V. Németh Zsolt államtitkár Vasvár Város Díszpolgára” lett
A környezetügyért, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkár immár a díszpolgári cím tulajdonosa is. Az egykori polgármestert, mint politikust és, mint magánembert is kérdeztük: városi fejlődésről, múltról és jövőképről, a migránshelyzetről, valamint az adventi várakozásról is.
– Mit jelent Önnek a díszpolgári cím, s vele együtt Vasvár városa?
– Mindenekelőtt hatalmas megtiszteltetés és különleges adomány, hogy kiváló művészek, neves lokálpatrióták társaságában lehetek. Ezt ma is a város lakójaként megélni és még egy aktív életpálya alatt megszerezni különleges felelősség is. A díszpolgár, úgy vélem, nemcsak egy lobbista, érdekkijáró embert jelent, hanem a városhoz való kötődésével, ragaszkodásával, életfilozófiájával, erkölcsi alapelveivel mintául kell, hogy szolgáljon. Továbbra is az eddigi életvitelemet megtartva, a helyi aktív közösségekkel együtt lélegezve fogom élni az életemet és nem hiszem, hogy ezután magamra vennék egy öreguras modorosságot, hogy megfeleljek egy vélt díszpolgári képnek. A város természeti szépségei, a dombra felfutó, völgyre lekúszó utcái, emberi léptékű terei, a harangjáték egyszerre ünnepélyes és barátságos dallamai, az egymásra köszönő emberek, a közösen megélt sikerek és a kertembe elültetett gyümölcsfa – aminek gyümölcséből még sokat szeretnék enni – mind itt tartanak engem. Több mint másfél évtizede már annak, hogy hetente több napot Budapesten kell töltenem, de a fővárosi lét nem csábított el, hanem megerősített abban, hogy jó itt élni.
– Polgármesterként mely irányelvek, feladatok, pályázatok élveztek prioritásokat? Azaz, miben látta Vasvár fejlődését?
– El kellet végezni a kötelező gyakorlatokat: a város komfortjának emelését, az infrastruktúra, így egyebek mellett a szennyvíztisztító, a csatornahálózat kiépítését. Talán jól szemlélteti a néha szorult helyzetünket, ha emlékezünk arra, hogy 25 évvel ezelőtt egy olajos és szenes távfűtőrendszert örökölt városunk és negyed évszázad kellett ahhoz, hogy egy modern geotermikus rendszer alakuljon ki. Mindig nagy gondot fordítottunk az iparterületek korszerűsítésére, de legalább ekkora figyelmet szenteltünk a közösség fejlesztésre, a civil szervezetekkel való együttműködésre. A városi létnek legalább annyira része a kulturális fejlődés, mint az infrastrukturális, nem véletlenül volt fontos mérföldkő, amikor megkaptuk a Kultúra Magyar Városa elismerést. Különösen emlékezetes számomra a Millennium éve, mikor a fél város örült 2000 szilveszterén az újjá varázsolt főtérnek, a Szentkút legendája domborműnek, a zenélő kútnak. Manapság az is örömet okoz, ahogyan a fiatalok birtokukba veszik a kolostor melletti rendezvényteret, ahol zenélgetnek, beszélgetnek. ez visszaigazolja elképzeléseinket.
– Államtitkárként miként tudta, tudja segíteni a kisváros életét, előre mozdítani gazdaságát?
– Elsősorban az önkormányzattal való szoros együttműködéssel tudom segíteni a várost. Ha az önkormányzat nem állna elő újabb és újabb tervekkel, ha nem szorgalmazná erőteljesen a fejlesztéseket, ha nem készítené elő szakszerű módon a pályázatokat, akkor akármilyen megfeszített energiával sem lehetne ilyen sikereket elérni. Természetesen nyomon követem, támogatom és segítem is a település pályázatait. Befolyásom van a várost és a térséget érintő állami fejlesztésekre, így akár a Vasváron belüli állami utak felújítására. Nagy sikerként könyvelhetjük el, hogy az M9-es autópálya terve szerint Zalaegerszeg, illetve Szombathely irányába egyszerre két nagyváros agglomerációjába helyezi el a várost. Amikor megvalósul az M8-as és az M9-es Vasvár mellett tervezett kereszteződése, Európa valamennyi térképére jelentős csomópontként fog felkerülni.
