2010 októberében, amikor a Béri Balogh Ádám Posta- és Bankforgalmi Szakközépiskola 12. osztályos tanulói ötletbörzeként felvonultatták a szalagavatói műsor teveit, még ráérősen szervezkedtek, hiszen úgy gondolták, rengeteg idő van 2011 februárjáig. Aztán pillanatok alatt elérkezett az a bizonyos nap, a szalagavató napja, 2011. február 11, péntek. Az előző napi főpróbán már mindenkin érződött az idő hiánya, a következő napi „fellépés” lámpaláza. Aztán elérkezett az idő, és ballagási ruhájukban, csinosan, felnőttként, de még is megszeppenve vonult a színpadra mind a 26 végzős diák. Ezt követően Török Sándor osztályfőnök idézte fel az elmúlt négy év emlékeit, a jelen feladatait, a közeli jövő történéseit. A diákok nevében Bazsó Petra mondott köszönetet a tanároknak áldozatos munkájukért, míg Tóth Georgina a szülőknek köszönte meg, hogy lehetővé tették a gondtalan diákéveket.
A diákok műsora az X-faktor mintájára épült, amelyben ír tánc, aerobic, country és utcai tánc követte egymást. A négytagú zsűri itt sem kímélte a fellépőket. A kivetítőn megjelenő kisgyerekkori képek jól megfértek a mai képekkel. Az elmúlt négy év történései szintén az „archívumból” előkeresett képek segítségével elevenedtek meg újra. A műsorból természetesen nem hiányoztak a közös énekek sem, amelyek hűen tükrözték a szalagavató emelkedett hangulatát.
A szalagavatói bál első táncát a Kék Duna keringő dallamaira a diákok táncolták hozzátartozóikkal, majd szinte szünetet nem tartva 23 óráig – a mindennapi rohanást kissé feledve – közösen szórakozott szülő, tanár és diák.
Török Sándor osztályfőnök:
„Kedves diákok, szülők, tisztelt vendégeink, szeretettel köszöntöm Önöket, benneteket szalagavató ünnepélyünkön. Valamennyiünk nevében köszöntöm iskolánk igazgatóját, a nevelőtestület volt és jelenlegi tagjait, Vasvár város Polgármesterét.
Minden évben ilyenkor tél végén az egész országban egyre több olyan diákkal találkozhatunk, akik apró szalagocskákat viselnek kabátjukon. Itt az iskolában, családi és baráti körökben azt vehetjük észre, hogy a végzős diákok egyre többet beszélnek egy közelgő ünnepélyről, egy bizonyos bálról. Vitatkoznak ruhákról, inghez nyakkendőt választanak, zenét keresnek, táncot, dalt tanulnak, próbálnak, szervezkednek, és közben naponta többször is összevesznek, majd kibékülnek egymással. Napjaik várakozással és izgalommal telnek egészen a mai napig, a szalagavató napjáig. Ezen a napon kettős évszámmal feliratozott szalagok kerülnek a lányok blúzára, a fiúk zakójára, hogy jelezzék: ismét felnőtt egy generáció, amelynek tagjai lassan kopogtatni kezdenek az élet kapuján, hogy belépve rajta, önállóan kezdhessenek hozzá életük formálásához. Most mi is azért vagyunk itt, hogy középiskolánk végzős diákjai – még ha csak jelképesen is, de -csatlakozhassanak a több ezer, szalagot viselő diáktárshoz.
2007-2011. A két évszámmal jelölt négyéves időszak számos dolgot foglal magába.
Gondoljunk csak a szorongással teli első napokra, amely várakozással töltött el benneteket és bennünket, tanárokat is. Még nem tudtuk, kikkel kell együtt dolgozni. Vajon megértjük egymást? Sikerül közösséget formálni? Mára már mindent tudunk. Megismertük, ismerjük egymást. Felidézhetjük a jól sikerült egri vagy pécsi osztálykirándulást, a budapesti szakmai kirándulást, a diáknapok hangulatait, az iskolai élet mindennapjait: a feleléseket, a dolgozatírást, a tanulással és nem tanulással eltöltött délutánokat, a pénteki véget nem érő órákat, a hazautazás szabad érzését, és számos szép vagy idővel megszépülő személyes élményt. Emlékek, amelyek kitörölhetetlenül íródtak be lelketekbe.
„Az emlékeinket hordozó múlt és a reményeinket hordozó jövő között ott van a jelen, amely viszont a kötelességeinkre figyelmeztet” – idéztem Börzsöny Ferenctől. Számotokra mit is jelenthet ez? Azt, hogy nemsokára számot kell adni a négy év munkájáról, amely két hónap múlva az írásbeli érettségivel kezdődik. Gondolom, alig várjátok, hogy végre megmutathassátok, hogy az eddigi bizonyítványok csak tévedések lehettek. Nincs megállás. A folyton változó világunkban tanulás nélkül megélni és továbbhaladni nem lehet. Az életetek során számos alkalommal kell a mércén állítani, mindig magasabbra tenni, a kihívásokat legyőzni. Igaz ugyan, hogy az érettségi bizonyítványt megszerezni már elengedhetetlen követelmény, de az nem igaz, hogy ezt bárki ajándékba kapja. Azaz most minden energiát mozgósítani kell, nemcsak azért, hogy sikerüljön az érettségi vizsga, hanem azért, hogy jól sikerüljön. A jó eredmény segítségével Ti választhatjátok meg az utat magatoknak, és nem kell, hogy a kényszer döntsön helyettetek. A szüleitek és tanáraitok bíznak bennetek.
Kedves diákok! Lassan mindannyian megélitek a nagykorúságot jelentő éveket, életetek egy korszaka lezárul. Köszönjétek meg szüleiteknek, hogy biztosították számotokra az itteni diákéveket, tanáraitoknak, hogy tudásukkal, emberségükkel mindig többre sarkalltak benneteket. Én is megköszönöm kollégáimnak az áldozatos munkát, türelmet, a szülőknek pedig a lelkiismeretességet, az együttműködést.
Kedves Diákok! Kívánom nektek, hogy az életetek során találjátok meg önmagatokat, mind a munkában, mind kapcsolataitokban. Sikerüljön minél több örömet szerezni szüleiteknek, hozzátartozóitoknak, leendő családotoknak. Kívánom, legyen célotok az életben, a célok eléréséhez pedig legyen erőtök, kitartásotok.
Engedjétek meg, hogy ezen gondolatok jegyében tűzzem fel a szalagokat, és kérlek benneteket, viseljétek ezeket büszkén.”
