„Kedves Tilda!
Köszönöm Neked, hogy a Te vezetésed alatt megérezhettem, milyen jó Vasvár polgárának lenni a szó legnemesebb értelmében. Egy élhető városban lakni, és tudni, hogy számítok talán a város mindennapjainak alakításában én is azzal, amit tudok adni munkámmal és civilként is.
Jó volt érezni, hogy számítasz rám, értékeled, amit csinálok a városért és ezt tudatod is velem akár szóban, akár olyan újabb feladatok adásában, aminek az alapja az volt: bízol bennem, hogy azt legjobb tudásom szerint biztos meg fogom csinálni… Egyszerűen jó volt ezt érezni és tudni.
De ez szubjektív vetület.
Ha ezen túllépek, ugyanezzel folytatom:
Jó volt látni, hogy MINDENKI számít Neked, aki Vasváron lakik, vagy ide kötődik. Mert ugyanúgy fogadtad és törődtél a fát szégyenlősen kérő nyugdíjas nénivel, vagy ha épp nem volt tárgyalásod, abban az üres fél órában, amikor különben enned kellett volna vagy végre egy kicsit az irodai dolgaid rendezésével kellett volna foglalkoznod, mégis inkább fogadtad saját dolgaidat háttérbe téve a szociális szféra panaszosait, fogadóórákon kívül is… Szóval őket sem küldted el, nyitott volt az ajtód előttük is mindig.
Nagyra tartottam, hogy az egyik pillanatban még a város valamelyik díszpolgárával, vagy más magas rangú személyiséggel tárgyalsz, fogadod igazi vendégszeretettel, a következő fél órában meg már a szociálisan rászorulók ügyeit intézed ugyanolyan elánnal… De ez csak töredéke annak a sok mindennek, amitől szerintem nagyon jó vezetője voltál a városnak.
Jó volt ezt látni és sokszor az észrevétlen dolgokat is észrevenni…
Jó volt a Városodban lenni, élni.
Nagyon köszönöm Neked ezt az élményt! „
Pogács Mónika
