Downhill Országos Bajnokság Eplény, 2016
Korábban már írtunk a helyi bringásról, Takács Gáborról, aki magyarországi kerékpártúráját követően európai útra készült, s ahogy azt már akkor is említette, indul a 2016-os Downhill Országos Bajnokságon, melyet idén is Eplényben rendeztek meg augusztus 5-7. között.
A versenyről ő maga tudósított.
T.G.:
A verseny augusztus 5-től 7-ig tartott. Előtte nap, csütörtökön derült ki, hogy úgy tűnik, nem tudok mivel menni, ugyanis tesóm autóján lejárt a műszaki, és persze megint egyedül indultam, mert nem jött senki velem. Már azon voltam, hogy úgy kell eltekernem biciklivel 110 km-re, de végül izgalmak árán megoldódott a probléma. Az eplényi sípálya parkolójában már vártak rám a bringás társak, és szorítottak helyet maguk között. Itt sátraztam két éjszakát, vagyis kocsiban aludtam, mert első este nagy vihar és eső kerekedett, a másodikon pedig viharos szél, így a kocsi csomagtartójában éjszakáztam.
Pénteken pályabejárás volt, s az új pálya nagyon-nagyon tetszett. Sokkal technikásabb lett, sok új gyökeres és sziklás rész lett kialakítva. Délután kezdődött is a gyakorlás, ahol az egyik barátom sajnos nagyot esett és a kulcscsontját törte. Így a mi edzésünk is kissé kedvetlenebbül zajlott. Este egy whip (levegőbe bicikli csavarós) verseny is volt, amit nagyon vártam. Ebből az lett, hogy egyetlen gyakorló ugrás után a másik barátom is elesett és szintén kulcscsonttörést szenvedett. Lefutottam segítségért és elvittem a biciklijét, de mire visszarohantam a pályára, addigra egyetlen perc maradt a gyakorló ugrásokból. Rohanva ugrottam is egyet, amiből aztán kerekedett egy „kis” esésem, de a közönség nagyon megtapsolt, mert nagyon menőre sikeredett a manőver! Na és ezután jött a verseny, amin csak egy simát ugrottam, mivel nem akartam én is megsérülni, és nem is gyakoroltam. Pár kegyelem pontot ugyan kaptam, de a várt eredményt sajnos nem tudtam elérni, pedig nagy reményekkel indultam. Majd legközelebb?! Egyébként az ugrató 12 m hosszú volt és a nagy szél miatt a 29 nevezőből csak 17 indult el.
Következő nap, szombaton egész napos edzést tartottunk, ami jól ment, eső után jó volt a pálya. Megnéztük, hogy a profi versenyzők hogy mennek, milyen nyomokat használnak. Aztán eljött a vasárnap, a verseny napja. Kategóriámban – amatőr – az előnevezők száma 110 fő volt, végül a versenyen 92-en indultak. A versenyen az összes induló 160 fő volt.
Reggel mentünk 3 kört bemelegítésnek. Közben megérkezett a szurkolócsapatom Vasvárról. Az időmérőn biztonsági kört akartam menni. Ebből aztán megint meglepetés lett, mivel a gyakorlások alatt nem estem, most viszont sikerült. Az egyik gyökeres résznél lecsúszott a cipőm, és akkorát estem, mint a nagyágyú, de visszaültem és 72. ként beértem a célba. A versenyt a gyakorló köröknél is biztonságosabban akartam letudni, nem szerettem volna sérülést szenvedni a nagy út előtt. Szóval a rosszul sikerült időmérő sorrendje szerint korán indulhattam a versenyen. Itt viszont egy nagyon kellemes kört tudtam csinálni, ami meglepetésre elég jól, hiba nélkül sikerült. Célba érve jött a sokk, pillanatnyi állás szerint első helyezett voltam. Pedig el se fáradtam annyira biztonsági kört jöttem. A célvonalnál volt egy „Hot seat” nevű kis trón a jelenlegi első helyezettnek. Én itt ültem, több mint fél órát és néztem végig 45 versenyző beérkezését!!!! A bemondó ember nagyon sokszor bemondta a nevemet és nagyon sokáig magabiztosan ülhettem ott. Ez volt életem egyik legjobb fél órája, nagyon szuper érzés volt. Lejött hozzám a vasvári kis csapat és minden beérkező barátom is gratulált, amíg ott ültem. Végül a kategóriában a 21. helyet sikerült elérnem, amivel – figyelembe véve, hogy idén egyszer voltam pályán – rendkívül elégedett lehetek. Sőt, hosszabb volt a pálya, mint tavaly és így is jobb időt mentem, mint akkor a legjobb körömben.
Külön köszönet illeti a Hypno Team tagjait, akik befogadtak maguk közé és segítettek mindenben. A Mihályfi és Társa Kft-t, aki a terepgumikat biztosította, valamint azokat, akik szorítottak nekem, és azokat a vasvári szurkolókat, akik eljöttek és osztoztak az örömömben.
