth Balázs alpolgármester adta át. Különdíjat kapott a Nyíregyházi Főiskola Színházi Műhelye a bemutatott darab eredeti feldolgozásáért, a Kincskereső adaptációjáért a budapesti Aha Színpad, komplex színházi nyelvezetért a Pécsi Müsz, hitelességéért a Kerkabarka Színjátszó Csoport, valamint a krasznai Tinikomédiások, a generációk közös játékáért a Vasvári Játékszín, valamint a falusi színjátszás hagyományának ápolásáért a Lovászi Faluszínház. Kimagasló színészi teljesítményéért különdíjat vehetett át Cseke Sándor, Anduska János, hagyományőrzésért Horváth Barnabásné, Gergye Rezső, színészi alakításért Rózsás Hajnalka, Megyes Sándor, valamint a KASZT öt tagja: Vörös Attila, Mesterházy Dorina, Simon Mária, Kozmits Christina Jázmin, Jóna Andrea. A kimagasló zeneszerzői és zenészi teljesítményért elismerésben részesült a Vasvári Játékszín előadásának szerzője, Kiss Lajos és zenésztársai. Majd a Magyar Szín-Játékos Szövetség minősítéseit vehették át az azt kiérdemlő csoportok. Minősített oklevelet vehetett át a budapesti Aha Színpad Fecske színköre, valamint a Vasvári Játékszín. Bronz minősítéssel térhetett haza a Kerkabarka Színjátszó Csoport és az „Üss a hasadra!” Színpad. Ezüst minősítést vehetett át Gergye Rezső Hajnóczy Péter Dinamitjáért, valamit a krasznai Tinikomédiások szerkesztett játékukért, a Nyíregyházi Főiskola Színházi Műhelye az Aucassin és Nicolette-ért. Arany minősítéssel ismerte el a szakmai zsűri a zsirai Alternatív Képszínház, a Körmendi Kastélyszínház Társulat előadását. A soproni Petőfi Színház jegyekkel ajándékozta meg az „Üss a hasadra!” Színpad és a Vasvári Játékszín tagjait, emellett a játékszín gyermekdarabját, valamint a Soltis Lajos Színház előadását egy-egy bemutatóra is meghívta Pataki András igazgató. Regős János pedig ígéretet tett arra, hogy Bereményi Gézának kiemelkedő amatőrszínházi előadásként figyelmébe ajánlja a Soltis Színház és a KASZT előadását. Végül Vasvár város fődíja a KASZT-hoz, míg a fesztivál fődíja a celldömölki Soltis Lajos Színházhoz vándorolt, ez utóbbi előadást vendégül látja a szombathelyi Weöres Sándor Színház. Majd a város nevében Tóth Balázs alpolgármester mondott köszönetet, hogy a csoportok négy napra az amatőr színjátszás fellegvárává változtatták a várost, Gergye Rezső pedig a zsűri tagjainak, segítőknek fejezte ki háláját, megköszönte a támogatók – Weöres Sándor Színház, Vasi Hegyhát Többcélú Kistérségi Társulás, Vasvár Város Önkormányzata, Dr. Bendefy László Városi Könyvtár, Magyar Művelődési Intézet, Littera Nova Kiadó, Ódór István, Mihályfi és Társa Kft., Merklin Tímea, Giczi Ajándékbolt, Oetiker Hungaria Kereskedelmi Kft., Zágorhidiné Tóth Andrea, Tomaker Kft. Szentháromság Gyógyszertár, Hegyháti Patika, Pataki András, Nemzeti Kulturális Alap – segítségét, s tolmácsolta azok jókívánságait, akik ezúttal csak lélekben lehettek a fesztivállal. Hozzátette: „Pápai tanár úr azzal a felkiáltással nyitotta a fesztivált: Ragyogjatok! … és ti ragyogtatok. Kicsit fényesebbek lettünk általatok.”
Zárásként Jordán Tamás, a Weöres Sándor Színház igazgatója lépett színpadra, s adott útravalót: Kosztolányi gondolatai töltötték meg a teret, s a szíveket.
–vv– Fotó: Laki László
