December elején nyílt meg Pozsonyi János életmű kiállítása a Castrum Galérián. A festőművész, grafikus hagyatéka a harmadik életmű, amit Vasvár ajándékba kapott az utóbbi években.
A vasvári Castrum Galérián mindig ünnep egy-egy kiállítás megnyitója. Így volt ez Pozsonyi János festőművész tárlatának megnyitóján is. A kiállítóhely duplán is galéria egyébként. A festmények bemutatására, képtár céljára szolgáló funkció mellett az idegen szavak szótárának második kategóriája is igaz rá: Azaz, a galéria lehet belső erkély, folyosó is. A Castrum tehát mindkettő. Érdekes: az, hogy erkélyszerűen a magasban van a képtárunk, egyfajta emelkedettséget, elemelkedést is jelent a „hétköznapokból” fizikálisan és szellemileg egyaránt.
Ebben az elemelkedésben segített most Tóth Csaba megnyitója is. A festőművész-tanár egyfajta mini művészettörténeti beavatást tartott. Nekem személy szerint nagyon tetszett azért, mert a hallgatóság egy egyetemihez hasonló előadást hallhatott. Az „egyetemi” jelző azonban itt nem magasröptűséget, hanem az informatív, komoly, gondolkodásra serkentő tartalmat jelzi most. Tóth Csaba szempontokat adott a tárlatlátogatáshoz, művészettörténeti korszakok jellemzőit foglalta össze. Ezzel a tudással, útravalóval indulhattunk aztán el egyénileg is megismerkedni az alkotó életművével.
Nagyon tetszett a módszer. Ugyanis ezek után a képeket ugyan saját magunk fedezhettük fel, de közben beazonosíthattuk a művészettörténeti sajátosságokat, korszakokat is az alkotásokban. Ezzel Pozsonyi János életművéhez közel kerülve, maga a kiállítás is betöltötte szerepét.
Mi minden volt, amivel Tóth Csaba útnak engedte az érdeklődőket a kiállítás látogatásához? A teljesség igénye nélkül:
Kiemelte Vasvár különleges helyzetét, egyedi varázsát, a Béke Ház lehetőségeit, valamint a városvezetés, a kulturális szakemberek hozzáállását ahhoz, hogy a település valóban Vas megye Szentendréje lehessen. Beszélt arról a néhány éve elindult folyamatról, melynek során a 20. század meghatározó művészeinek életműve kerülhetett Vasvár tulajdonába az országból, Vas megyéből. Kezdődött mindez Török Richárd szobrászművész életművével. A figurális szobrászatban Borsos Miklós mellé sorolt alkotó az egyik legmeghatározóbb művésze volt a múlt századnak. A Török Richard életművet szülei ajándékozták Vasvárnak. Ezt később Szakály László gyűjtő családjának felajánlása követte, majd Pozsonyi János alkotásai is Vasvárra kerültek a festőművész családjának jóvoltából.
Utóbbi anyag nagy részének bemutatására vállalkozott most a művelődési központ. Tóth Csaba Pozsonyi János életművét két korszakba sorolta, melyek szervesen egymásra épültek. Az első életműszakasz a nyolcvanas évekig tartott és jellemző volt ezekre a konstruktív stílus követése. Majd a rendszerváltás időszakában jól elhatárolhatóan kezdődött a második korszak, melyre egyfajta kivirágzás volt a jellemző. Új festőiséget, frissességet, gyorsaságot, felszabadultságot tükröző képek, festmények születtek a többi közt akvarell, olaj technikákat felhasználva. Tóth Csaba Pozsonyi János művészetét abba a vasi képzeletbeli „pantheonba” sorolta, ahol Bartha László, Dóczi László, Vértesi Péter nevével fémjelzett életművek is szerepelnek már az utókor művészettörténeti értékelése szerint.
Pogács Mónika
Fotók: Laki László
