-avagy egy séta a fényeken-
Már hunyorgat a nap sugara, mikor a sötétített ablakok mögött előkerülnek a papunkdekliből a képek és szép lassan kezdik kiszínezni a Castrum Galéria falait.
Egy mosoly kering kezében alkotásaival, csere-berél, nézegeti a fény-viszonyokat, a színeket (sárga fal vagy szürke fal?). Hosszúkás vagy széles, lejjebb vagy feljebb?
Nem iszik, nem eszik, nem beszél. Létezik, mintha sohasem csinált volna mást, csak azt, amit most is. Aztán pihenésképpen elindul Jelibe, hogy a megnyitóra napsugarakkal és rhododendron-élménnyel térjen vissza szelíden.
Ő Harsányi Zsuazsanna, aki „zöld erdőben, zöld mezőben jár”, s útitársat keres ahhoz a világhoz, amely pasztellkrétái nyomát hagyták különféle színű papírlapokon. Jeli, lelkének is kedves tája, ahová visszatér, s a virágok érintése pillanatok alatt közössé válik házigazdájának, Laki Lászlónak szavai által. Házigazda, s vendég egyaránt tartogat érdekességet tarsolyában a másik számára arról a helyről, mit mindketten becsülnek és szeretnek. László is mosolyog, s az érkező látogatót üdvözli kedélyesen. Visszatérők és turisták (köszönet: Tóthné Valinak érte) együtt várják a pillanatot, hogy a már szem elé tárult világ megelevenedjen a szavak által is.
Badacsonyi Ildikó olvassa fel egy életút állomásainak fontosabb fordulópontjait, idéz fel méltató szavakat a kecskeméti alkotóról. Ő – a festő- pedig nemes egyszerűséggel mesélni kezdi melyik kép, hol készült: Jeliben, a saját kertjéban, alkotótáborok helyszínein, szívének kedves tájakon. Bejárjuk Magyarországot. Csak fény és árnyék játékával elevenítjük fel a virágokat, kerteket, padokat, fehér ruhás alakot követünk az úton, s megelevenedik a színpadi tánc is.
Ildikó is elmerengett a padok láttán, én is ezt teszem egy iciri-picirit. A jó megfigyelő látogató képzeletben egy kereszteződés padján várhatja szerelmét (valahol Csongort keresem a képen), elrévedezhet egyedül virágok ölelésében (mintha egy csehovi cseresznyéskert zeg-zugában), leseperhet kezével egy lehullt falevelet a deszkákról (mert, „őszi éjjel izzik a galagonya”), s fejet hajthat a fehér ruhás hölgynek. Aztán helyet foglalhat egy „kávéházi szegleten”, lerázhatja magáról a havat (miközben a karácsonyi ének szavait hallja) vagy éppen helyet foglalhat egy tánc-előadás nézőterén és rácsodálkozhat a szín-pad-ra. Azt is elképzelheti milyen az, ha a természet perdül táncra. Ez a formai kísérlet magába foglalja a pasztellkréta technikájának nehézségeit és lehetőségeit egyaránt.
Plein-air: szó szerinti fordításban „élénk levegő”, művészeti értelemben „nyílt levegő”. A világban Manet, hazánkban Nagybánya fémjelzi ez irányvonalat. S e „vonal” folytatója Zsuzsanna gyönyörű, könnyed, „repülő” és mégis nyugodt képeivel. Csodálatos árnyékábrázolásokkal és fény-megjelenítésekkel. Szinte fotó-szerű pillanatábrázolás, de attól jobb (s elnézést a fotósoktól), mert bár egy pillnatot fog meg, mégis pillanatok sorozata rejlik mögötte. Nem megdöbbent vagy ráébreszt vagy dokunmntál, hanem mesél. Arról aki készítette és arról is, aki nézi.
S akinek mesélnek e szabadban rajzolt képek, látogasson el a Galériára, nézzen körül, előtte vagy utána látogassa meg a jeli arborétumot is. Így teljes egy családi vagy szerelmetes vagy magányos tavaszi délután.
A kiállítás 2011. május 27-ig tekinthető meg a Nagy Gáspár Kulturális Központban.
A „kiállítás képei” megvásárolhatók. A titkokat előzetes bejelntkezés alapján tovább szőjjük!
e-mail: agota.rajner@ngkk.hu. telefon: 94/573-070
