2016.06.07. Őseink segítenek bennünket

A hagyományosan május utolsó vasárnapján megtartott hősök napi megemlékezésen Gergye Rezső, a Nagy Gáspár Kulturális Központ igazgatója szólt a megjelentek előtt. A II. világháborús Hősi Emlékműnél imát dr. Horváth Lajos nyugalmazott kanonok, plébános mondott. A kulturális műsorban közreműködtek a Kardos László Általános Iskola tanulói és a Városi Fúvós Zenekar tagjai. A megjelentek a helyszínen, majd a kismákfai és a nagymákfai hősi emlékműnél is koszorút helyeztek el és főhajtással tisztelegtek a hősök emléke előtt.
A magyar hősök emlékünnepét hagyományosan május utolsó vasárnapján tartják azokra a magyar katonákra és civilekre emlékezve, akik az életüket áldozták Magyarországért. Az elesett magyar hősök emlékezetét először az első világháború idején, 1917-ben iktatták törvénybe. A hősök emlékünnepét az 1924. évi XIV. törvénycikk rögzítette. Ennek ellenére az ünnepet 1945-től nem tartották meg. A rendszerváltás után újra lehetett ünnepelni az elesett magyar katonákat, majd a 2001-ben elfogadott törvény a korábbi ünnep körét hivatalosan is kibővítette mindenkire, „akik a vérüket ontották, életüket kockáztatták, vagy áldozták Magyarországért.”
Komor András vezényelte a fúvósokat, akik az ünnepség kezdetén a Himnuszt szólaltatták meg. Gergye Rezső ünnepi beszédét azzal a gondolatsorral indította, hogy a ma embere követni akarja az egyre gyorsuló világot, miközben fogódzkodókra, igazodási pontokra is szüksége van. Lehetséges egy ilyen ellentmondásos világban embernek maradnunk?, tette fel a kérdést. Igen, de egyre nehezebb, válaszolta meg. Hozzátette: őseink segítenek. Meglátása szerint a napnak az lenne a legméltóbb kifejezése, hogy öt percig csendben gondolnánk a múltra. Gondoljunk az örök hősökre! Árpád hős magzatjaira, Dugovics Tituszra, az egri nőkre, a Bendefy László által megírt Julianus barátra, vagy a magyar vízilabda-válogatottra, Erőss Zsoltra, Görgey Artúrra. Meggyőződése, hogy kellenek a hősök és a hétköznapi hősök a sztárokat és celebeket órák alatt előállító világunkban. Kellenek a Balczó Andrások, a magyar jéghoki válogatott és kellenek az országosan és a helyben megszólalók is. Majd kitért azokra, akik offshore számlákon tartják a pénzüket. Ehhez kapcsolódóan Horatiust idézte, aki szerint „Erkölcs nélkül a jog önkény.”  Ezt követően felvetetette: Nem anakronisztikus-e a szó: hős? A sztárok által behálózott világunkban lehetnek-e hétköznapi hősök közöttünk? Az a gyermek, aki nem adja be szüleit az otthonba, áldozatot hoz, ugyanúgy, mint az édesanya, aki otthon neveli beteg gyermekét. Mindez lemondással, áldozattal jár. Nem ez a hősiesség filozófiai jelentése?, kérdezte. Lemondani valamiről, s ezáltal többek hasznára tenni. Meglátása szerint minden emberi tett hatással van a világmindenségre. Minden vasvári felelős minden vasváriért. Közösség, család és hit nélkül az egyén elveszik. Majd hangsúlyozta az európai kereszténység fontosságát. Úgy véli: ma a kimondott hiteles szó vagy csoda, vagy rémületet kelt. Feltette a kérdést: aki szóvá teszi az igazságokat, nem azt kiáltjuk ki rossznak? Véleménye szerint a ma embere mindent szeretne racionálisan megmagyarázni, pedig a 21. században is szükség van misztikumra. Csak kivételes képességű emberek lehetnek hősök?, tette fel a kérdést, majd a bátorság fogalmát boncolgatta. Kiemelte: minden nemzedék az előtte valón nő fel. „A nemzet felemelkedése a mai napon kezdődik.”, idézte Mindszenty bíborost. Soha nem késő jó cselekedetet tenni. Őseink segítenek bennünket, zárta szavait.
Koszorút helyezett el V. Németh Zsolt környezetügyért, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkár, a térség országgyűlési képviselője, a várost Sejber Mihály alpolgármester, a járási kormányhivatalt pedig dr. Kiss Attila hivatalvezető-helyettes képviselte. Az emlékezés virágait elhelyezték a Kardos iskola, a Fidesz, a Jobbik és a Máltai Szeretetszolgálat helyi csoportjának vezető képviselői.
sna
Széchenyi2020 Széchenyi Terv Plusz
Széchenyi2020