Kámba kerülése elõtt több mint tíz éven át káplánként szolgált Vasváron. Papi hivatásán túlmutató embermentõ tevékenységével országszerte ismertté vált. Börtön-pasztorációs missziójáért a szegedi „Csillag” lelkészétõl, az elesettek érdekében kifejtett szociális munkájáért Vas Megye Közgyűlésétől kapott elismerést néhány éve. Sokkal inkább vágyik a rászorulók iránti nagyobb megértésre, a nekik szánt adományokra, mintsem a reflektorfényre, a Vasvári Újság olvasóival mégis szívesen osztja meg karácsonyi gondolatait a „Szent József-i” szellemiségrõl, a munkás Krisztusról, valamint az imádság erejérõl.
– Árpád atya, Önt úgy ismeri mindenki, mint aki a rászorultakat istápolja, a fedél nélkülieknek fedelet kínál. Teszi ezt egy kis közösség által, melyet a semmibõl hozott létre. Miért éppen Szent Józsefrõl nevezték ezt el?
– A rédicsi plébánián a bejáratnál márványtáblára vésve látható: „Szent József, átadjuk a ház kulcsait, oltalmazd és védd lakóit.” Reggeli imáinkban gyakran szerepel ez, és József mindig segít. A Szent Család gazdasági vezetõje volt és e világi fenntartója. Jó példakép az, aki a kis Jézusról gondoskodott, akár Betlehemben a kitaszítottságban, akár a csendes názáreti munkás életben. A nehéz fizikai munkával való küszködéskor az a gondolat hoz megnyugvást, hogy Jézus a názáreti ács is sok idõt töltött kétkezi munkával. Szent József segítségével tehát én a munkás Krisztust tartom eszményképnek. Hála Istennek, hogy falun lehetek lelkipásztor, mert a munkaterápiára ott sokkal nagyobb lehetõség van, s erre nekem is szükségem van. Újmisém elõtt hallottam, hogy Kal-kuttai Teréz anya nõvéreinek azok a hajléktalanok segítenek tüzelõt aprítani, akiket õk a fagy halált ól megmentenek, szerény fedelüket megosztván velük. Ezen már akkortájt is elgondolkoztam.
– Mesélt egy másik történetet is, mely mintegy visszaigazolta, hogy jó úton indult el…
– Néhány éve Franciaország legnépszerűbb emberévé meglepõ módon nem egy színészt vagy államférfit választottak, hanem egyöreg ferences szerzetest „Pierre abbét”. Történt 1949-ben, hogy egy öngyilkosságot túlélt
szerencsétlen emberhez hívták õt a kórházba, akitõl persze megkérdezte, miért akarta eldobni az életét? ” Atyám – felelte az – nemrégenszabadultam a börtönbõl, senki nem fogad felmunkára, nem tudok lakást fizetni, senkinek
nem kellek, hát mit csináljak?” Pierre atya erre felajánlotta neki az üresen álló kicsi kis szülõi házát, csupán azt kérte, ha hasonló bajbanlévõ ember akad, nyissa ki az ajtót elõtte. Így indult az Emmausz közösségi mozgalom ötvenöt éve, azóta csak Franciaországban majdnem száz ilyen ház működik. Ezekben nagyon sok rászorult, szenvedélybeteg, börtönbõl szabadult, idegenbõl jött otthonra lel. Aki oda belép, nem kérdezik tõle honnan jött, ha a közösséget nem rombolja, biztos fedelet kap addig, amíg nincs saját otthona. Nos én errõl az Emmausz közösségrõl mit sem tudtam, nálunk már a Szent József közösség évek óta megvolt, mikor elõször hallottam róla.
– A másik indíttatása talán családi vonatkozású.
– Valóban, édesapám munkára nevelt mindannyiunkat, reggel 7 óra után már senkit nem tűrt meg az ágyban. Õ maga is földműves, késõbb bányász volt, kétkezi munkával tartott elbennünket. Nyolcan voltunk testvérek.
– Hogyan alakult ki ez a közösség?
– Egy domonkos szerzetes indíttatására villant belém a gondolat tizenegy éve. Két nap múlva innen-onnan megjelentek a „nevelt lelki gyerekeim.” Szent Anna napján jött az elsõ, aki pénzt kért buszra. Pénzt nem, de helyette ennivalót adtam neki. Kiderült róla, hogy közismert bolti szarka. Gondoltam mindegy, enni azért kell neki, s a gondviselésnek a csodája, hogy az öt hónap alatt, amit nálunk töltött, egyetlen panasz nem jött arról, hogy bárkit is meglopott volna. Dolgozott is nálunk – még ha nem is sokat. Édesanyját is Annának hívták, rendszeretet nevelt belé. A családban gyakoroltak alapján bevezettük a reggeli meg az esti zsoltár közös elimád-kozását. Ez a napi 15 perces imádság alapvetõ szükséglet. Biztos, hogy a közös ima révén rendkívüli védelemben részesül a közösségünk, mert minden hajléktalan szálláson napirenden vannak a verekedések, randalírozások, lopások. Ahhoz képest nálunk csodálatos békesség uralkodik, kisebb problémák persze voltak. Egyszer egyik vendégünk – Iván egy ukrán tanár, aki Szombathelyen hajléktalanként kis híján megfagyott – mondta: ha hozzánk hazajön, akkor mindig békesség van. Ennek persze oka az is, hogy maga a közösség sem tűri meg tagjai közt a békétlenke -dõket.
