Egy húron pendült Szulák Andreával a helyi közönség
Igazi örömkoncertet adott Szulák Andrea a Vasvári Rétes Fesztiválon. Nemcsak az EMeRTon-díjas magyar énekesnő dalolt, hanem a fellépés végén a vasvári közönség is együtt énekelt a művésznővel. Igazi egymásra találás volt ez, örömkönnyekkel.
Aki volt már több Szulák Andrea-koncerten, ő láthatta igazán, mennyire szívmelengetőre sikerült a vasvári fellépés. A sikeres magyar énekesnő – aki élőben még csinosabb és átütőbb személyiségű, mint a tévében – minden egyes fellépésén a maximumot adja. Mégis, Vasváron még többet mutatott magából. Már alig lépett színpadra, a közönség egyik tagja felkiabált neki, hogy „nem engedik el innen”, majd többen emlékeztették arra a régi, több mint egy évtizedes vasvári focipályás fellépésére, amikor a technikai berendezések csődöt mondtak. Szulák Andrea gördülő kacajjal fűzte tovább az emlékezés fonalát. Így a hangulat megalapozott volt egy igazán jó koncerthez. Felcsendült a jól ismert C’est la vie, amelynek szövege a közönség és közte létrejött közös egymásra találáshoz is passzolt: „Összejöttünk. Nagy eset. Csak összehozta ezt a véletlen. Nahát, szép kis baleset, Hogy éppen én, na és, hogy éppen te… Váratlanul a sors így fordult. De jó, hogy ez nem rajtunk múlt!”. Mindez ugyanis a Nagy Gáspár Kulturális Központ munkatársainak kiváló szervezőmunkájának volt köszönhető. Majd vért pezsdítet a kis „Cha-cha-cha”, andalított a „Boldogság gyere haza”, s a derűlátó „Én leszek” dallamai is elhangzottak. A koncert közben egy kislány arról tájékoztatta a művésznőt, hogy a nagymamájának Szulák Andrea a kedvence. Majd, mintha mi sem történt volna, ott folytatódott minden, ahol abbamaradt. Csak még nagyobb kedvvel. Az énekesnő – fellépéseire jellemzően – a több száz résztvevőt megénekeltette Máté Péter örök klasszikusaival. Így együtt szólalt meg az „Azért vannak a jó barátok”. Mikrofonnal a kezében megjegyezte: „Milyen jó lehet ennek a városnak a polgármesterének lenni!”
S hogy az örömkönnyek mennyire voltak őszinték egy énekesnő-színésznőtől? Aki jelen volt, őt magával ragadta a hangulat, és önfeledten énekelte a búcsúdalt: „Szemedben könnyek, haragszol rám, Hogy el kell menjek nem az én hibám. Kell, hogy várj, várj is meg, Ne félj, újra visszajövök, De addig írj, gyakran írj, Így szerezz egy kis örömöt nekem.”
Névjegy:
Szulák Andrea az 1980-as években külföldön dolgozott tánczenészként. Miután visszaköltözött Magyarországra rangosabb hazai lokálokban és bárokban lépett fel. 1990-ben az új Neoton énekesnője lett. 1992 és 1994 között a Rapülők zenekarral dolgozott. 1993-ban ő képviselte Magyarországot az Eurovíziós Dalfesztiválon az Árva reggel című számával, de az elődöntőben sajnos nem jutott tovább. 1994-ben az év énekesnője lett. 1998-ban kezdte meg a tévés karrierjét a TV2-nél a Ki vagyok én? című műsorával. Olyan emblematikus műsorok fűződnek a nevéhez, mint az Activity, a Szulák Andrea Show, vagy a Csináljuk a fesztivált. Lemezei: Nem harap a néni, Darabok a szívemből, az aranylemezes Boldogság gyere haza, a Musical is meg nem is, a Szeretni bolondulásig, a Cinema, az IQ, a Szerelemez, vagy a Titkos szeretők. Tavaly az év musicalszínésznőjének választották. Színpadon szerepelt A kaktusz virágában, a Cigányszerelemben, a Funny Girlben, a Ghostban, a Hegedűs a háztetőnben, a Nyomorultakban és a Hotel Mentholban is. Kamerák elé állt a Zsaruvér és Csigavér II. című játékfilmben is, de az Űrgammák sorozat is a nevéhez fűződik. Feltűnt Sas Tamás díjnyertes alkotásában: a Presszóban is. 2007. április 26-án adott életet Rozina lányának.
sna
