Anyagi támogatásra van szüksége a vasvári Takács családnak
Anyagi segítségre van szüksége a háromgyermekes vasvári Takács családnak. A 38 éves édesanya súlyos beteg. Hat éve küzd daganatos betegséggel. Állapota néhány éve sokat javult, ám januárban ismét rosszabbodott a helyzet, így újból kezelésre van szüksége. Az infúziót otthonápolás keretében kapja naponta. Az infúziót, a gyógyszert és a szükséges vitaminokat azonban jövedelméből már nem képes megvásárolni a család. A családfő ugyanis nem tud munkát vállalni, mert 24 órában ápolja a beteg asszonyt. Takács Sándor bízik abban, hogy az infúziós kezelés sokat javíthat felesége, Andrea állapotán, de hetente a közel 30 ezer forintos gyógyszerköltséget már nem tudja kifizetni. A családanya gyógyulását a férj munkatársai, de egész Vasvár is segítené. A gyűjtés a napokban indult el, melyet a férj munkatársai kezdeményeztek.
Egyébként, bár segíteni mentem azzal a szándékkal, hogy írok és közzéteszem a család kérését, végül én kaptam a többet tőlük. Ugyanis, látva az erőt, a belső tartást a nehézségek ellenére mind Andreán, mind Sándoron, szinte kijózanító volt számomra. Mit számítanak apró-cseprő napi bosszúságok, vélt vagy valós igazságok? Felesleges ezeken rágnia magát az embernek. Hiszen a legfontosabb az élet, az egészség, a család és a szeretet. És ezt láttam ott náluk: Hogy tudják, mi a fontos, a legfontosabb az életben. Képesek ezeket a dolgokat előre tenni, megkülönböztetni a lényegtelentől és előbbiekre szánni energiákat.
És most nem csak a gyógyulás érdekében folytatott küzdelmekről beszélek: Ahogy Sándor beszélt felesége betegségéről, végig „Andikám”-nak nevezte. Nagy melegség töltött el a szívemet látva a házastársi összetartást, a hűséget, a „jóban-rosszban” valóságát a vasvári, Derkovits utcai családi ház nagyszobájában. Andrea is hasonló meggyőződéssel beszélt arról, hogy mennyit ad neki a gyógyulásban férje és a három gyermekük szeretete. Szinte egyenrangú gyógyító erőnek tekinti az édesanya a biztonságos, támogató családi hátteret az infúziókkal, a gyógyszerekkel, a vitaminokkal.
Láttam is, éreztem is, de maga a családfő is megfogalmazta: „Andi nagy küzdő”. A betegség statisztikai, öt éves túlélési esélyidőszakán már jóval túl vannak egy-két évvel. És terveik vannak. Arról például, hogy minél előbb sikerüljön Andreának az infúzióra, gyógyszerekre, vitaminokra kapott adományokból, a gyógyító dózisoktól megerősödni, hogy aztán újra süthessen, főzhessen, programokat szervezhessen férjével közösen gyermekeinek és újra minden olyan lehessen, mint régen volt.
Andi, aki tényleg nagy küzdő. Meg kell erősödnie, meg kell gyógyulnia, hisz dolga van: Legnagyobb kislánya középiskolába megy, iskolaválasztás előtt áll. Középső lányának és kisfiának is nagy szüksége van rá természetesen. Úgyhogy terveznek, és közben sok mindent megélnek együtt. Jót is, rosszat is. Sándor és édesapja látja el addig is, Andi meggyógyulásáig a családot. Főznek, mosnak, takarítanak. Egyszóval nagyon nagy családi összetartást tapasztaltam náluk. De tudok a szomszédok állandó jelenlétéről is, ahogy támogatják Takácsékat. Ki egy süteménnyel, ki más segítséggel.
S ha még mindez nem lenne elég, megrendített a férj munkatársainak hozzáállása is a bajban lévőkhöz. Hisz nélkülük nem is tudtam volna Andrea problémáiról és nehézségeikről. De hívtak, kértek, hogy a nyilvánosság segítségét is kérhessék a közreműködésemmel. Közben, míg a gyűjtést szervezik, naponta a család mellett állnak ők is. Ha kell, autóval szállítják a családfőt hivatalos ügyek intézésre, hogy minél hamarabb visszatérhessen a feleségéhez. Adott esetben pedig a heti infúzióadagot is megveszik. Pedig ők is családos emberek, kiadásokkal, költségekkel, napi nehézségekkel.
Egyszóval ezek miatt éreztem azt, hogy több lettem azután, hogy a családnál jártam az interjú miatt, mint előtte voltam. Mit is írhatnék zárásul ezek után?
Őszintén kívánom a dolgok jobbra fordulását, Takács család!
Pogács Mónika
(Aki segítene a gyógyszerek megvásárlásában, az a Vasvár honlapján olvasható számlaszámra utalhat pénzt, vagy adományát személyesen is átadhatja a családnak.)
Számlaszám:
OTP VASVÁR
11773470-00375157
Számlatulajdonos: Takács Sándorné és férje
