Vasváron a Richter Cipőgyár tavasszal bezárta az üzemet. Március végén a gyár 190 dolgozója került az utcára, átmenet nélkül. A termelést a szlovákiai Partizánskébe telepítette át e termelést. Kis szójátékkal élve, szinte partizánakció keretében. De a téma nem tűri a viccet. Ez a térség foglalkoztatására katasztrofális csapást jelentett.
E helyzeten kívánt segíteni Vasvár város vezetése. Óriási erőfeszítéseket tettek azért, hogy a kistérség egyetlen gyárában a könnyűipari termelés újra induljon. A város arra is hajlandóságot mutatott, hogy anyagilag támogassa ezt az újraindítási „projektet”.A város vegye bérbe, és partnerével üzemeltesse azt. Ha ez nem lehetséges, akkor a város még a megvételtől sem zárkózik el – mondta a Vasvári Újságnak és a megyei lapnak V. Németh Zsolt polgármester. A PBN közreműködésével folytak a tárgyalások, majd hosszú várakozást követően hirtelen új fordulat állt be a Richter-ügyben. A Richter GmbH közölte, hogy bérmunkára szóló megállapodást kötött az Eybl-lel. Így most az osztrák autóülés-huzatokat gyártó cég végeztet Vasváron bérmunkát. Egy évig szabászati szolgáltatást nyújtanak az Eybl számára, melynek keretében bőrülés-huzatokat varrnak a vasvári üzemben, s mintegy 50-60 alkalmazottat juttatva így munkához. Örömteli hír, hogy az Eybl komolyan gondolja a vasvári kontraktust, s miután tapasztalatai mind a minőség, mind a mennyiség terén jók, ezért Vsvár és térségébe összpontosítja bőr üléshuzat-gyártási tevékenységét.
A lapértesülésekből az is kiviláglik, hogy az osztrák fél bizalmatlan volt. Ők ezt így összegezték: „miután a politikai síkon való tárgyalásokban nem bíztak – osztrák vállalati tanácsadón keresztül közvetlenül keresték meg azokat a potenciális vállalkozásokat, amelyek érdeklődést mutattak a gyártás vagy a bérgyártás iránt.
Mivel konkrét ismerettel rendelkezünk arról a megkeresésről, amelyben az Eybl-lel is tárgyalt a város, ezért kissé érthetetlen a sógorok ilyetén bizalmatlansága. Ugyanis nem csak vasvár városa, de a kistérség és a munkaügyi központ is felsorakozott a gyár újraindítása mögött, s mindenki hajlandóságot mutatott akár komoly anyagi támogatásra, átképzés finanszírozására is. Különösen azok után érthetetlen ez a bizalmatlanság, hogy a gyárat szinte partizánakcióba illő módon zárták be. Az is megérne egy misét, hogy a jelenleg hazánkban működő külföldi gyárak, cégek milyen külföldi munkahelyteremtő támogatást „élveznek”, netán melyik bankhoz kötődnek. De ez már egy másik történet. Ebbéli összefüggések bogozására nem vagyunk hivatottak.
Most mindenki bizakodó. Azt remélik a térségben élők, hogy a minőségi bőrvarrásra, bőrszabászatra képes helyi és térségi munkaerőre alapozva az Eybl új fejezetet nyit a város és a térség munkaerőpiacának történetében. Ennek tán azok örülnek a leginkább, akiknek élete ehhez a gyárhoz kötődött, akiknek ez volt eddigi egyetlen munkahelyük immár évtizedek óta.
Csak bízhatunk abban, hogy egyszer tán megint 190 ember jut a vasvári gyárban munkához.
