A világháború óta nem volt példa arra, hogy bezárják az iskolákat. Ennek apropóján kerestük fel Sejberné Szabó Mariannt, a Vasvári Általános Iskola igazgatóját.
– Számítottak arra, hogy bezárják az iskolákat?
– Pénteken reggel még nem. Sajnos. Mert ha tudtuk volna, akkor egész nap a digitális platformokkal, módszerekkel foglalkoztunk volna. Mindenkinek könnyebb lett volna. Ugyanis óriási különbségek vannak a gyerekek között. Vannak, akik eszköz szinten használják az okostelefont, de csak arra, amire ők akarják. Nem tanulásra – jegyezte meg, majd így folytatta az igazgatónő: – Azt a március 13-i péntek estét nem sírom vissza. Napközben már benne volt a levegőben, este aztán már a tévé elé szögezve vártuk a bejelentést: nem hagyományosan, személyes megjelenéssel folyik tovább az oktatás. Beindul a digitális oktatás. Még aznap éjjel elindult a gondolatok sora, telefonhívásokat kaptam és indítottam. A kollégáim egész hétvégén azon gondolkodtak, hogyan, milyen formában folytatjuk az iskolát. Hétfőre értekezletet hívtam össze, ahol közös álláspontra jutottunk: a karantéridőszakra más rend szerint fogunk tanítani, új tanrendet állítottunk össze. A szülőket folyamatosan tájékoztattam különböző csatornákon keresztül, s szerdától beindítottuk a digitális oktatást iskolánkban. Azt tudtuk, hogy egy fő kommunikációs csatornát kell használnunk, hiszen a gyerekeket és a szülőket nem kényszeríthetjük arra, hogy hirtelen jártasak legyenek az online platformokban. A kommunikációra a fő csatorna, a KRÉTA rendszer mellett használtunk és használjuk a facebook zárt csoportjait, a levelezőrendszereket.
– Hogyan tudtak ráhangolódni az online oktatásra? A pedagógusok hogyan élték ezt meg?
– A pedagógusokkal péntek estétől azon dolgoztunk, hogy hogyan, milyen formában dolgozzunk tovább. Folyamatosan konzultáltunk egymással. Mindenki megosztotta a többiekkel, ha valami ötlete volt. Kipróbáltunk dolgokat, s eldöntöttük jó-e vagy sem. Próbáltunk szülői szemmel is gondolkozni, illetve azt is mérlegeltük, hogy a kisebbek szülők nélkül nem tudnak dolgozni, tanulni. Illetve a már ismert platformokkal, módszerekkel dolgozzunk, hogy ne most kelljen mindent megismerni.
– Okozott-e nehézséget a gépek beszerzése, a számítógépes feladatok összeállítása?
– Ez sem volt egyszerű. Okozott meglepetést a családok eszközökkel való ellátottsága is. Vannak családok, akik nem rendelkeznek asztali géppel, illetve laptoppal. A telefonon és a tableten nem olyan egyszerű minden feladatot megoldani. Ugyan a tablet egy fokkal jobb e szempontból. Egy szerencsés véletlennek köszönhetően nagyon hamar rátaláltam a szombathelyi „Digitális Batman”-re, Pintér Zsoltra, akinek köszönhetően a szombathelyi egyetem tulajdonában lévő 20 tabletet megkaptuk, egyet az általa felajánlottból kölcsönbe kaptuk, amiket az előzetes felmérések után kiszállítottam a családokhoz, illetve egy táplánszentkereszti vállalkozótól férjem hozta el azt a laptopot, amit egy 3 gyermekes családba juttattam el. Másrészt most látjuk igazán, hogy a digitális kultúra, az informatikai eszközhasználat terén mennyire különböző szinten állnak a diákok és a szülők is. A rendszer mindenkit megterhelt. Sokkal több energia kell ahhoz, hogy a tanulás – ami most sokkal nagyobb önállóságot követel – érdekes, élményszerű, megfelelően nehéz és könnyű legyen egyben. Meg kell találni a helyes egyensúlyt az önállóan elvégezhető, papíron vagy digitális formában és a személyességet igénylő, online fórumok, konzultációk között. Ráadásul a szülők egy része nagyobb jelenléttel tudja támogatni gyermekét, más része pedig egyáltalán nem tudja. Ezért kollégáimmal azon voltunk, vagyunk, hogy mindenkinek elvégezhetők legyenek a feladatok, megkapják a szükséges segítséget, ugyanakkor azzal is szembesülnünk kellett, hogy van, aki nyaralásnak fogja fel ezt az időszakot. Van, akit állandóan figyelmeztetni kell, hogy a hétköznapokon ugyanúgy tanítás folyik, iskola van, csak most nem kell bejönni az intézménybe, hanem gépeken láthatjuk egymást, a fórumokon chatelhetünk – mondta.
– Hálásan köszönöm kollégáimnak, akik megpróbáltak mindenkivel rugalmasak lenni. Egyben hálásan köszönöm a szülőknek, akik nap, mint nap ott voltak gyermekeik mellett, s újra átélték, megélték újra élték az iskolás napokat. Az biztos, hogy a digitális világban óriásit fejlődtünk. Az okozta a nehézséget, hogy a diákoknak egyedül, segítség nélkül kellett bizonyos digitális tartalmakat elérni, használni saját készítésű videó segítségével, olvasásra internetes hely linkjének megadásával, saját hangon készített tananyaggal, magyarázatokkal feldolgozni az ismereteket. Használtuk többek között a Redmenta, a LearningApps, a Wordwall rendszerét, kommunikációra a zoom, a messenger hang- és videohívásokat. Köszönöm mindenki munkáját.
