A hegyháti Közkincs Kerekasztal tizedik évadát kezdte idén. A térség azon kevesek egyike, ahol máig aktív szellemi műhelyként működik a program, pedig már nem támogatják pályázati források. A civil kurázsi a titka. Az országos program kezdeteinél több száz közkincs kerekasztal alakult az egyes térségekben. Működtetésükre a szakminisztériumhoz lehetett pályázni egy évtizede. A források elapadásával csendben, sorban haltak el a kezdeményezések. Csak ott maradhatott meg a fórum, ahol tényleg fontosnak tartották a célokat. Önkéntes munkát, a működtetéssel járó költségeket is vállalták ezért. A célok között szerepelt, hogy az akkor még kistérségnek nevezett, mára járásnak átkeresztelt területek döntéshozóinak gondolkodásmódjába épüljön, hogy a kulturális fejlesztés a területfejlesztés elengedhetetlen része. Alakuljon ki és erősödjön a közös tervezés, cselekvés a helyi szereplők között. A Hegyhát a kezdetektől fontosnak tartotta mindezt. A résztvevők úgy tartják: Sarkallja őket a továbbgondolásra a negyedéves rendszerességű találkozás. Az országban kevesen érték meg a tizedik évet. Jellemző, hogy közös regiszter, nyilvántartás nem is nagyon található sem országos, sem megyei szinten. Nagyot mozdíthat előre ezen, ha tavasszal a Hegyháton megtartják a dunántúli Közkincs Kerekasztalok találkozóját. Szintén a szervezeti forma létjogosultságát, szerepének újrafogalmazását indokolja, hogy az időközben létrejött értéktár mozgalom ugyanazokkal a célokkal dolgozik. A jövőben eldől, hogy a helyi és kistérségi értéktár bizottságok illetve a térségi közkincs kerekasztalok együttműködnek-e a kulturális szellemi és épített értékek feltárásában, továbbadásában, vagy végleg kiszorítja a közkincs kerekasztal mozgalmat az értéktár program, mely jelenleg is pályázati pénzekkel támogatott országos program. Az anyagi háttér teszi erősebbé, dominánsabbá, mit a mára önkéntes alapon működő néhány közkincs kerekasztalt. A Hegyháton ezek szerves együttműködését modellezi Gergye Rezső, a Nagy Gáspár Kulturális Központ igazgatója, a Közkincs Kerekasztal főszervezője. Nyomatékot adnak ennek azzal a regionális találkozóval, ahol ők kezdeményezték, hogy a Közkincs Kerekasztalok grémiuma a térségi értéktár mozgalmak támogatóival egészüljön ki. Elébe mennek a dolgoknak. Nem egymás riválisai, hanem egymást erősítő kulturális folyamatnak képzelik. A Hegyháti Közkincs Kerekasztal erős informális közösség, bár többször merült fel a tíz év alatt, hogy jogi, szervezeti formát, civil uniformist kellene húzni rá, amivel pályázatokon is indulhatnának. Végül a résztvevők mindig úgy döntöttek: maradjon inkább ez a kevésbé szabályok közé szorított, épp ezért a tevékenységnek, közös gondolkodásnak szabadabb utat biztosító forma. A Közkincs Kerekasztal fontos része a Hegyhát életének. Már a megalakításánál látszott ez. Hiszen, míg mások egy szervezetalakításnál hosszasan keresgélik a filozófiát, a küldetésmondatot, addig a hegyhátiak esetében szinte az első találkozási alkalmon megszületett ez. A mikosszéplaki Szakály János bácsitól származik a mondat: Semmi se vesződjön el. Teli értelemmel, tartalommal. Ez rögtön a kezdeteknél meghatározta a kerekasztal céljait, mondta el Gergye Rezső. A tíz év alatt a 23 település támogatásával működő hegyháti mozgalom kitágította a térség határait is. Már Zsennyén is tartottak ülést és rendszeresen hívják a Hegyháttal szomszédos kistérségek képviselőit is a találkozókra. A települések évszázados hagyományokon alapuló összekapaszkodása ez kulturális alapon. Minden egyes találkozót más településen, és véletlenül sem csak Vasváron rendeznek. A város is csak egy a települési sorban. Így lesz hitelesen vidéki a mozgalom. A fórumokon a vendéglátó települések bemutatják saját értékeiket, majd közös rendezvényegyeztetés következik.
A tíz év eredménye, hozadéka a Hegyháti Toborzó is. A hét éve működő nagyrendezvény hegyháti kulturális piaccá nőtte ki magát.
