Idén kilencedik alkalommal rendeztük meg a Tehetséggondozó tábort, ahol azok a tanulók vehettek részt, akik a versenyeken bizonyítottak tudásukról, az év során kiemelkedő teljesítményt nyújtottak különböző műveltség-területeken. A gyerekek így matematika, magyar irodalom, német-angol nyelv, zene, közlekedési ismeretek, kézművesség – mintázás, gyöngyfűzés, -fonás – sport világában mélyedhettek el a délelőtti foglalkozásokon a szaktanárok irányításával.
A közel 40 fokos hőmérsékletet a délutáni fürdőzés tette elviselhetővé.
A régi idők hangulatát idéztük fel a nagymákfai erdőbe szervezett számháborúval. Az eleinte tartózkodóbb diákok is nagyon élvezték a játékot. (Az estére előrejelzett óriási vihar sem szegte kedvünket). Igazán jól esett mindannyiunknak a szülők által elkészített vacsora az erdei iskolában, majd lelkünknek a közös éneklés.
Hogy látókörünket, s ismereteinket bővítsük, minden évben kirándulások is színesítik táborunkat. Így idén megismerkedtünk a bérbaltavári őslény múzeummal, leróttuk tiszteletünket a nagytilaji temetőben a bérbaltavári születésű Nagy Gáspár sírjánál, akinek munkásságát a magyarság sorskérdései iránti érzékenység és a felelős emberi létezés igénye határozta meg. Emlékezésképpen a költő két versét hallgattuk meg tanulóink előadásában és egy csokrot helyeztünk el a sírnál. Tűrjén a XII. századbeli templom megtekintésével bővültek művészettörténeti ismereteink, ahogy a sümegi várban tett látogatásunkkal is. E napon a habot a tortán a zalaszentgróti fürdőzés jelentette.
Az utolsó napon a tábort a sokak számára várva-várt budapesti kirándulás zárta. Több mint félszázan ültünk vonatra kora reggel (a hajnali kelés gyermekeinken egyáltalán nem látszott). Élményt jelentett a közlekedés, a metrózás, a mozgólépcső, a villamos gyermekeink számára. Többen közülük először ültek metróban, villamoson. A parlamentben eltöltött egy óra pillanatok alatt elröpült. Diákjaink végig érdeklődéssel, pisszenés nélkül figyeltek és hallgatták idegenvezetőnk érdekes ismertetőjét országunk házáról. Következő „épület-csoda” a rekordgyorsasággal felépült és 2002-ben átadott Magyar Nemzeti Színház épülete és csodálatos parkja, arTborétuma volt, ahol „találkozhattunk” színész-nagyjaink szobraival, és hallhattuk S. Mihály magyarázatát a „színház-hajó” és a tér közepén lévő József Attila idézet összefüggéseiről. Ezt követte a 2005-ben átadott, monumentális, 21. századi építmény, melyben otthonra talál a zene – a klasszikustól a dzsesszen át a világzenéig – , az opera, a tánc és a kortárs képzőművészet is a Művészetek Palotája. Itt ülhettünk többek között a 2006-ban a világ legjobb kulturális létesítménye címet elnyert intézmény hangversenytermében, szemben Európa legnagyobb (7 ezer sípból álló) hangversenytermi orgonájával, a legfelső szintről ráláthattunk országunk szívére, a Duna hídjaira, a várost körülölelő hegyekre.
A Váci utcában végigsétáltunk, majd újra metróra szálltunk a Déli pályaudvarig. Egy kis baki folytán jegyünk 1. osztályú kocsiba szólt, de ez minket egyáltalán nem zavart, a lényeg a gyerekek szerint, hogy a „vonat fülkés legyen”. A hazafelé úton minden csoport leírta negatív és pozitív élményeit, javaslatait a jövőre vonatkozóan. Ezek alapján mi tábort-szervezők azonnal neki is álltunk a tervezgetésnek, jöttek az ötletek, a gondolatok …
Köszönet a Szülők Közössége Választmányának az anyagi támogatásért, Házi Bélának és feleségének, Dr. Wesselyné Kupi Ildikónak, Kőris Tibornénak a finom vacsoráért, a rendőröknek a kerékpáros ügyességi verseny lebonyolításáért, a táboroztató tanároknak (Bódy J., Horváth L., Horváthné T.M, Laczó Zné, Pappné B.G., Sejber M., Siposné K.Gy. Szakályné P-E.)!
A táborvezetőség nevében: Sejberné Szabó Mariann
