Tisztelt Olvasó !
Az alábbi, a vasvári Zeneiskola egyik tehetségéről szóló cikk ” Egy szó” egy pályázathoz készült. Szavazatával most Ön is segíthet eldönteni, hogy melyik fiatal tehetségünkről szóló pályamunka a legjobb! A legtöbb szavazattal rendelkező pályamunka szerzőjét 150.000 Ft-tal díjazzák. Fogjunk össze, hogy közönségszavazatok alapján a vasvári Zeneiskola diákjáról szóló cikk és a szerző, Vass Alexandra nyerhesse a Média a Tehetségekért díjat. A szavazáshoz Facebook hozzáférés szükséges.
Szavazatát előre is köszönjük!
http://www.tehetsegesfiatalok.hu/2013/szavazz
Egy szó
Kérges Albert és Kérges Dorottya. Egy család. Két zenész. Apa és Lánya. Tanár és Diák. Mester és Tanítványa. S hamarosan Mester és Mester…
Egy szó. Ennyivel minden elmondható.
Nem több. Csak egy szó.
Zene. Egy szó, amely mindennél többet mond el. Nincs ember széles e világon, kiben nem ébrednének emlékek a szó hallatára. Nem jelenne meg egy kép. Nem szólalna meg egy dal.
Ez a Zene. Minden. És hogy mi a zene egy zenetanárnak? S mi a zene egy diáknak? Egy szóval: Kihívás. S hogy miért jelent kihívást a zene épp számukra? A következő a válasz: Egyéniség.
Ami nélkül a zene nem igazán birtokolható. Nem szelídíthető. Vad lesz és kezelhetetlen. De mikor megjelenik egy zenész, veszi a hangszerét, s hozzáadja a legfontosabb alapanyagot, az egyéniségét, akkor kezdetét veszi a csoda. És Dorottya fiatal bár, de csodát rejt. A zene bölcsőjében cseperedett, játékszerei a hangok voltak. A játékszerek lassan kincsekké váltak, amellyel személyisége gazdagodott. Majd ezeket a kincseket megmutatta a nagyvilágnak. Számos országos versenyen találkozhattunk vele, jobbnál jobb helyezéseket elérve, s tehetségére felfigyeltek a zsűrik. A vasvári Zeneiskola diákja nemzetközi második, kétszeres országos első, országos második helyezésével, számos regionális nívódíjjal és aranyminősítésével bebizonyította, hogy a tehetség nem korhatáros, nem függ semmitől, s hogy birtokában van annak a kincsnek, mire mások áhítoznak, ami nem más, mint a Zene.
A legnagyobb élmény egy apa számára, mikor gyermeke, ki egyben tanítványa is, elkápráztatja a hallgatóságot és megmutatja a zene élményét. Mert ennek a családnak a zene élmény. Kihívás, szeretet. Biztonság és család. Mert a zene formálta azt a szoros kapcsot a családban, amit semmi nem szakíthat szét. Számos zenészt rejt a család, ami csak plusz adalék Dorottya személyiségéhez. Az, hogy a családja egy emberként, s zenészként egyaránt mögötte áll, segíti őt, támogatja. A legnehezebb feladat a közös pont megtalálása, a közös munka egy tanár számára. De miután nehézségek árán megleljük ezt a közös pontot, kialakul a legszorosabb kötelék, az egymásra utaltság. Ez jellemzi apa és lánya, mester és tanítványa kapcsolatát. Egyik nem létezik a másik nélkül. Ahogy a zene sem létezik az egyéniség nélkül. Majd végül előkerül a közös cél. Szórakozni és szórakoztatni. Egyik nem létezhet a másik nélkül.
S hogy ebben a családban mi az a kép, ami először megjelenik a zene szó hallatára? A családi fotó. Az a fotó, amelyben minden ott van. S amely mutatja, mit is jelent a család, mit is jelent a zene. A válasz egyetlen szó: Mindent.
Vass Alexandra