Két követelményt támasztunk csupán: nem lehet szeszesitalt fogyasztani, és hozzá kell járulni mindenkinek a létfenntartáshoz. Az élõsködõket ugyancsak kivetik maguk közül.
– Kialakítottak tehát egy házi- vagy szokásrendet. De mibõl tartják fenn magukat?
– Ebben Kalkuttai Teréz Anya közösségének parancsát követjük, mi szerint nem csak hogy nem kérünk, de nem is fogadunk el sem állami, sem püspöki segítséget. Adományokat nagyon szűkösen kapunk, ezért alkalmi munkákat kell hogy vállaljanak a vendégeink az ellátásért. Közös a háztartásunk, és a plébániaház körüli munkákba is besegítenek. Ezek az emberek egyébként talpraesettek, és a szegénységünk okán muszáj is, hogy mindenki a legtöbbet hozza ki magából. Azért hálát adok az Istennek, hogy a kámiak egyáltalán elviselik az idegeneket, ez nem minden faluban volna így. Igazán súlyos bűntényes emberünk – például emberölésért elítélt – nem is volt soha.
Természetes persze, hogy egy kis faluban tartanak a börtönviseltektõl vagy a szenvedélybetegektõl. Bár kiderült, alaptalan a bizalmatlanság, de az is tény, hogy az ilyen embertársaink jó útra térítése nem kecsegtet sok sikerélménnyel.
– Honnan meríti a töretlen optimizmusát?
– Mint ahogy a mobiltelefonnak is szükséglete a feltöltés, úgy nekünk is. Az Oltári-szentség elõtt magam is csodás feltöltõdéstkapok a munkámhoz.
– Marad meg valami azokban, akik megfordulnak a közösségben? Sokan közülük nem is voltak hívõk korábban.
– A legreménytelenebb esetünket említhetem példának. Imrét a megye összes rehabilitációs kórházából kitiltották menthetetlen viselkedése miatt, mi is öt éven át küszködtünk vele. Az isteni gondviselés csodája, hogy miután utoljára nálunk volt, Máriagyüdre ment, és ott egy jószívű orvos megmentette az életnek ezt a kitaszított embert. Jó útra tért, családja és felesége is visszafogadta, most már házuk is van, és újabb gyermeket szeretnének.
– Hányan lelhetnek menedéket a közösségben ?
– Kettõ és öt fõ közötti számban laknak egyidejűleg nálunk. Rossz idõben elõfordul, hogy többen.
– Karácsonykor a Szent Családot is köszöntjük. Hasonlít ez egy családra?
– Egyszer három hónapra hozzánk került egy 12 éves arab kisfiú. Igazi vadóc volt, szerencsére ugyanekkor érkezett egy Mariann nevű asszony is, akit megkértem, maradjon még a kis Ahmed pótmamájaként nálunk egy darabig. Anyai lélekkel fordult feléjük, és rendszeresen járt velünk a templomba is. Két hét alatt ez az asszony is elhagyta az addig szedett erõs nyugtatókat, és az italt is elkerülte. Együtt tanultuk a leckét Ahmeddel, így rövid idõre magam is nevelõapává váltam.
– A pszichológiában is alkalmazzák a csoportterápiás gyógymódot. Ez segít?
– Közösségben, ahol a csoporttitkot megtartják, a gyónásnak, a kibeszélésnek mentálisan is gyógyító hatása van.
Vasváron az oltár felett látható Bűnbánó Magdolna. Õ kimondta a bűnét, és Jézus megbocsátott neki. Ha ma élne Magdolna, ma sem kellene nyugtatókat szednie depresszió ellen, amiért a gyermekeit eltetette, nem kellene rehabilitációs intézetbe mennie, hiszen megsiratta a bűnét. Rum-kastély után a 7-es kilométerkõnél van egy hálakereszt, mely egyúttal a Szent József közösség elindulási pontja is. Többnyire ott szoktak keresztet tenni az út mellé, ahol valaki meghal. Itt valaki újjászületett, ezért az van fölírva a keresztre : Jézus föltámadt. Az egyik elsõ – hajléktalanul csavargó – emberünket itt vettem fel az úton, késõbb õk állíttatták hálából. Az is olvasható a talapzaton: ” Jézus anyja mondja: A fiam bármit mond, tegyétek meg!” Amikor Szűz Mária meglátogatta Erzsébetet, és dicséretet kapott Jézus édesanyja, akkor Ő a legszebb hálaimát mondta el. Vele együtt akarom ezt a hálaimát mondani: „Nagyot művelt velünk a Hatalmas, és Szent az Õ neve”…
2004. december 21.
VASVÁRI ÚJSÁG
– aus –
