Vasváron az idősek otthonának ünnepségén nézem a szállodai minőségű otthon lakóinak arcát. Nyomát sem látom depressziónak, levertségnek, félelemnek, pláne nem a szomorúságnak. Az otthon lakói ünnepre gyülekeznek. Az épp 100 éves Dominek Józsefet köszöntik születésnapján, január 8-án. Teszik ezt olyan egyszerűséggel, miként falujukban vasárnaponként templomba jártak, vagy amilyen egyszerűséggel tisztelték szüleiket, tanítójukat, s a mindennapi kenyeret. Hiába, más idők, más generáció.
Odakinn márciusi tavasz van tél helyett, idebenn, a vasvéri idősek otthonának nagytermében, minimum nyár fogadja az ünnepeltet és a vendégeket. Mindenki lázas izgalommal készülődik. A négycsillagos szállodai minőség nem csak a komfortban, a bútorzatban, a felszereltségben, az otthon tisztaságában van jelen, de ami ennél is fontosabb, jelen van az ott dolgozók lelkében, szívében.
Munkájukat a Vasvári Újság főszerkesztőjeként a kezdetektől fogva volt alkalmam látni, tapasztalni. Azt is, miként bánnak az idős emberekkel, azokkal, akik élemedett koruk ellenére is tettvágytól vezérelve vesznek részt a közösségi programokban, most éppen Jóska bácsi köszöntésében, sőt alkalmanként a város életében.
Ha egy szóval kellene jellemeznem ezt a légkört, ezt a munkát, nem tudnám megtenni. Viszont egy modern kifejezést hadd citáljak: Szeretepiár. Ez annyit jelent az én olvasatomban, hogy le a kalappal az intézet munkatársai előtt. A Vas megyei Idősek Otthona rövid idő alatt méltán vált a város és a megye közmegbecsülésnek örvendő intézményévé. Hírneve kitűnő ajánlólevél a megye határain túl is.
Boldog Új évet minden kedves Lakónak! Boldog Új Évet az ott dolgozóknak, az intézmény vezetésének!
– Bodorkós –