– Döntés született, hogy – a párizsi merényletek ellenére – mégis megtartják a november 30-tól december 11-ig tartó, 195 országot érintő ENSZ-klímacsúcsot, amelynek Ön is résztvevője. Milyen témák kerülnek leginkább előtérbe?
A naponta változó – nyugodtan mondhatjuk, hogy súlyosbodó migrációs helyzet, erősödő fenyegetések – sajnálatos módon, különleges eseménnyé emelik a Párizsi Klímacsúcsot. Félek, már nem az lesz itt a fő kérdés, hogy milyen megállapodásra jutnak állam- és kormányfők Földünk jövőjét érintő sorskérdésekben (az éghajlatváltozás, a tengerszint emelkedése, a biodiverzitás csökkenése és egyéb fontos tárgykörökben), hanem azon kell izgulnunk, hogy vajon milyen módon lehet megvédeni a közel kétszáz állam- és kormányfőt a terrortámadástól. A helyzetet értékelve a Földművelésügyi Minisztérium visszamondta a részvételét. A rendkívüli állapot közepette úgy láttuk célszerűnek, ha a magyar állami delegáció is szűkebb résztvevői körrel utazik.
Felelős politikusként hogyan látja Európa jövőjét? Lehet-e csökkenteni, vagy meg lehet-e állítani a migránsáradatot?
A jelenlegi döntésképtelen, tehetetlen európai vezető politikusokkal nagyon-nagyon sötéten. Régen volt már olyan érzésem, hogy a közember vélekedésétől ennyire eltért a vezetőinek szándéka, akarata, cselekedete. Büszke vagyok arra, hogy e történelmi helyzetben a magyar kormányfő jár az élen, gyakorlatias válaszok megfogalmazásával, határozott cselekedetekkel. Valamennyiünk számára fölértékelődik hazánk, ahol nem kell együtt élnünk párhuzamos társadalmat fenntartó, idegen, agresszív, európai kultúránkat, kereszténységünket veszélyeztető népcsoportok támadásaival. Úgy gondolom, Nyugat-Európa nagy árat fizet azért, hogy évtizedek óta a kétkezi, alantasnak tartott fizikai munkát másokkal végeztette el és országukba hívta és gyűjtötte az idegen kultúrájú emberek millióit, akik nem tudtak, vagy nem kívántak beilleszkedni. Ezek az országok őslakosai hamarosan megélhetik, hogy kisebbségbe kerülnek saját hazájukban.
A súlyos politikai kérdéseket magunk mögött hagyva, most a magánembert kérdezzük: Hogyan készülnek az adventi időszakra, s miként telik majd a szenteste?
A Vasvár és Budapest közti ingázás sokat kivesz az emberből, hétfő hajnalban feleségemmel, Klárival és legkisebb fiunkkal indulunk. Rendszerint már csütörtök este hazaérkezünk, mivel számomra az is nagy örömet jelent, ha egy éjszakával többet alhatok a saját ágyamban, Vasváron. Hétvégén, ha tehetem a dunántúli települések programjain veszek részt, így a péntek, szombat, vasárnap sem jelent pihenőt. Fontosnak tartom, hogy energiát fordítsak az általam képviselt 127 választókerületi településre. Várom, hogy lassabb és csendesebb legyen a világ körülöttem, így az adventi időszakban erre tudatosabban készülök. Örömteli, hogy az adventi gyertyagyújtások közösségi ünneppé emelkedtek, 20-30 éve ennek nyoma sem volt. Ezek az egyházi és családi kötelékben lévő fontos események kikerültek a közösségi színterekre, látszik, hogy az emberek vágynak a közösen megélt élményekre is. Nagy család vagyunk, több generáció él együtt. Még velünk él legidősebb fiunk feleségével és kisfiával. Ha a középső és legkisebb gyerekünk is hozza a barátnőjét, akkor „csúcsra járatott” a ház, de bevallom, ez nekem kifejezetten tetszik; talán az ő társaságuk is frissen és fiatalon tart bennünket. Természetesen nagyon várom már, hogy a kis unokánk karácsonykor újra rácsodálkozzon a sziporkázó csillagszórókra.
sna
