Nagy sikert aratott a 2010/2011-es színházi évad legutóbbi előadása.
Ugyanazokban a percekben, mikor a megyeszékhely Weöres Sándor Színháza megnyitotta kapuit az Ember tragédiájának díszelőadásával, Vasváron szinte telt ház előtt lépett színpadra a budapesti Faust Színházi Csoport Pozsgai Zsolt kétrészes színjátékával, s invitálta viharos időutazásra a hegyháti közönséget.
A felgördülő függöny mögött egy börtöncella képe húzódott meg, s a néző 1944-ben, a sopronkőhidai börtönben találta magát Mindszenty József, esztergomi érsekkel (Lux Ádám), s Jávor Pál, sikeres színésszel (Kautzky Armand). Pap és színész. A közös sors, ámde az eltérő személyiség ismerete előrevetíti, a találkozásból valódi pokoljárás lesz. S az ismeretség valóban nem kellemesen indul:
„Én egy óra alatt bebizonyítom, hogy értelmetlen az élete” – kezdi Jávor, s éles jelenetváltásokkal történelmi időutazásra viszi Mindszentyit, s a nézőket, akik a főpap életének fontos állomásit láthatják megelevenedi a színpadon, s mindeközben feltárul a közelmúlt viharos történelme is. A proletárdiktatúra őrületéből a második világháború borzalmain át a kommunizmus tébolyába csöppenünk, miközben láthatjuk a két személyiség küzdelmét, vívódását, eltérő túlélési stratégiáját. Majd az 1956-os forradalom és szabadságharc, a menekülés, az emigráció, s az utolsó remény is elszáll: a pápai udvar hozzáállása csaknem megalázó. Mindeközben Mindszenty változó világban változatlan alakja mellett megelevenednek a színpadon ismert történelmi események és személyek (- ifj. Jászai László, Tóth Tamás)? talán kicsit másképp. Lassan kirajzolódik a központi kérdés is. A szereplőknek jövőképeiket látva dönteniük kell, hogy vállalják-e a reájuk váró gyötrelmes életet.
A döntést az átélt borzalmak mellett a személyes történetek teszik még nehezebbé: a csehimindszenti barátból Júdássá lett Anna (Fazekas Andrea), a szenvedő édesanya (Fazekas Zsuzsanna), a rendszernek behódoló barát alakja. Ám a kérdés valójában a nézőnek szól: a dráma csak a paradoxon felmutatására hivatott.
A huszadik század történelméről viharos képet festő dráma lassan második évtizede fut a színpadon, a mű filmváltozata is elkészült már, így a téma iránt érdeklődő közönség minden bizonnyal ismeri Pozsgai Zsolt kiváló alkotását. A vasvári bemutató mégis többet adott nézőnek és színésznek egyaránt. Az est a Magyar Kultúra Napjának méltó rendezvénye volt, melynek résztvevő letették a voksukat az érték mellett. Az előadás minden mozzanatban érezhető volt, hogy a bemutatónak Mindszenty szülőföldje ad otthont. Az őt oly? mélyen tisztelő, emlékét őrző csehimindszentiek pedig ezúttal is tanúbizonyságot adtak kultúraszeretetükről: a hegyháti település lakói közül nemcsak, hogy sokan látogattak el az előadásra, hanem teli kosarakkal, tálcákkal, palackokkal érkeztek, s a bemutató után kötetlen beszélgetés keretében megvendégelték a szeretett alakokat megjelenítő színészeket.
-vv-
