Hajlamosak vagyunk siratni a múlt dolgait. Gyakori szlogen, hogy a 24. órában járunk és ha nem rögzítjük a tapasztalt idősek tudását, emlékeit, végleg elveszik minden, amit őseink örökül hagytak a 21 század digitális világára. Dr. Horváth Zsolt éppen az ellenkezőjét állítja. A Hungarikum Bizottság értéktárak kialakításáért felelős koordinátora optimista. Derűlátását pedig konkrét tapasztalatokra alapozza. Szerinte egyáltalán nincs 24. óra hangulat sem a vidéken élők közt, sem az értékgyűjtésre szakosodott szakemberek körében. A települések fontosnak tartják értékeik felkutatását, őrzését és továbbadását. Ennek egyik legjobb visszajelzése az úgynevezett értéktár mozgalom népszerűsége. A 2013-tól elkezdett munka most kezd igazán beérni.
A közösségek tapasztalják, hogy nem adminisztratív, pecsétes, almáriumba teendő munka ez, hanem élő és szépen, lassan Kárpát-medenceivé válik. Magyarországon több mint ezer település döntött már úgy, hogy állandó normatív forrás nélkül nekivág a helyi értéktárak létrehozásának, működtetésének. Dr. Horváth Zsolt szerint pozitív hozadék, hogy a mozgalom az önkormányzati, civil és gazdasági szféra együttműködését eredményezte. Épp ezért a társadalmi hasznosságán túl gazdasági kimenetele is van az értékgyűjtő összefogásoknak. A koordinátor egyben a Lakitelek Népfőiskola Alapítvány munkatársa is. A napokban azért járt Vas megyében, hogy előkészítsen egy nagyszabású örökségvédelmi kutatást a Hegyháton. Májusban csaknem negyven egyetemista rögzíti majd az örökségvédelmi értékeket a 23 térségi településen. A kontroll vizsgálatot ősszel végzik el, a tapasztaltakból, adatokból könyv születik, várhatóan év végére. A szakember arról mesélt:2015-ben a Lakiteleki Népfőiskola Alapítvány a Kárpát-medencei értékek feltárását úgynevezett kollégiumi rendszerben indította el. A kollégium csoportvezetői felnőttek. Azokról a budapesti és vidéki egyetemekről, ahonnan a munkát végző diákok is érkeznek. Van egy fiatal felnőttekből álló kutatócsoport is. A különítmények létszáma általában negyven fő. Ennyien jönnek majd várhatóan május közepétől Vas megyébe is. A két évvel ezelőtt indult program kicsit hasonlít a néhány évtizeddel ezelőtti falukutató mozgalomra. Egyfajta kísérlet a Kárpát-medencei tájegységek értékfeltárására a helyiek bevonásával. A kutatás komoly módszertanra épít. Eszerint az előkészítés után érkeznek a csoportok a területre, majd húsz-harminc településen folyik a munka. Az első ütemben a helyi lakosokat kérdőívek alapján szólítják meg adottságokról, értékekről, hagyományokról, szokásokról. Helyi értékteremtőkre, közösségekre is rákérdeznek, olyanokra, akik az öröklött tudás birtokában vannak és azt tovább is adják. A kollégium tagjai egy hétig végzik a kutató munkát. Ötszáz kérdőív készülhet az időszak alatt. Az adatfelvétel, lekérdezés után a fiatalok visszatérnek az egyetemi bázisokra és elkezdődik a kérdőívek feldolgozása. A kérdőívek feldolgozásából kikristályosodik: a helyiek szerint mik is a települési értékek, milyen értékteremtőkre büszkék. Őket keresik meg a kollégium munkatársai. Ebben a fordulóban már mélyinterjúk, fotók, videó felvételek készülnek. A tudásanyag végül kiadványba kerül. Az általában háromszáz oldal terjedelmű könyvek gazdag adattartalommal, fotódokumentációval elemzik az egyes vidékek örökségvédelmi értékeit. A program záró konferenciával végződik. Így történik ez majd a Hegyháton is, várhatóan decemberben. Az idei tehát az első alkalom, hogy nem a határon túli magyarlakta vidékeken folyik a munka, hanem hazai területen kutatnak. A kiskunsági kollégium a napokban fejezte be a munkát, lesz egy kisvárdai etap, májusban pedig indul a hegyháti kutatás.
Pogács Mónika
