A pápai Teleszterion Színházi Műhely Csillagtánc (rendező: Benkő Zsófia Anna és Komáromi Sándor) című előadását mutatja be június 19-én, pénteken, 23 órakor a Verebélyi birtokon az ősbükkök alatt.
Az előadás részleteiről Oláh Júliát faggattuk.
1. A Csillagtánc – olvasom – tűzszínházi előadás. Különleges műfajmegjelölés. Miben áll a tűzszínház műfaja? Látványelem, vagy van valamilyen dramaturgiai funkciója is?
A műfajmegjelölés ebben az esetben egy olyan összetétel, ami a tűzzsonglőr elemek felhasználását jelenti olyan színházi funkcióban, ami nagyon erősen épít a szimbolikára. Tehát adott volt egy látványelem, amit beépítettünk a mi sajátos színházi világunkba. Az előadás szerves része a tűzzsonglőrködés, amint bekerül a történetbe, jó helyen, helyes jelentéstartalommal töltődik föl, így máris nem csupán egy szépen megcsinált zsonglőr elem, hanem a színházi nyelv részévé válik. Olyan természetesen használják a játszók, mint bármely más kommunikációs eszközt vagy díszletet. A nézők pedig egyszerre élvezhetik a történet folyását és a tűzzsonglőr elemek látványát. Dramaturgiailag jól átgondolt helyeken használjuk ezeket az eszközöket, hiszen az előadás maga nem pusztán egy „show”, a jelentéstartalomnak is átütőnek kell lennie. Ez így a látványelemekkel talán még nehezebb is. Ezért fokozottan figyelnünk kellett, hogy ne koreográfiák sorává váljon az előadás.
2. Tűzzsonglőrködés? Nem volt félsz a színészekben a próbák során?
A színházi csapatunk 2010 nyarán ismerkedett meg a tűzzsonglőr elemekkel egy workshop során, ahol elsajátítottuk a technika pontos használatát: milyen eszközökkel, hogyan kell bánni, illetve mit kell tenni ahhoz, hogy biztonságosan használhatóak legyenek ezek az eszközök a színpadon. Azóta több alkalommal kértünk fel tűzzsonglőröket, hogy technikailag fejlesszék a csoportunkat. A félsz addig van az emberben (legyen felnőtt vagy diák), amíg nem válik magabiztossá. Olyan játszót, aki félve tartja a kezében az eszközt, nem engedünk színpadra. A gyakorlás és a felkészülés nagyon fontos, mivel nem csak felnőttekkel dolgozunk együtt, hanem főleg művészeti iskolás diákokkal. Először mindenki gyakorlóeszközöket kap a kezébe, csak akkor szabad meggyújtaniuk, ha már biztos kézzel, határozottan bánnak ezekkel. Alig merem kimondani, de a Csillagtáncban is volt, aki éltében először fogott ilyen eszközt a kezébe, és két hét próbaidőszak után már élesben játszott az előadásban… Ez igaz a másik két tűzszínházi előadásunkra is. Kellő koncentrációval, fegyelemmel és felkészült, jó oktatóval ez nem lehetetlen.
3. Milyen volt a próbafolyamat?
Komáromi Sándor kiválasztotta a játszókat a művészeti iskolás diákok közül. Egy felnőtt játszó van az előadásban, és az előadás koreográfusa is teleszterionos felnőtt játszó (Benkó Zsófia Anna, drámapedagógus). Megkapták a szövegkönyvet, amit Komáromi Sándor írt, és ugyancsak ő tett javaslatot néhány főbb karakterre: ki, mit játsszon. Egy hétig gyakoroltak napi 8-10 órát a srácok Jeddi Márton hivatásos tűzzsonglőrrel, akit erre a táborunkra meghívtunk oktatónak. Közben tanulták a játszók a szövegeiket, majd a következő héten összerakták az előadást. A tűzzsonglőr oktatóval, Mártonnal, előzetesen egyeztetett Sándor, hogy mik az elképzelései, és olyan elemeket tanított a diákoknak, amelyek jól jöhetnek látványban egy ilyen stílusú előadáshoz. Két hét próbaidőszak után megnézte Sándor, mire jutottak. Zsófival egyeztettek, raktak az előadásra fényt, tisztáztak néhány dolgot, és be is mutatták a 2014-es pápai augusztus huszadikai ünnepségen.
4. Az előadásszöveg milyen forrásokból, előképekből táplálkozik?
A halhatatlanságra vágyó királyfi népmese, másrészt a Mahábharáta különböző motívumai alapján. Ugyanakkor a diákokkal egy saját eredetmítoszt találtunk ki.
+1. Nagymákfa piciny falu. A színi előadás előtt táncház lesz, mulatság. Nem tartanak attól, hogy kapatos lesz a közönség, s inkább tréfára, vásári komédiázásra vágyik majd, semmint egy eredetmítoszra?
A tapasztalatunk az, hogy legyen bármilyen közönség, pár perc után beszippantja őket a történet és a látvány. Játszottuk középiskolás diákoknak, mindenféle stílusú és érdeklődésű kamaszoknak, akik pár percig viccelődtek egy-egy dolgon, de hamar csend lett a nézőtéren, és belemélyedtek a történetbe, annak világába. Reméljük sikerül belevonni a történetbe a helyi közösséget is.
Majer Tamás
HírBeleBumm
fotó: papa-ma.hu
