Január 21. péntek, este fél hét. Többen próbálnak még bejutni a Nagy Gáspár Kulturális Központba, illetve annak színháztermébe. Igen, jól látja az olvasó, szó szerint csak próbálnak. Ugyanis ülőhelyet már csak a pótszékeken lehetett találni. Kíváncsian néztem körül, kik ezek az emberek, hogy hogy így tele van a nézőtér? Mit fogunk „kapni”?
Aztán felgördült a függöny, a színpad tele volt zenészekkel. Szabó Zoltán, a zeneiskola igazgatója kipördült, s megkezdődött az előadás.
Elsőként ő köszöntötte a hallgatóságot, s elmondta, hogy is jött létre ez a koncert. Hangsúlyozta: az alapötlet már két éve megfogalmazódott, de akkor még korainak érezték belevágni egy ilyen nagyszabású hangverseny megszervezésébe, ám azóta sokat fejlődött a zenekar – idén hét éves a csoport, tehát iskolaéretté váltak -, s talán eléggé éretté arra, hogy egy színvonalas műsorral örvendeztessük meg a közönséget, így az új év elején.
S a nyitógondolatok a koncert közben ténnyé váltak: a csoport rendkívül színvonalas produkcióval készült, a hallgatóság élvezettel tapsolt nemcsak a zeneszámok végén, de már közben is.
Népszerű slágereket, filmzenéket, musicalbetéteket hallhatott a közönség. Felcsendültek dallamok a Híd a Kwai folyón, az Apáca-show című filmekből, híres rajzfilmslágerek, amik elénk idézték Mézga Gézáékat, Dr. Bubót. De hallottunk angol, nápolyi dalt, zulu népdalfeldolgozást, részletet a Jézus Krisztus a szupersztárból, Italian rag-et, Gerswin-művet, Deep Purple zenét.
A koncertet végigkísérte a derű, a móka, amiről gondoskodott maga a karmester, Szabó Zoltán, Elekes Márk, de főleg Horváth Gábor, akit a vasvári Al Bundy, a magyar Frank Sinatra-ként konferált fel a zeneiskola-igazgató.
Köszönjük a csodálatos estét! Köszönjük a zenekarnak, akik nekem úgy tűntek, ők egy nagy család. Köszönjük a Sakál vokálnak (Borsits Fanni, Kárpáti Eszter, Bíró Hajnalka), Kereszti Lászlónak, Szecsődi Krisztinának, Vass Alexandrának, Horváth Ferencnek, Tóth Károlynak, akik megmutatták csodálatos hangjukat. Köszönjük Pados Zsoltnak, aki úgy érezte, itt a helye köztünk, a szólistáknak, Hirschmann Bálintnak, Kérges Albertnek, Farkas Anikónak, Németh Balázsnak, Simon Géza bácsinak, Tóth Rékának, Baranyai Annának, Nagy Ádám „Kusztónak”, Elekes Péternek, Hollósi Barbarának, Pappné Bem Gabriellának, az általános iskola énekkarának, a Városi Kórusnak és a szervező, karnagynak Szabó Zoltánnak, aki először ezzel a versikével köszönt el a közönségtől:
Elfogyott a pezsgő, elhalkult a trombita.
Hidd, ez az év lesz éveid legjobbika.
Dolgozz, szeress és keresd a szépet.
Adjon az Isten Boldog Új Évet!
Aztán jött az első ráadás szám, aztán a második, a harmadik, s már nem is számoltam. A közönség csak nem akarta elengedni a zenekart, de úgy tűnt, a karmester, a zenekar sem akart elszakadni a közönségtől. Bejött a koncert elején elmondott gondolata: „A mai műsorunk fő célja a szórakozás és a szórakoztatás …ne csak a közönség, de az előadók is jól érezzék magukat. ”
Sejberné Sz. Mariann
(fotó: Andor Zoltán)
