Olaszország – Morfasso – 2007.
Április 26-május 1-ig a helyi középiskola, annak tanárai szervezésében 35 diák és 10 felnőtt Olaszországba utazott. Az úti cél Morfasso volt. Jártak még Velencében, Veronában, Piacenzaban. Ezen útról kérdeztük az általános iskolai gyerekcsoport egyik vezetőjét Sejberné Szabó Mariann tanárnőt.
– Lázas izgalom uralkodott áprilisban az általános iskolások körében. Kik, hányan mehetnek Olaszországba? (Mivel a térség iskoláit is kiértesítették a szervezők, hiába volt nálunk sok érdeklődő, a pontos létszámot csak azután tudtuk meg, miután a környező iskolák visszajeleztek.) Mikor már megvolt a végleges létszám, elkezdődhetett a készülődés. Iskolánkból – a nagy érdeklődésre való tekintettel – a legjobb tanuló, magatartású 7-8. osztályok diákok utazhattak, akik elfogadták a viszontlátogatás feltételeit is. A tanulók másik kísérő tanára Szigetvári Mihályné volt.
– Milyen volt az út, hiszen több órán át kellett utazni?
– Kicsit féltünk, hiszen ez egy mindenképpen vegyes csapat volt. A legtöbben iskolánk tanulói voltak, de a szervező vasvári középiskola tanárai, igazgatónője, a kistérség képviselői is.
– Az úttól nem féltünk – vették át a szót a gyerekek – hiszen Mariann nénivel már többször voltunk ilyen hosszú, sőt hosszabb utakon is (Németország, Svájc, Erdély), de a társaságtól igen. A hetedikeseket nem nagyon szívleltük. De kellemesen csalódtunk bennük. Jót tett a két évfolyam közötti kapcsolatnak is ez az út. Jól kijöttünk velük.
– A hetedikes lányok véleménye is hasonló volt:
– Nagyon jó volt az utazás is a buszon. Nem is gondoltuk, hogy a 8-sok ilyen jó fejek.
– Úgy tudom, a többség családoknál lakott abban a pár napban. Milyen volt a fogadtatás?
– Valóban a többség családoknál szállt meg, 2-3-4, sőt volt olyan család, aki 5 lányt fogadott be. Volt, akik külön lakrészt kaptak, volt akik a tetőteret vehették birtokba. Nagyon kedvesen fogadtak bennünket, ajándékokkal búcsúztak el tőlünk. (Az egyik háromgyermekes édesanya utolsó reggel kikísérve az 5 néptáncos lányt, könnyezve mondta, hogy büszke arra, hogy ő szállásolhatta el a lányokat, s várja vissza őket.) A kommunikáció nem ment mindenhol zökkenőmentesen. A szerencsésebbek angolul tudtak kommunikálni a háziakkal, volt aki olasz szótár segítségével értette meg magát, s volt, akik a metakommunikáció jeleit használta fel.
– Meséljetek, mi tetszett nagyon?
– Csodálatos volt Velence, többen kipróbáltuk a gondolát?. Nem jártam még ekkora és ilyen szép téren, mint a velencei Szent Márk tér? Az a rengeteg galamb!… Érdekes volt Veronában Júlia erkélye alatt állni? Rágógumival ragasztottunk kívánságokat fel a falra (Ez a kapualj tele van kívánságokkal.)? A Collosseumot is körbesétáltuk Veronában, amit eddig csak képeken láthattunk?. Érdekes volt látni, hogyan készítik a pizzát? Furcsa volt nekünk, hogy leves helyett mindenhol tésztát (pastát) kaptunk első fogásként, és rengeteget adtak enni?. Mi nagyon élveztük a háziak kedvességét és szeretetét. A házzal szemben volt az iskola, annak pályáján már reggel kosárlabdázhattunk?. Reméljük, jövőre is mehetünk ugyanazzal a csapattal?. Köszönjük a szervező középiskola tanárainak Major Ági néninek, Berta Gyöngyi néninek, a tolmácsunknak Kocsi Márta néninek, s természetesen Jutka néninek és Mariann néninek.
– Olaszországban volt, aki kalauzolta a csoportot, vagy magatok mentetek ide-oda?
– Velencében (odafelé) és Veronában (visszafelé) csak mi voltunk, de Morfassoban és onnan már mindig megszervezték a programjainkat s kísértek bennünket mindenhova. Kanyargós utakon kalauzoltak bennünket több gyönyörű várba is (Arquato, Vigoleno), egy közeli iskolába, Fiorenzuolába, ahol be is mutatták nekünk azt, az ott tanuló diákok is segítettek nekünk eligazodni az épületben. Itt helyi finomsággal köszöntöttek bennünket.
Köszönjük e helyen is a polgármesternek Marco Rigolli-nak, Luginak, a tanárembernek, akinek közreműködésével jött létre ez az út, és aki mindenhová szállított bennünket, Giuse-nak. „GRAZIE MILLE!” Reméljük mi is hasonlóképpen tudjuk viszonozni a kedvességüket a viszontlátogatásuk alkalmával!
